Májusban (Magyarországon május 26-án) kerül sor az Európai Parlament (EP) következő összetételének megválasztására. Az EP az Európai Unió törvényhozásának az „alsóháza” (az Európai Unió Tanácsa számít a „felsőháznak”), amelynek tagjait ötéves megbízatási időre választják. Az idei választások központi kérdése egyértelműen az, hogy az EP-ben eddig domináló kereszténydemokrata néppártok és szociáldemokraták meg tudják-e tartani 1979 óta rendületlen együttes többségüket, vagy előrenyomulnak az euroszkeptikus, szélsőjobboldali és populista erők.

Számítások szerint a jobb- és baloldali populista csoportosulások lényeges erősödésre számíthatnak. Más elemzések szerint viszont aligha várható, hogy – a március 29-re tervezett Brexit miatt 751-ről 705-re csökkenő létszámú parlamentben – a populisták több mint száz mandátumot nyerjenek. A szélsőjobb, a Nemzetek és Szabadság Európája elnevezésű frakció jelentősen megnövelheti mandátumai számát (37-ről 59-re): a francia Nemzeti Gyűlés (Rassemblement National, RN) a szélsőséges nacionalista Marine Le Pen vezetésével a jelenlegi 6 helyett akár 21 mandátumot is szerezhet, az olasz Északi Liga (a Matteo Salvini vezette Lega Nord) pedig 21 helyett 27-et.

Az EP április végéig minden második héten, utána pedig hetente nyilvánosságra hozza a közvéleménykutatások eredményét, hogy ezzel is felébressze a választók érdeklődését. Egyes pártok hovatartozása azonban még nem világos. Így Emmanuel Macron francia elnök Lendületben a Köztársaság (La République en Marche, REM) nevű pártja csak az előző EP-választások után jött létre, ezért jelenleg nem is tagja egyik pártcsaládnak sem, hiszen nincs EP-képviselője. Orbán Viktor magyar miniszterelnök legutóbbi kijelentései pedig azt mutatják, hogy még a Fidesz néppárti tagsága sem biztos – de erről majd lentebb.

Kilátások

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) nevű tömörőlésnek eddig 68 képviselője volt, és hagyományosn a legelkötelezettebb EU-barát pártnak számít. Az idén esetleg még több mandátumot is nyerhet. A Szocialisták és Demokraták Haladó Szövetsége (S&D) azonban súlyos vereségre számíthat: képviselőik száma 186-ról 135-re csökkenhet. Az Európai Néppárt (EPP) – amelynek frakcióvezetője, Manfred Weber bajor politikus (CSU) egyben az Európai Bizottság elnöki posztjára pályázó csúcsjelölt – szintén mandátumvesztésre áll: május után akár 34 képviselői hellyel kevesebb juthat neki, mindössze 183. De az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal sem járhat jobban, a pillanatnyi erőviszonyok alapján 51-ről 46-ra csökkenhet mandátumaik száma; a Zöldek/Európai Szabad Szövetség pártjaié pedig 50-ről 45-re.

Az EP abszolút többségét 705-ből 353 szavazat jelenti majd. Eddig hagyományosan az EPP és az S&D tudott közösen abszolút többséget alkotni, de ez a két pártcsalád most esetleg csak 318 mandátumra számíthat. Ráadásul a frakciókon belül sincs mindig egység, hiszen a demokratikus pártok esetében nem lehet arra kötelezni a képviselőket, hogy felsőbb parancsra szavazzanak. Ezért lenne az EPP-nek és a szocdemeknek legalább 420 mandátumra szükégük, ami viszont csak akkor lehetséges, ha a francia REM is hozzájuk csatlakozik.

Az EU legbefolyásosabb pártja, a német Kereszténydemokrata Párt (CDU) szerint – új vezetőjük, Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) megfogalmazásában – „Európa válaszúthoz ért”. Szerinte a baloldali pártok Európát „újrafelosztási és tilalmi” kontinenssé akarják átformálni, míg a jobboldali pártok nacionalizmusba tévedtek. AKK szerint a Brexit megmutatja, hová vezet egy olyan út, amely semmilyen jövőt nem rajzol fel. Igaz, mondta, Európának szüksége van reformokra, de ezek a reformok nem szolgálhatják kizárólagosan sem Északot, sem Délt, sem a Keletet, sem a Nyugatot, hanem mindenki számára elfogadható új közös hazát kell felmutatni.

