Múlt vasárnap fontos szavazás volt Kubában. Habár az eredményt még nem tették közzé, semmi kétség nem fér hozzá, hogy a választók nagy többsége, várhatóan jóval több mint 90 százalékban, megszavazták az új alkotmányt, ami fontos politikai és gazdasági újításokat tartalmaz. Mindkettőre, de különösen a gazdasági reformokra nagy szüksége van a szigetországnak, hisz a gazdasága csaknem romokban hever. Ezért nem meglepő, hogy a kubai vezetőség három hónapon át „konzultált” a néppel, amelyen a 11 millió lakosból csaknem 9 millió vett részt. Ez a „konzultáció” abból állt, hogy a kormány több ezer összejövetelt szervezett a lakosság körében, valamint kérdőíveken keresztül kérte ki az emberek véleményét az ország jövőjéről. Az így összegyűjtött több mint tízezer javaslatot a kubai parlament egy héten át vitatta, majd az előterjesztések alapján megszerkesztette az új alaptörvény szövegét.
A Népszava szerint Miguel Diáz-Canel kubai államfő kijelentette, hogy az új alkotmány a „politikai rendszerünk demokratikus karakterét biztosítja”. Ez azonban egyesek szerint túlzás. Így Bert Hoffmann politológus, a berlini Freie Universität professzora és a GIGA intézet (German Institute of Global and Area Studies) dél-amerikai szakértője szerint az új alkotmány csupán „egy autoritárius, bürokratikus szocializmuson belül született új dokumentum”.
Az elnök mandátuma rövidül, de hatalma nem csökken
Talán a legfontosabb politikai reform a köztársasági elnök mandátumának korlátozása. Az új alkotmány szerint az államfő mandátuma kétszer öt évre szólhat csupán, de azt is meghatározza, hogy bizonyos kor felett senkit nem lehet elnökké választani.
Ez az új szabály bizonyos mértékben elhatárolódásnak is tekinthető a Castro-korszaktól. Fidel Castro, a „Lider Maximo” ugyanis 1959-től egészen 2006-ig volt államfő, de még az után is pártelnök maradt 2011-ig, amikor erről a tisztségéről is lemondott öccse, az akkor már 80 éves Raúl javára.
Ez a fejlemény kissé emlékeztet a Kínában történetekre. Ott Mao Ce-tung volt 1954-től 1959-ig a Kínai Népköztársaság elnöke, utána pedig egészen haláláig, 1976-ig, a Kínai Kommunista Párt (KKP) Központi Katonai Bizottsága elnökeként, tartotta kezében a hatalmat. Utódja, Teng Hsziao-ping nem volt ugyan sem államfő, sem pártelnök, de a Központi Katonai Bizottság elnökeként ö is haláláig hatalmon maradt. Ezen a téren csak Teng utódja, Csiang Cö-min hozta meg a változásokat, hasonló módosításokkal mint most Miguel Diáz-Canel Kubában. Persze most még korai lenne azon spekulálni, meddig fog ez az új szabály érvényben maradni, hiszen nemrég Kínában is eltörölték azt az alkotmányos rendelkezést, amely szerint az államfő csak kétszer öt évre választható. De ez sem jelent túl sokat: Hszi Csin-ping korlátlan ideig maradhat a KKP főtitkára és ezáltal a hatalom csaknem korlátlan birtokosa.
Kubában is dicsőség lesz meggazdagodni?
Teng Hsziao-ping negyven évvel ezelőtt sikeres gazdasági reformokat vezetett be Kínában, többek között a privatizációt, amit azzal a jelszóval hirdetett meg, hogy „Meggazdagodni dicsőség”, ami a kommunista világban egy rendkívüli szlogennek számított. De bevált.
Kuba nem áll jól gazdaságilag. A gazdasági növekedés a múlt évben csupán egy százalék volt és alig van kilátás arra, hogy a helyzet az idén jobb lenne. Sőt, most már egy komoly gazdasági válság is fenyegeti az országot, mert Venezuela, Kuba legnagyobb gazdasági támogatója és a létfontosságú olaj beszállítója szintén a tönk szélén áll.
A piacgazdaság bevezetésével új irányba tart a kormány: most már lehetséges az ingatlanok magántulajdonba való vétele. Igaz, ezt már egy 2011-es törvény is lehetővé tette, de ez a szabály most alkotmányos szintre emelkedett, ami több biztonságot nyújt az ingatlantulajdonosoknak. Ennek a szabálynak azonban korlátai is vannak: egy magánszemélynek csak egy ingatlanja lehet egy városban és egy vidéken.
Külföldiek ingatlanvásárlása továbbra is igen korlátozott, de hírek szerint ennek ellenére az Amerikában élő kubai kivándorlók strómanokon keresztül találnak megoldásokat a korlátozások megkerülésére. Így például az amerikai Airbnb szállásközvetítő 2015 óta több mint húszezer lakás, illetve ház közvetítésével lényegesen hozzájárult a kubai lakás- és háztulajdonosok jövedelméhez, mert ezek napi harminc dollárt is megkapnak ingatlanjaik kiadásából, ami egyhavi bért jelent az állami vállalatokban dolgozóknak.
De más téren is növekszik a magánszektor. Pillanatnyilag hatszázezer magánvállalkozás működik Kubában, ami a taxivállalkozásoktól a vendéglőiparig terjed, főleg a turizmus különböző szektorain keresztül. A magánszektorban dolgozók így elérték az ország dolgozóinak tíz százalékát.
A kormányzat 2010-ben már bevezette ugyan a magánvállakozás lehetőségét, de az új alkotmány lehetővé teszi, hogy egy személynek több vállalkozása is legyen.
A politikai nyitás kezdete
A gazdasági nyitás mellett politikai nyitás is észlelhető Kubában. Ez arra vezethető vissza, hogy ma már a lakosság több mint a fele használja rendszeresen a Világhálót. A Miami Herald c. floridai napilap szerint ezt a lehetőséget sokan arra használják fel, hogy közzétegyék a tapasztalt visszásságokat, aminek hatására az állami szervek reagálása lényegesen felgyorsult.
Talán a lakosság felének internetezése eredményezte azt az eddig elképzelhetetlen jelenséget, hogy januárban sztrájkba léptek a kubai taxisöfőrök, ezáltal tiltakozva az őket érintő szigorító szabályok és adóemelés ellen.
A reformok pozitív eredményei mellett maradnak azonban nehézségek is.
Kuba eddig az erősen szubvencionált venezuelai olajat orvosi ellenszolgáltatásokkal egyenlítette ki oly módon, hogy Venezuelában több ezer kubai orvos és ápoló szolgált. De ez a helyzet megváltozott, miután Kuba nyolcezer orvost és ápolót rendelt vissza, így reagálva Jair Bolsonaro új brazil államfő sértő kijelentésére, miszerint Kuba rabszolgamódon bánik azokkal az orvosokkal és ápolókkal, akik Venezuelában dolgoznak. Ezzel Bolsonaro – a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint – arra célzott, hogy a kubai hatóságok a Venezuelában dolgozó orvosok és ápolók fizetésének 70 százalékát „elkobozzák”, de azt sem engedélyezik, hogy családtagjaik kövessék őket a dél-amerikai országba.
A kubai alkotmányos változások mindenesetre gazdasági és politikai előrelépést jelentenek. Hogy ezek konkréten mit eredményeznek majd a jövőben, az ki kell várni.
Nyitóképünkön: Sztrájkoló kubai taxisok (Fotó: Juan Suarez, Havana Times)
