Halász Mónika a magyarkanizsai Mostantól Másként ellenzéki képviselőcsoport önkormányzati képviselője. A politikához való viszonya nagyjából tizenhárom-tizennégy évre nyúlik vissza. Ekkor érzett először késztetést arra, hogy ki kell állnia és el kell mondania mindent, amit érez, amit lát, amit tapasztal és amit gondol a vajdasági magyar politikáról. Tette mindezt nőként, bátran, azt remélve, hogy gondolatai nyitott fülekre találnak.

Miért döntött úgy nőként, hogy politizálásba kezd?

– Soha nem hoztam konkrét döntést arról, hogy politizálásba kezdek. Egyszerűen csak elkezdtem megfigyelni magam körül a világot és a közvetlen környezetemet, ami utóbb arra késztetett, hogy véleményt nyilvánítsak. Ennek immár több mint tíz éve. Nem, a politizálás nem ott kezdődik, hogy az ember belép egy adott pártba. A politizálás egy egészséges gondolatmegosztással kezdődik, ami azt mutatja, hogy az adott személyt érdekli az a terület, ahol él és dolgozik. Hogy érdeklik a körülötte levő emberek sorsai, hogy érdeklik a döntéshozók által meghozott jó és kevésbé jó döntések, és érdeke, hogy javaslatait, meglátásait szóvá is tegye annak érdekében, hogy a boldogulás könnyebbé váljon. Mindenki érzi a rendszer hiányosságait, mindenki tudja, hogy mi az, amin javítani lehetne és kellene, ám azok, akik tenni is tudnának a polgárok javainak szolgálása érdekében, gyakorlatilag a felesleges törvények és döntések meghozásán kívül mást nem igazán tesznek. Pedig gyakran tényleg annyira kézenfekvő lenne a helyes lépés. És úgy gondolom, hogy ezzel igenis foglalkozni kell.

Mit gondol, miért van kevesebb nő, mint férfi a politika világában?

– Azért, mert az elvárás irányunkba nem más, mint hogy elsősorban anyaként, mintsem politikusként próbáljuk megváltoztatni az adott társadalmat, amiben élünk.

Vajon másképp cselekednének a női politikusok a kardinális kérdések megoldásában, mint a férfiak?

– Egészen biztos vagyok benne, hogy sok-sok esetben igen, aminek az oka nem más, mint a szimpla biológia. Avagy, egy nő másképp és másra érzékeny, mint egy férfi. Ezért is szükséges, vagy legalábbis lenne szükség a nőkre a politikában. Az érvek és a vélemények sokkal sokszínűbbek lehetnének, és ezáltal a társadalom szélesebb rétegeihez alakulnának.

Hogyan éli meg a politikai csatározást?

– Ha azt mondom, hogy ezt szívesebben hagynám a férfiakra, akkor azt hiszem, hogy egyszerűen, ám érthetően válaszoltam a kérdésre. Ebben az országban egyértelműen érezhető és sokszor látszik is, hogy a nőket még mindig nem tekintik egyenrangú félnek a férfiakkal. Egyetlenegy területen sem, nemhogy a politikában. Így aztán a csatározások kemények és nehezen viselhetőek el.

Milyennek látja Magyarkanizsa Község politikai életét, miben partner a hatalmon lévő párt az ellenzékkel?

– Elsősorban különbséget kell tenni a hatalmon lévő helyi és a felsőbb pártvezetések között. A helyi párttagok velünk, ellenzékiekkel általában viszonylag korrektek. Meghallgatják álláspontjainkat, és olykor próbálnak partnerek is lenni azokban. Ennek viszont a felsőbb pártvezetések természetesen nem örülnek. És mint tudjuk, már a helyieket is ők irányítják. Habár természetesen az általuk vezetett média nem ezt sugallja, a valóság mégiscsak ez. Így aztán a lakosok egy nagyon fura képet kaphatnak arról, ami éppen egy adott településen zajlik. Ez pedig zavart okozhat. Ám úgy vélem, ahhoz viszont nem nagy tudomány kell, hogy megállapítsuk, hogy a felsőbb pártvezetés milyen „jól” is vezeti a Vajdaságot.

Gondolt-e arra, hogy felesleges ennyit küzdeni, és kilép, illetve megkapta-e már azt, hogy Ön is csak és kizárólag a pénz miatt és nem tényleges érdekek miatt politizál?

– Őszinte leszek, igen, gondoltam rá. De látom és tudom, hogy még nincs minden veszve. Hiszem, hogy jobbá tudjuk tenni a tartományt. Ehhez viszont megfelelő vezetők kellenek, megfelelő szaktudással. Mi, ellenzéki oldalon állók, a népet és az ő érdekeiket képviselők viszont azt gondoljuk, hogy nincs jogunk feladni. Ugyanis sokan bíznak bennünk. Túl sokan ahhoz, hogy meghátráljunk. Bennünket nem a pozíciók, a kitalált munkaterületek és munkahelyek elfoglalásai, a pénz és a hatalom érdekel, hanem az, hogy az ország, ahová akaratunkon kívül születtünk, minél előbb egy élhetőbb hely legyen.

Hogyan látja az állam vezetőinek a politizálását annak fejében, hogy lassan hetente tüntetnek valamiért a fővárosban?!

– A fejétől bűzlik a hal. Hiába állítja Szerbia miniszterelnöke, hogy ez itt a Kánaán, mikor ez koránt sincs így. És természetesen az ő hozzáállásuk és irányítási módjuk nagymértékben szerepet játszik Vajdaság irányítói felett, akik a döntéseket erős befolyás alatt hozzák meg a magyar emberekkel szemben, attól függetlenül, hogy az aztán milyen hatásokat gyakorol. Tehát, amíg családok hullnak szét, képzett, okos, erős, egészséges emberek tolják a nyugati világ szekereit a jobb élet reményében, addig ez az ország a skype-os beszélgetésekről, az ordító távolságokról, és nem a Kánaán földjéről lesz ismert.

Az interjú a Családi Kör 2019. január 17-i számában jelent meg. Fotó: Tóth Imre