Problémák és programok

Az EPP legnagyobb problémája Orbán Viktor és a Fidesz. A Brüsszelt Soros György és Jean-Claude Juncker démoni ábrázolásával támadó fideszes plakátkampány, úgy tűnt, utolsó csepp a pohárban, hiszen több mint egy tucat EPP-társpárt követeli a Fidesz kizárását. Manfred Weber frakcióvezető három pontban fogalmazta meg, mit kell tennie Orbán Viktornak, hogy a Fidesz-KDNP a pártcsalád tagja maradhasson: Be kell fejeznie az EU-ellenes megnyilvánulásokat, Orbán Viktornak bocsánatot kell kérnie a Néppárt tagjaitól, valamint biztosítania kell a CEU budapesti működését. Orbán szóvivője visszautasította a bocsánatkérést, de Weber mai budapesti villámlátogatása mutatja, hogy a nyugatiak továbbra is az ügy elsimításán dolgoznak.

Mi lenne a következménye a Fidesz kizárásának? Egyesek szerint Orbán semmiképpen nem várná meg a szégyent, hanem inkább a populistákhoz  csatlakozna, amit Matteo Salvini és Marine Le Pen is örömmel fogadna, azt remélve, hogy az így bővülő szélsőséges pártcsoport lényegesen megerősíthetné befolyását.

Franciaországban a sárgamellényesek lázadása ellenére az emberek 73 százaléka boldognak vallja magát, sőt egyharmaduk „nagyon boldognak”. Mindamellett sokan abban látják a zavargások okát, hogy a francia elit „elárulta a népet”. A „nép” 73 százaléka ugyanakkor a nemzetállamot tekinti fontosabbnak, mint az EU-t, és csupán 34 százaléka szerint fontosabb az EU, mint a nemzetállam. Mindez elsősorban a menekültválságra vezethető vissza, mert arra sokan nem látnak semmiféle megoldást.

A szociáldemokraták viszont új szociális programmal indulnak és magabiztosan arról próbálják próbálják meggyőzni a választókat, hogy gyenge közvéleménykutatási eredményük nem tükrözi a párt valódi támogatottságát. Azt mindenesetre érdemes feleleveníteni, hogy az európai munkajogi vívmányok (szabad szombat, nyolcórás munkaidő, fizetett pihenő, betegszabadság, egészség- és nyugdíjbiztosítás) majdnem teljesen ezeknek a pártoknak a múltbeli tevékenysége nyomán jött létre.

A német baloldali párt, a Die Linke nem egységes az EU jövőjét illetően. Katja Kipping elnök azonban figyelmeztette híveit az Unió felbomlásának veszélyeire és szolidaritásra szólította fel Európát, valamint figyelmeztetett, hogy míg a baloldal a nemzetközi szolidaritás híve, addig „Trump, Salvini, Orbán és a Seehofer-féle figurák a »Falépítők Internacionáléját« kovácsolják”. Gregor Gysi, a Die Linke korábbi elnöke és jelenleg a párt vezető EU-politikusa is összetartásra szólított fel, mert a problémák felszámolásához nemzetközi cselekvésre van szükség. Miközben a szélsőjobb „nemzeti megoldásokat” követel és ígér, Gysi azt nagyon rossz ötletnek tartja, mert a nacionalista önelszigetelődés beláthatatlan veszélyekkel fenyeget, akár háborúhoz is vezethet.

Amit a 20. század történelme bőségesen bizonyít.

Mivel az idén először a nem Magyarországon élő magyar állampolgárok is szavazhatnak az EP-választásokon, a Szabad Magyar Szó részletesebben is ismertetni fogja a pártcsaládok politikáját. (A szerk. megj.)

Ülésezik az Európai Parlament (Fotó: flickr.com)