tudod most
új útra indulok
éppen csomagolok
kint kísért a szél
a szél mindenkori
de valami eszembe jutott
a főtéren találkoztunk
volna a szobor alatt
egyre hervadó kis
csokrommal vártalak
átadhassam gúzsban
apró világomat
ám nem voltál
nem jöttél
talán a kavargó szél
űzött északabbra
és hiába a nappali
fény is meghalt gyomromban
savrágta gyomromban
még a szobor is megrogyott
guanó fedte el
pedig a városi galambok
a szomszéd épületek
ereszágyában már megpihentek
tudod most megint új
útra készülök
és kísér a szél por
mindenkori
