Tegnap ott hagytuk abba a Tisza Menti Vízművek igazgatócseréjének a történetét, hogy a magyarkanizsai képviselő-testület a március 7-én megtartott ülésén jóváhagyta az új vállalatvezető kinevezését. A családi és egészségügyi okokra hivatkozó Vesna Markotić igazgatónő lemondott, a helyére pedig a bajina baštai illetőségű Dušan Glišić került.
Az ülésen elhangzott, hogy az összejövetel után, akit érdekel, betekintést nyerhet azokba a dokumentumokba, amelyeket a képviselők nem kaptak kézhez, vagyis elolvashatják az igazgatónő írásbeli lemondását és az adminisztratív bizottság üléséről készült jegyzőkönyvet, amelyből kiderül, hogy miként vélekedtek a lemondással kapcsolatban, és milyen véleményeket fogalmaztak meg az új jelölt dokumentációjának átvizsgálása után. Eleget tett-e azoknak a követelményeknek, amelyeket egy cégvezető megválasztásakor támasztanak – a KKT ülésén külön kiemelték, hogy közművállalat esetében pontosan meghatározza a törvény, hogy milyen szakmai képzettsége kell hogy legyen a jelentkezőnek.
A képviselő-testület titkára, Rácz Major Diana az ülésen beismerte, hogy a polgármesteri hivatal részéről mulasztás történt, elfelejtették a képviselőknek megküldött anyaghoz hozzácsatolni a leköszönő igazgatónő írásos lemondását és az adminisztratív bizottság ülésén készült jegyzőkönyvet, s mindezért nagylelkűen magára vállalta a felelősséget. Szólt arról is, hogy: „Ami az illető dokumentációját illeti, ezt a képviselőknek nem szoktuk kiküldeni, ezt a bizottság tagjai szokták megtekinteni.”
Az adminisztrációs ügyek lebonyolításával foglalkozó bizottság tagjai – már előző nap – kézhez kapták az igazgatójelölt „pályázati anyagát”, amit tüzetesen át is tanulmányoztak. Miloš Kravić haladó párti házelnök a nyomatékosítás kedvéért úgy fogalmazott, hogy szálanként, papíronként, oldalanként vizsgálták át az anyagot. Gondolom, az illető életrajzát és a vállalat tevékenységére vonatkozó elképzeléseit – miként fogja majd felvirágoztatni azt a kis horgosi céget, amelynek most az élére állhatott, miféle fejlesztést irányoz elő, hogy teszi hatékonyabbá a gazdálkodást, milyen létszámmal milyen bérfejlesztést szeretne megvalósítani és hasonlók. De ezt legfeljebb csak találgathatjuk, mert az ülésen nem tartották említésre érdemesnek.
A községi képviselők elmulasztották feltenni a kérdést, hogy az igazgatójelölt milyen egyetemi végzettséggel rendelkezik (vagy ők már tudták). Mivel nem kereshetnek atomtudóst, agysebészt, űrkutatót vagy csillagászt egy kommunális vállalat élére, az ember azt hihetné, hogy okleveles jogászt, diplomás közgazdászt vagy mérnököt csak lehetne találni a környéken, valamelyik önkormányzatunk területén, és nem okvetlenül Nyugat-Szerbiából kellene hozni. Hogy épp egyetlen ilyen munkát kereső fiatal sincs már Zentán, Szabadkán, Nagykikindán vagy Nagybecskereken, azt elég nehéz lenne elhinni.
A horgosi vízművek most leköszönt igazgatónője építészmérnök (vízépítő), ezt például onnan lehet tudni, hogy az ő életrajza nem titkos(ított), közszemlére tették az interneten, bárki elolvashatja. Megtudhatja, hogy 1999-től megbízott vezetőként irányította a céget, és 2012-től volt igazgatója a vállalatnak egészen idáig. Az sem számít államtitoknak, hogy például az újvidéki vízművek vezetője, Gvozden Perković jogász, a topolyai Komgrad élére a közgazdász Domány Dudás Dianát nevezték ki, a zentai közművállalatot Bodó József gépészmérnök irányítja – a példákat hosszan lehetne sorolni. (Egyikük sem vadgesztenye-szelídítő vagy meztelencsiga-öltöztető.) Ezek az információk nyilvánosak, nem rejtegetik véka alatt.
