Tipikus esete volt a meg nem értett zseninek, amit ma már szégyell. A zenei kísérletezésekben kifogyhatatlan Lajkó Félix most egy hatfős csapatot gyűjtött maga köré. A zenei gondolkodása még természetesebb lett, a skatulyákat és a besorolásokat viszont még mindig utálja – a vajdasági zenésszel a hvg.hu készített interjút.
Miért oszlott fel állandó zenekara, a jól bejáratott vajdasági banda?
Igazából a roma zenészek hátráltak ki belőle, kevesellték a gázsit. Brasnyó Antallal meg már túl sokat játszottunk együtt. Mindkettőnknek jót tesz a felfrissülés. Az eddigi zenekarom egy „kikiáltottan” Lajkó Félix formáció volt, túl nagy volt rajtam a nyomás. A mostani bandában hétpróbás zenészek vannak. Mindenkinek elege lett a napi rutinból, örömzenélésre verbuválódtunk.
Az új zenei úthoz keresett társakat, vagy konkrét muzsikusokhoz alakította az irányvonalat?
Próbáltam olyan zenészeket összeválogatni, akik tényleg jók. Arra jöttem rá, hogy azért jók, mert van, aki már kiélte magát, és van, aki még nem. Szisztematikusan építkeztünk abban, hogy az új számokhoz szép lassan összehozzunk egy zenekart.
Az elmúlt évekhez képest miben változott a zenei gondolkodása?
Még természetesebb lett, még kevesebb találmány van benne. Most már csak az a fontos, ami jön magától, amit jólesik játszani. Korábban sok akarás volt a játékomban, ami nem biztos, hogy jót tesz a zenének. Átváltott egy finomabb akarásba. Nem erőltetem rá másokra, hanem úgy jön ki minden lépés, mintha a zenészek akarnák.
Milyen stílus képvisel az új formáció?
Egyszerű, érzelmes, sentimental metal vagy jazz punk.
Van némi visszakacsintás a bulizós, performeres, punkos időkhöz, amit a szabadkai éjszakák jelentettek a 90-es években?
Már nem vágyom rá, fárasztó, nem vezetett sehová. De ha elkerülnék egy kocsmába, ma is simán működne a bulizós zenélés. A mostani számoknál rendesen meg vannak komponálva bizonyos kiállások, szólók.
A Songlines című világzenei szaklap a legjobb előadók közé jelölte, a lemezei mindig szerepelnek a világzenei toplisták élmezőnyében. Még mindig zavarja, ha világzenészként sorolják be, vagy már megszokta?
Attól függ, hogy mennyit fizetnek. Nagyon szeretek világzenész lenni, ha jól fizetnek érte. De a viccet félretéve, hülye találmánynak tartom ezeket a besorolásokat. Valamiért az emberek szeretik a skatulyákat.
Palicsi remeteként is szokták emlegetni, aki remekül elvan a padlásszobájában a hangszerei között, meg a tanyán a lovaival, a családjával. Nehezen egyezteti össze magában az elvonultságot a nagyvárosi hajszával?
A természetközeli lét alapvető szükségletem. Ha Pesten laknék, már nem lennék életben. Arra vagyok kitalálva, hogy extázisban legyek a színpadon, utána meg nyugalmi állapotba kerüljek. De annak semmi értelme, hogy középszintű extázisgyanús állapotokba hajszoljam magam. Egy nagyvárosban minden sok, és rettentően zavaró. Ott tud az ember a legmagányosabb lenni.
A félig ide, félig oda tartozással soha nem volt problémája, egyfajta hontalanság érzete?
Sokan nem gondolják rólam, hogy magyar érzelmű alak vagyok. Mi „túlvilági” magyarok nem tudunk másba kapaszkodni, csak a kulturális programokba, eseményekbe. És ez nem más, mint hogy elmész a kocsmába vagy színházba, ahol magyarokkal haverkodsz. Mindig ez tart össze egy bandát. Magyarországon nincs ilyesmi, nincs összetartozás.
Érezte valaha, hogy másként kezelik azért, mert határon túli?
Egy ideig érdekes voltam ezért, most már nem annyira. Újabban megzavarom a vizet az internetes beírogatók, véleménynyilvánítók körében. Megosztó figura lettem. Sokan úgy érzik, lövésem sincs semmiről zenészként, sokan meg azt hiszik, hogy zseni vagyok. Valószínűleg egyiknek sincs köze az igazsághoz.
