A kormányfő ugyebár az adott állam kormányának első embere. Tömérdek feladata nem engedi meg számára az üresjáratot, a szükségtelen köröket. Nem mintha az adott ország tartományainak, vagy községeinek nem „esne jól”, hogy megtiszteli őket a miniszterelnök, de egy ilyen fontos személy csak kivételesen és nagyon ritkán ér rá egy-egy helyi jelentőségű eseményre. Neki csak az össznemzeti nagyberuházások, felújitások, események férnek bele az idejébe.
De nekünk, zentaiaknak ez is megadatott. Január 23-án Zentára látogatott Ana Brnabić, Szerbia miniszterelnöke.
Eljött, hogy hivatalosan is üzembe helyezze az új zentai hőerőtelepet, és a benne lévő két kazánt, amely a jövőben fűteni hivatott a távfűtésre csatlakozott lakásokat és házakat. El kell ismerni, nem kis megtiszteltetés ez a kis Zenta község számára.
A kormány első embere, tömérdek feladata mellett, időt szakított egy kis Tisza-menti település még kisebb fejlesztésének megnyitására.
Őszintén szólva, meg is vagyok lepődve. Más országokban, például a szívünkhöz közeli Magyaroszágon, az ottani miniszterelnök általában olyan eseményeken jelenik meg, amelyek országos jelentőségűek. Például a Mercedes kecskeméti, vagy BMW debreceni, több miliárd eurós befektetéseinek alapkőletételén, vagy éppenséggel a megaüzemek átadásánál. A kisebb, lokális fejlesztéseknél általában egy-egy helyettes államtitkár, esetleg egy bizonyos tárca minisztere szokott megjelenni, de az is előfordul, hogy csak az adott település elöljárói teszik tiszteletüket. Elvégre hogy is nézne ki, ha Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke megnyitná a kiskunlacházi kazánházat, vagy a berettyóújfalvi általános iskola egyik osztályának felújított tábláját, netán átadná rendeltetésének Perkáta egyik körforgalmánál az új forgalmi táblákat? Ezzel csak elfecsérelné drága idejét, amelyet össznemzeti feladatokra kell tartalékolnia.
De akkor mit is keres egy ilyen „hatalmas” fejlesztés ünnepélyes átadásán a szerb miniszterelnök?
Ez eszembe juttatja a kilencvenes évek nehéz időszakát. Abban az időben akkori országunk felettébb nehéz gazdasági helyzetben volt. Nemzetközi szankciók, polgárháború, infláció, nincstelenség. Egy szép nap aztán elkezdték felújítani a zentai főposta épületét, amit nemsokára be is fejeztek. Idáig nincs is ebben semmi különleges, de a felújított épületet maga Radoman Božović, Vajdaság akkori kormányfője érkezett megnyitni! Ismétlem: egy kis község tatarozott kis postáját volt hivatott nagy pompa közepette ünnepélyesen megnyitni. A zentaiak akkor is csodálkoztak ezen. Utólag visszanézve azonban kézenfekvőnek tűnik a megállapítás, hogy az akkori hatalom már annyira tönkretette az államot, hogy már egy postaépület tatarozásának is komoly propagandaértéke volt.
Hét év regnálás után a régi/úk hatalom is annyira tönkretette ezt az országot, hogy lám, visszatértünk a kilencvenes évekbe, és már ez a piciny beruházás is akkora jelentőséggel bír a rezsim számára, hogy még a miniszterelnök is hajlandó megjelenni. A hivatalos fotókon ott tetszeleg mellette Pásztor István, a tartományi parlament elnöke és Czegledi Rudolf zentai polgármester, no meg a holdudvar.
Alázatos mosollyal az arcukon, behódoló testtartással fogják körbe főnöküket és parancsadójukat. Lerí a képekről, hogyan próbálnak ők is részesedni a dicsfényből, amely talán segíthet nekik abban, hogy politikailag túléljék a vajdasági magyarság agóniáját, amelynek épp ők a közvetlen okozói.
Azt igyekeznek elhitetni velünk, micsoda remek beruházásokat valósítottak meg Zentán. Nos, valóban, pár intézmény épületét funkcionálisan és esztétikailag is felújították. Ennek tényét és jelentőségét senki sem tagadja, ugyanakkor egy dolgot ne felejtsünk. Ezek az épületek, gépházak, még ha szolgálják is a mostani zentaiakat, mégiscsak ingatlanok. És mint olyanok, mozdíthatatlanok. A magyarság viszont mozdítható, és amint – mintha csak egy átfolyó edényen – keresztülfolyik ezeken az intézményeken (iskola, városháza, egészségház) el is mozdul, azaz el is költözik innen. A szerb hatalmi párt pedig ezzel két legyet üt egy csapásra. A magyarok önként távoznak, a felújított ingatlanok pedig itt maradnak. A VMSZ legnagyobb bűne pedig az, hogy mindehhez asszisztál, függetlenül attól, hogy ők maguk is tudják: a fiatalokat csakis emberhez méltó fizetésekkel és a demokrácia serkentésével lehetne ittmaradásra bírni. Az önös érdek azonban úgy látszik, erősebb – de ez az érdek csupán a kártékony antidemokratikus hatalmi koalíciót erősíti.
Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja
Nyitóképünkön Ana Brnabić zentai látogatása alkalmával (Révész Róbert felvétele)