A Tara-hegységről hoztak igazgatót a horgosi vízművekbe (1.)
Az, hogy mi a Tara-hegységről hozunk Kanizsára börtönviselt embert, kicsit nonszensz és túlságosan átlátszó. Groteszknek érzem a helyzetet. Pásztor úr ugyanígy tud erről az egészről, és kényszeríti önöket, hogy szavazzanak ilyen piszkos dolgokra. Szabó Angéla: Gyerekek, mi olyan ártatlanok vagyunk, hogy az már bűn!
Mi történt a KKT ülése óta, van-e valamilyen fejlemény az ügyben? – kérdeztem a testület két fiatal tanácsnokától, a Mostantól másként-képviselőcsoport tagjától. – A tanácsnokok közül élt-e valaki a lehetőséggel, beleolvasott-e a hiányolt dokumentumokba?
Halász Mónika: Úgy tudom, hogy ezt senki nem kérte, az emberek már nem látták értelmét, elegük volt. Én annyira felháborodtam, hogy a döntéshozatalkor nem is szavaztam. Nekem ezekhez a piszkos ügyekhez ne legyen semmi közöm, még azt se mondhassák utólag, hogy valamelyiket támogattam, vagy éppen elleneztem! Ami a képviselő-testület ülésén történt, az még egy nemet sem érdemel meg a részemről. Nem akarok ennek részese lenni.
A felszólalók meglehetősen kemény szavakat használtak: piszkos munka, machináció, nem ér a bőrük egy dinárt sem, szégyelljék magukat… A piszkos munka kifejezés többször is elhangzott, mit értsünk alatta?
Én már régóta mondogatom, hogy valamire készülnek a háttérben. Az eddigi gyakorlat, tapasztalat is ezt támasztja alá. Helyzet-feltérképezéssel, talaj-előkészítéssel kezdődnek a visszás dolgok, és amikor ezzel megvannak, akkor simán végrehajtják azt, amit akarnak. A mezőgazdaság területéről lehetne példákat említeni, már történt ilyesmi a községünkben. A horgosi vízművekkel kapcsolatban leginkább attól félek, hogy előbb-utóbb magánosítani fogják, előfordult már ilyen Szerbiában. A víz stratégiai fontosságú, érthető, ha valamelyik érdekcsoport szemet vet rá, és meg akarja kaparintani. De az a veszély is reális, hogy a cég majd belekeveredik gyanús, kétes kimenetelű ügy(let)ekbe, olyan munkálatokat végeztetnek el vele, amelyek háttere nem tiszta és nem átlátható. Jó ideje emlegetik már egy szökőkút építését Kanizsa központjában, a nagyobb befektetetések, megrendelések pedig könnyen alkalmat adhatnak a különféle visszaélésekre.
Kiderült-e valami a titokzatos új igazgatóról? Megérkezett-e már?
Dejan Pejak: Úgy tudjuk, hogy már találtak neki lakást Magyarkanizsán, ezek szerint ott fog élni. Még arról tudok beszámolni, hogy vállalatvezetőként az első intézkedése a pénzbehajtás elrendelése volt.
Még jóformán meg sem melegedett a szék alatta, máris a vízművek iránti tartozásokat követeli?
A díjbeszedők már napok óta járják a települések utcáit, olyan utasítást kaptak, hogy erélyesen lépjenek fel a fogyasztókkal szemben. Az oromi polgároktól azt hallottam, hogy előzetes értesítés, felszólítás nélkül zajlik a megfizettetés, és akár kisebb összegű tartozás esetén is a víz megvonásával riogatják az embereket. A megfizettetésnek ez a módja korábban nem volt gyakorlat Magyarkanizsa község területén, a díjbeszedés nem így működött. Az arrogáns fellépés nem kis felháborodást keltett.
Szabó Angéla
Forrás: https://bozokiantal.blogspot.com/2019/03/a-tara-hegysegrol-hoztak-igazgatot_19.html
