Január közepén három személy hívott fel telefonon, és – minő furcsaság – mindhárom ugyanazt az információt szerette volna velem megosztani. A mondanivalójuk a Zentai Gimnáziummal és Ana Brnabić miniszterelnökkel volt kapcsolatos, ugyanis valamennyien azt állították, hogy a felújítás nincs kész, az épületnek a tetején még lesznek javítások, de mivel a városba látogat Szerbia miniszterelnöke, így az utca felöli állványokat eltávolítják, majd pár héttel később ismét felállítják, hogy a munkálatok folytatódjanak.
Az ember, főleg, ha már sok évet eltöltött az újságírói szakmában, minden információt gyanakodva fogad, megpróbálja más forrásból is ellenőrizni. A zentai állványokkal kapcsolatban az volt az érdekes, hogy a három személy, aki a fülest közölte, semmilyen kapcsolatban nem állt egymással, s amikor rákérdeztem, ki az információforrás, akkor mindhárman másik embert neveztek meg.
A Zentai Gimnázium épülete Ana Brnabić érkezésekor (fotó: Révész Róbert)
Abban a pillanatban egyetlen dolog jutott eszembe: ha tényleg így van, ahogy mondják, akkor megkérem a fotósunkat, készítsen felvételeket Ana Brnabić érkezése körüli napokban, majd, ha februárban tényleg visszaállítják az állványokat, akkor ezt ismételje meg. A miniszterelnök január 23-án járt Zentán, érkezésekor a gyönyörűen felújított Zentai Gimnázium utcai részét sehol nem csúfította egy darab állvány sem.
Aztán elmúlt három hét, és semmi nem történt. Az egyik informátornál rákérdeztem, hogy mit tud, mivel úgy néz ki kacsa volt a hír, amit velem megosztott. Válaszul csak annyit felelt, legyek türelmes, az egész tetőt újból kell fóliázni.
És láss csodát, február 18-án reggel igen nagy volt a jövés-menés a gimnázium előtt. Munkások jelentek meg, és – nem fogják kitalálni mit csináltak! Természetesen, pontosan azt: elkezdték felállítani az állványokat.
Szépen haladtak, nem kapkodtak, de épültek az állványok. Először a Tisza felöl nézve a gimnázium főbejáratáig, aztán egészen a diákok bejáratáig. Mindkét esetben egészen fel a tetőig.
Az ember ugye kíváncsi. Szeretné tudni, hogy ki adott utasítást az állványok eltávolítására, mikor többen is tudták, hogy a munkálatokat be kell fejezni. Azt is szeretné tudni, hogy ki fizeti ki az állványok lebontását és újbóli felállítását, ugyanis az nem egy banános csoki ára.
Két kőművest kérdeztünk meg, hogy mennyibe kerülhetett az állványok újbóli felállítása: az egyik 3000 eurót, a másik 5000 eurót mondott, az utóbbi azért, mert szerinte a közbeszerzéseknél mindent szeretnek túlárazni.
Mivel közpénzekről van szó, szerettünk volna választ kapni a Zentai Gimnázium igazgatójától, Ujházi Évától, valamint a helyi oktatási tanácsostól, Perpauer Attilától a következő kérdésekre:
- Volt-e tudomása arról, hogy az építkezés január végén leáll, majd a hónap közepén folytatódni fog?
- Mi indokolta az állványok lebontását, majd ismételt felállítását?
- Ki adott utasítást, vagy ki javasolta az utca felöli állványok elbontását az építkezést végző cégnek Ana Brnabić miniszterelnök látogatása előtt?
- Mint az intézet vezetője/oktatási tanácsos, van-e tudomása arról, hogy az állványok elbontása, majd újbóli felállítása mekkora pluszköltséget eredményezett a munkálatokat végző cég felé? (Egyes híresztelések szerint az állványok újbóli felépítése legkevesebb 3000 eurós pluszköltséget jelent, míg a városban az a szóbeszéd járja, hogy mintegy egymillió dináros pluszkiadásról van szó.)
- A pluszköltségeket a helyi önkormányzat vagy a szerbiai minisztérium fizeti majd, vagy esetleg más cég, intézmény?
A kérdéseket péntek reggel elküldtük az érintetteknek, de egyikük sem gondolta úgy, hogy akár egyetlen egy szót is kellene ezekre válaszolnia.
Időközben egy egészen más témájú beszélgetés során, amelyet egy önkormányzati dolgozóval folytattam, teljesen véletlenül szóba kerültek az állványok. Kicsit úgy éreztem, hogy a beszélgetőtársam tudomást szerzett valakitől az általam elküldött levelekről, ezért mindenáron a tudtomra akarja adni, hogy
„Ana Brnabić érkezésének semmi köze sincs az állványok leszereléséhez, hanem az történt, hogy a munkát rosszul végezték el, beázások vannak, s azokat kell most kijavítani”.
Ha ez így van, akkor még furcsább a két megkérdezett hallgatásba burkolózása, mert egyértelmű, hogy a kivitelező mulasztott, és őt terhelik a plusz költségek. De a történet több ponton is sántít. A diákok decemberben, nem sokkal a szünet előtt költöztek vissza az iskolába. Az állványok ott maradtak, nem bontották le őket, egészen január közepéig. És jött a február közepe, amikor visszaállították őket.
A történet kezd egyre kuszább lenni, márcsak azért is, mert, ha az épületet javítják, akkor ott oktatás nem folytatódhat. És az is felmerült, megtörtént-e az épület szakmai átadása/átvétele, annak ellenére, hogy a tetőt javítani kell. Hogy tisztább legyen a kép, a város gazdasági tanácsosához, Varga Viktorhoz fordultunk, akinek kedden elküldtük a következő kérdéseket.
Félhivatalos információink szerint a kivitelező elrontotta a tető javítását, s mivel a hibákat ki kell javítani, ezért kellett visszaállítani az állványokat február közepén. Ez az állítás megfelel-e a valóságnak?
Amennyiben igen, úgy az érdekelne, hogy kit terhelnek a megnőtt kiadási költségek (állványállítás, fóliavásárlás…)?
Ha már január elején lehetett tudni, hogy a tetővel gond van, akkor miért kellett a hónap közepe után eltávolítani az állványokat, majd február 18-án azokat visszatenni?
Ön szerint van-e összefüggés az állványok eltávolítása és Ana Brnabić Zentára látogatása között?
Ha a Zentai Gimnáziumban a munkálatok nem fejeződtek be, a tetőjavítás zajlik, ez azt jelenti-e, hogy az intézmény környékét építkezési területté nyilvánították? Ha igen, akkor hová fognak járni a gimnazisták, a közgazdasági, valamint az egészségügyi iskola tanulói?
A hibák ellenére, megtörtént-e a Zentai Gimnázium szakmai átadása/átvétele?
Amint megérkeznek a válaszok, a cikket frissítjük.
Nyitóképünkön a Zentai Gimnázium állványokkal tarkított épülete látható (fotó: Révész Róbert)
