Hogy ő tied, nemcsak azt fájlalom,
Pedig megmondhatom, nagyon szerettem;
Hogy te övé, az a fő-bánatom,
Az szúrt sokkal mélyebbre a szívemben.
Drága kínzóim, eképp mentegetlek: –
Te szereted, tudván, szeretem én is;
S a lány szintúgy csak kedvemért gyötör meg,
Barátom csókját tűrve, mely enyém is.
Elvesztlek? A nő kapja veszteségem.
Őt vesztettem? Barátom lelte meg!
Egymást nyerik, ha pusztul dupla tétem,
S ők értem rakják rám keresztemet:
De ez gyönyör: barátom velem egy;
Bús kéj! a lány így csak engem szeret.
Szabó Lőrinc fordítása
