KÉRDÉS:

Tisztelt dr. Bezzegh Éva!

A történetem önző, sokszínű, de igyekszem a legrövidebben összefoglalni azt, ami rányomja a bélyegét az egész énemre, a létezésemre.
Művészettel foglalkozó, aktív, 75 éves férfiről van szó, aki húszéves korától kezdve kitűnt tehetségével és szorgalmával. Háromszor volt nős, háromszor vált el. Három fia és két unokája van. Habár jóban vannak, ritkán tartják a kapcsolatot. Ő mintegy hetvenéves koráig vonzotta a csinos nőket, nála harminc évvel fiatalabbakat is. Ezek lehettek egyéjszakás, de három-öt évig tartó kapcsolatok is. Amióta megismerkedtem a művészetével, 2015 óta, mindent megteszek annak érdekében, hogy őt semmi se tartsa távol a művészettől, gondolok ezalatt a mindennapi teendőkre. Őt valami belülről űzi, hogy naponta 10-12 órán át alkosson. Csak rövid cigarettaszüneteket tart. Hiszem, hogy ez az állapot nagyon kimeríti a szervezetét, és az ébrenlét és az elalvás határán előfordulnak nála hallucinációk (szag, fény, zaj).

Az utóbbi időben napról napra mind élesebben jut kifejezésre az ambivalens jelenség és a bipoláris rendellenesség. Nehéz elviselni ezt a pillanat alatt végbemenő változást nála!

Csak egy példa: dícsér, hogy az anyja nem törődött vele, nem szerette úgy, mint én. Kimegyek a konyhába, hogy behozzam neki a kávéját, és amikor visszatérek, már a leggonoszabb vagyok, akivel valaha is találkozott az életben, aki mindig ellene van, aki neki rosszat akar! Amikor megkérem, mondjon egyetlen egy példát a felsoroltakra, akkor azt mondja, hogy nem tud, nem emlékszik, de érzi, hogy igaza van. A következő percben már megint az a kellemes modorú, szellemes lény, aki minden percét elsősorban a Teremtőtől kapott tehetségének szenteli.
Felajánlottam neki, hogy közösen keressünk fel egy szakembert. Ő ezt elutasítja, mert ő jól van, én vagyok ellene, aki a gonosz szellemekkel paktál.

Szeretnék neki segíteni, de nem tudok! Ha a monológját végighallgatom szó nélkül akkor számára az azt jelenti, hogy „megsértődtem”. Ha a realitás mellett állok ki, akkor ellene vagyok! Ez nála a kőbe vésett igazság, örökérvényű.

Tisztelt doktornő, a kérdéseim:
1.      Ő soha nem lesz képes különválasztani a valós helyzetet attól, amely csak az ő fejében létezik?
2.      Pszichoterápiás, gyógyszeres kezelés helyett van-e más megoldás a konkrét esetre?
3.      Hallucinálásai veszélyeztethetik-e az életét? Az életem?
4.      Több kiváló festőművész, zeneszerző, író életét ismerve nincs más megoldás, mint elfogadni azt, hogy ők NAGYON MÁSOK, mint mi vagyunk, a közönséges földi halandók?
Köszönöm levelemnek szánt idejét, válaszát!

Tisztelettel, B. Viktória

 

VÁLASZ:

Kedves Kérdező!

Története valóban színes, egy művész és nem művész találkozásáról szól, hogy önző azt Ön mondta… Annyiban talán igen, hogy egy személyes konzultációt igyekszik e kérdésfeltevéssel megúszni, de sajnos szerintem nem lehet…
Őszintesége és lényeglátása valóban lenyűgöző és a segíteni akarása is.

Számomra máshol vannak a kérdése súlypontjai mint Önnél, de igyekszem reagálni az Ön kérdéseire is. Tömör konkrét válaszaim pontozott kérdéseire:

1. Igazság többféle létezik, de a valóság az csak egy.
2. Ennyiből nem szeretnék véleményt kialakítani a barátja vagy társa „esetéről” , de alap hozzáállásom  az, hogy pszichoterápiás kezelést akkor lehet kezdeni, ha az illető alany motivált erre és persze  gyógyszeres vagy bármilyen más kezelést is, vészhelyzetektől eltekintve. Bizonyos életkoron felül és bizonyos esetekben még kellő motiváció esetén sem működik igazán a pszichoterápia.
3. Az elalvás és ébrenlét határán előforduló érzékcsalódások egészséges / esetleg kimerült / embereknél is előfordulnak, általában nem veszélyesek, de a konkrét esettől, tartalmaktól is függ.
4. Az elfogadás, a szeretet és a türelem csodákra képes.

Miután röviden igyekeztem roppant nehéz kérdéseire reagálni, szerintem hasznos lehetne az Ön számára, ha személyes konzultációt kérne  egy  elérhető kollégámtól, részben az esetleges további kérdései okán, részben, hogy  művész társa viselkedéséhez való  saját hozzáállásának lelki mozgatóit  közelebbről szemügyre vegye, ha van rá igénye…

Üdvözlettel,
Dr. Bezzegh Éva