Ács Gedeon halálának 100. évfordulójára
A nehéz elszakadás
századik évében kerülgetjük
az alsó-baranyai sarat,
télies tükröket
az elmúlás és kultúra szurdokán.
Itt fölvitték Kossuth papját.
A barna emlékű Ács Gedeon,
osztrák gáncsok,
kozák roham,
a menekültek újvilági istentiszteleteinek
súlyával
hányszor kísért ki csúzaiakat
ezen az úton?
Száz év előtt honából elment
az alamizsnát nem tűrő, indiánsajnáló
naplóíró,
kiért éjszakánként, köd leple alatt
még most is,
ide-oda úszik Tahiri Bahri,
hogy fedélzetén újabb,
önkéntes száműzetésbe vigye.
De Gida tiszteletes már nem utazik.
Az utazóláda végső koppanása
ott maradt a parókián,
benne könyvtár-tervek és emlékek.
Bájuk és a tiszteletet adókra is vigyáz
temető mögött felsorakozó,
összefurulyásodott levelű,
új valóságot hozó,
kopjás kukoricaszár.
