Ezzel a címmel jelentetett meg írást a Délmagyarország, amelynek újságírója Horgoson tájékozódott a vajdasági helyzetről.
– Munkahely és pénz sincs. Mennénk mi is, ahová csak lehet, de 50 évesek elmúltunk a férjemmel. Igyekeznénk a megélhetés után, de ebben a korban már nem mozdul olyan könnyen az ember – mondta a horgosi Bartók Béla utcán az egyik asszony, aki arra kérte a lap munkatársát, hogy a nevét ne írják le a cikkben.
– A Vajdaságban mindig alacsonyabbak voltak a bérek, mint Belgrádban. Minden utcában van legalább három-négy eladó ház, ez az élelmiszerbolt is eladó – mutatott az utca túloldalára. A tulajdonos átment dolgozni a férjével Magyarországra, de a férfi meghalt, az asszony visszaköltözött Horgosra, és azóta árulja az üzlethelyiséget.
Horgos főtere és a körforgalom környéke tele van magyarországi és európai munkát kínáló hirdetésekkel. Építkezésre lakatost, hegesztőt keresnek magyar papírokkal. A WHC nevű, 1990-ben alakult cég munkalehetőséget kínál gyártósoron az egyik vastag fatörzsre celluxozott hirdetésen.
A fizetés 56–85 ezer dinár, miközben egy horgosi átlag 25–30 ezer dinár. Ausztriába henteseket keresnek 1100–1200 eurós nettó bérért, a jelentkezés feltétele a magyar állampolgárság.
Bácsszőlősre üzemi munkásokat, egy vágóhíd horgosi, kanizsai és törökkanizsai üzleteibe pedig eladókat várnak.
– A privatizációs hullám kezdetekor több száz ember vesztette el a megélhetését Horgoson egyik napról a másikra. Ez egy ipari település volt, ahol mindenkinek volt munkája – mondta a lapnak Sors Róbert, a hatezres lakosú Horgos polgármestere, aki szerint egyértelmű, hogy a fiatalok gazdasági szempontok miatt hagyják el az országot.
– Az én feleségem Tatabányán dolgozik, és kétszer annyit visz haza, mint én. Ami nem azt jelenti, hogy ő keres sokat…
– magyarázta a határ menti település első embere.
Sors Róbert (balról a második), Fejsztámer Róbertnek, Magyarkanizsa polgármesterének és Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének a társaságában
Sors Róbert úgy véli, ők a határ közelében szerencsés helyzetben vannak, sokan ingáznak, és a Picknél, a röszkei Unilever Kft.-nél vagy a gumigyárban dolgoznak.
– Akik messzebb laknak, azok vándorolnak ki. A mostani fiatalok nem tanulták meg a szerbet, ezért Belgrádban sincs esélyük elhelyezkedni – tette hozzá a polgármester.
Sokan ugródeszkának használják a magyar állampolgárságot Európába. Az egyik gyorséttermet üzemeltető magyar vállalkozó elárulta, egy szerb ismerőse is megszerezte a magyar állampolgárságot, és bár egyelőre nem tervezi, hogy kiköltözik, de mint fogalmazott, jó biztonsági tartalék a magyar állampolgárság egy kiszámíthatatlan országban.
– A fiatalok, amint megszerzik magyar állampolgárságot, már mennek is külföldre, a legtöbben erre használják – mondta a martonosi származású, Röszkén élő Bicskei Mihály, aki 1970-től 30 éven át dolgozott Németországban.
A zentai Katalin – aki azt kérte, hogy ne az igazi nevével szerepeljen – édesapja a győri Audinál dolgozik, ő pedig egy szegedi cégnél. A fiatal lány azt mondta, amikor ő letette az állampolgársági vizsgát, volt olyan résztvevő, aki egy szót sem tudott magyarul.
A cikk megemlíti a Szabad Magyar Szó cikkét is, amely szerint Szerbiában a 19 és 29 év közöttiek – azaz azok a fiatalok, akik a legnagyobb mértékben képesek hozzájárulni a társadalom fejlődéséhez – negyven százaléka, vagyis mintegy négyszázötvenezren döntöttek úgy, hogy el fogják hagyni az országot – derült ki a Srbija 21 egyesület felméréséből.
– Az országnak nem lesz jövője, ha a kivándorlás ilyen ütemben folyatódik – nyilatkozta a Vajdasági Kutató és Elemző Központnak Nenad Konstantinović, a Srbija 21 – Központ a jövő Szerbiájáért egyesület illetékese.
Nyitóképünk forrása: delmagyar.hu
