A külföldre távozott felsőfokú végzettségű szerbiai polgárok háromnegyedének eszébe sem jut, hogy visszatérjen Szerbiába – derült ki abból a kutatásból, amelyet a népességügyi minisztérium, a Köztársasági Statisztikai Hivatal és a Centar za život közösen folytatott le, tudatta a Politika.

A reprezentatív kutatást 25-65 év közötti polgárok bevonásával végezték, akik a világ 33 országában élnek. Az eredmények alapján nyilvánvaló, hogy a külföldre távozottak 43 százalékának esze ágában sincs tudását a szülőföldje fejlesztésére fordítani. Minden negyedik diplomás azt mondta, hogy nincs lehetősége befektetni Szerbia fejlődésébe, míg 18 százalékuknak nincs is ilyen szándéka.

A kutatás arra is rávilágít, hogy minden negyedik kitelepült tervezi ugyan, hogy hazatér Szerbiába – de csak bizonyos feltételek teljesülése esetén. Ezek közé a feltételek közé tartozik a karrier befejezése, jó szerbiai munkahely megtalálása, vagy az, hogy elegendő pénzt gyűjtsön össze ahhoz, hogy saját vállalkozásba kezdjen itthon.

A kutatók arra is keresték a választ, hogy mi késztette az egyetemi diplomával rendelkezőket arra, hogy elhagyják hazájukat. A többség számára a legfőbb ok a külföldi iskoláztatás vagy továbbképzés, illetve a munkahely felkutatása volt.

Az emigránsok a távozásuk okaként gazdasági tényezőket, az egykori Jugoszlávia terén dúlt háborúkat, az országban uralkodó társadalmi-politikai helyzetet, személyes okokat és a rendszerszintű korrupciót is megjelölték.

A megkérdezettek zöme úgy került külföldre, hogy jelentkezett valamilyen egyetemre és meg is kapta az ösztondíjat. Egyetemi diákcsere-programok és állami ösztöndíjak segítségével távozott a megkérdezettek 12 százaléka. Ugyanekkora százalékot támogatott döntésében érzelmi és anyagi formában a családja. Érdekes adat, hogy külföldi tartózkodásának ideje alatt az egyetemi diplomával rendelkezők ötöde semmilyen kapcsolatot nem keresett külföldön tartózkodó nemzettársaival.

Arra a kérdésre, hogy mi késztetné az emigránsokat a hazatérésre, a legtöbben azt válaszolták: ezen akkor gondolkodnának el, ha szakmájukban jól fizető állást kínálna nekik valaki, illetve, ha az állam támogatná a saját vállalkozás beindítását. Emellett a diaszpóra számára vonzó változás lenne, ha stabil lenne a politikai és gazdasági helyzet, ha érvényesülne a jog uralma, ha csökkenne az urambátyám-világ, a korrupció és a bűnözés, ha változna az értékrend, ha jobb lenne az életszínvonal és ha javulnának a tudományos-kutatói szféra lehetőségei.

A megkérdezettek több mint fele nem tagja semmilyen közösségnek, amelyeket a diaszpóra tagjai alakítottak – viszont ugyanakkor 40 százalékuk tagja valamilyen nemzetközi szakmai szervezetnek.