Mit tehetünk abban az esetben, ha az a harmincegy község közül, amelynek a területén kérhetjük a magyar nyelven történő ügyintézést, valamint minden dokumentum kiadását magyar nyelven, az önkormányzat hivatalnoka mégsem tesz eleget jogainknak? A témával kapcsolatban Szilágyi Miklós ügyvéd, aki 2014 és 2018 között a Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Bizottságának elnöke, szerzői cikket közölt a Magyar Szó napilapban.
Szilágyi írásában az áll, hogy „az elmúlt hónapban több olyan megjelent cikk keltette fel a figyelmemet, ami azt taglalja, hogy a 2019-es év kezdetétől már nem igényelhető magyar nyelven készült anyakönyv. A hivatkozások különfélék, de általában kimerülnek abban, hogy nem adottak a technikai feltételek egy teljes mértékben magyar nyelvű anyakönyvi kivonat kiállítására” – írja, és hozzáteszi, hogy a XXI. században ez egy igazán „sovány” magyarázat,
viszont ez azt is jelenti, hogy magyar állampolgárság igénylésének céljából fordítókat kell az ügyfélnek igénybe vennie, ami költségekkel jár (a hivatalos ár 600 dinár anyakönyvi kivonatonként).
De ezeket a költségeket valóban mi kell hogy fizessük? – teszi fel a kérdést az ügyvéd, aki szerint „a Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény (SZK Hiv. Közlöny 48/2018. szám) szerint azon helyi önkormányzatok területén, ahol a nemzeti kisebbségek hagyományosan élnek, valamint ahol az adott nemzeti kisebbségnek a teljes lakosságban való részaránya a legutóbbi népszámlálási adatok szerint eléri a 15 százalékot, nyelvük és írásmódjuk egyenrangú hivatalos használatban lehet”.
A vajdasági magyarok esetében ez azt jelenti, hogy mintegy 31 község területén kérhetjük a magyar nyelven történő ügyintézést, valamint minden kiadásra kerülő dokumentum kiállítását magyar nyelven.
A felvázolt esetben, amikor egy-egy önkormányzat hivatalnoka arra hivatkozik, hogy technikai okok miatt nem adható ki a teljesen magyar nyelvű anyakönyvi kivonat (mert pl. a házasságkötésre vagy -felbontásra vonatkozó megjegyzések nem kerülhetnek lefordításra), kérhetjük a hivatalos fordító által elkészített fordítást az adott önkormányzattól.
A fent említett törvény értelmében, amennyiben egy szerv (pl. az önkormányzat) nem tud magyarul kiadni egy dokumentumot ott, ahol hivatalos használatban van a magyar nyelv, köteles azt a saját költségén elkészíttetni.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a községi önkormányzat ki kell hogy fizesse a dokumentum hivatalos fordítását, amennyiben nem tudja azt teljes egészében magyarul kiadni, s mi, ügyfélként magyar nyelvű dokumentumot kérünk.
Szilágyi Miklós írása arra is kitér, mit lehet tenni abban az esetben, ha az eljáró szerv törvénytelenül jár el?
„A legfontosabb dolog, hogy írásos dokumentumunk legyen az elutasításról.
Ha az eljáró szerv nem hajlandó magyarul vagy magyar fordításban kiadni a kérelmezett dokumentumot, javasolnunk kell, hogy írásban indokolják meg az elutasítást. Ha ezt az eljáró szerv nem hajlandó megtenni, kérelmünket írásban kell átadnunk az önkormányzat iktatójába, hivatkozva a Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény 1., 2., 3., 11., 12. és a 17. szakaszaira, és kitérve arra, hogy pontosan mit kérünk (teljesen magyar nyelven készült dokumentumot).
Amennyiben mindezek után elutasító döntést kapunk, a döntést mellékelve panasszal fordulhatunk a Magyar Nemzeti Tanácshoz (az office@mnt.org.rs címen vagy a telefonon a 024/524-534 számon), valamint a budapesti székhelyű, de vajdasági magyar ügyvédekkel együttműködő Kisebbségi Jogvédő Intézethez a jogvedo.intezet@kji.hu e-mail-címen, vagy a +36/17986530 telefonszámon, akik készségesen a kezükbe veszik az ügyet és ingyenesen eljárva segítenek jogaink érvényesítése ügyében.”
Az írás szerint a leírtak természetesen minden más dokumentumbeszerzés vagy ügyintézés esetében is alkalmazhatók. Szilágyi megjegyzi, „minél sűrűbben kérünk magyar ügyintézést, annál egyszerűbb lesz azoknak, akik utánunk teszik ezt meg. A Magyar Nemzeti Tanács és a Kisebbségi Jogvédő Intézet mindig partner lesz nyelvi jogaink érvényesítésében.”