Nem szereti a Vajdaság Paganinije, az ördög hegedűse címkéket. Túlzásnak tartja?
Muszáj, hogy elégedetlen legyek, mert mindig lehetne jobban… Abba is hagynám rögtön a zenélést, ha valami tökéleteset csinálnék. A dicséretekkel is úgy vagyok, hogy mindennek van pozitív és nevetséges oldala. Egy francia írónál, azt hiszem, Balzacnál olvastam, hogy mindennek keresd a nevetséges oldalát, és meg fogod találni. Én is ezt teszem.
Régebben gyakran mondta, hogy legszívesebben csak önfeledten, magának a zenélésnek az öröméért játszana. Mikortól sikerült megszeretnie a koncertezést?
Nagyjából öt éve már nem pánikolok, nem akarom megváltani a világot, egyszerűen csak jól szeretnék játszani. Karriervágy például nincs bennem. Régebben nem igazán tudtam, hogy mit akarok, és úgy éreztem, hogy állandóan meggátolnak abban, hogy kifejezzem magam. Tipikus esete voltam a meg nem értett zseninek, amit ma már szégyellek.
Erőből akartam megoldani a dolgokat, valamilyen fajta fanatizmus volt bennem. Elképzeltem valami elhivatottságot, úgy éreztem, a zene nemcsak az enyém, hanem valamilyen ihletésű, és emiatt nagyobb publicitást érdemelne.
Alexander Balanescu nyilatkozta önről, hogy akár az egységes Európa szimbolikus alakja lehetne, mert a muzsikájával lebontja az etnikai, műfaji korlátokat. Palicsról nézve hogyan látja a magyar kormány populista, Európa-ellenes politikáját?
A politikusok mind egyformák. Először is, milyen kormányzásról beszélünk? Egy rakás irodistáról van szó, akik sztárnak képzelik magukat. Egy országot el lehet irányítani úgy is, hogy azt se tudod, ki a kormányfő. Tiszta színház az egész, görög színház. A legnagyobb cirkusz a földön a politika. Nincs az a koncertterem, film, színház, amelyik annyi pénzt emészt fel, mint amennyit ezek felemésztenek. Ráadásul ugyanazokkal a sztárallűrökkel élnek, mint bármelyik művész.
Szerbiában nem jobb a helyzet attól, hogy fiatal női miniszterelnök van?
Nem szeretnék belefolyni, mert pontosan vágom, hány háborús bűnös mondott le a posztjáról, és hogyan akarnak vele beférkőzni a különböző európai döntéshozó helyekre.
Milyen a kulturális, a zenei élet Szerbiában? Feltűnően keveset koncertezik ott.
Nincs pénz a kultúrára. Szerbiában a költségvetés elenyésző százalékát költik rá. A magyar piac ezzel szemben túltelített, lépten-nyomon vannak fesztiválok, koncertlehetőségek. Nekem ez nagyon kellemes, nem kell messzire utaznom, és elég jól megfizetnek.
A popsztárokhoz illő népszerűségével kívülállónak számít a magyar zenésztársadalomban?
A saját zenészköreimmel barátkozom. Nem tartozom a magyar felső zenészkörök belső világhoz. Amint hallom, hihetetlen karrierizmus van, nagy lóvék keringenek.
A Magyar Nemzeti Bank pénzszórásában az ön neve is felmerült, néhány éve híre kelt, hogy a jegybank vesz Lajkó Félixnek egy márkás hegedűt.
Sokáig kerestem, hogy megszerezzem a legjobb hegedűt, egy Guarnerit. Sokba került, önerőből nem tudtam volna megvenni, ezért a Nemzeti Banktól segítséget kértem. Valahogy kikerült a téves információ, hogy a jegybank hegedűt vesz nekem. Hatalmas botrány kerekedett belőle. Amikor rákérdeztem náluk, nem kaptam választ. Ekkor írattam egy ügyvédi levelet, hogy elhatárolódom tőlük. Ezt a hírt viszont már nem közölték. A mai napig sokan azt hiszik, hogy Guarnerin játszom, holott egy jóval olcsóbb, szintén olasz hegedűn.
Az új felállású Lajkó Félix Zenekar november 29-én a Bok Csarnokban mutatkozik be.
Nyitóképünkön Lajkó Félix (fotó: Révész Róbert)
