Természetvédelmi területté nyilvánították Felső-Bácska 44 hektáros ősgyepét, a Madarasi Marhajárást, amely egyike az Alföld csupán néhány pontján fennmaradt sztyepprétjeinek, ezért felbecsülhetetlen értéket képvisel. Mindezt a magyar Agrárminisztérium államtitkára jelentette be a helyszíni sajtótájékoztatón, amikor hivatalosan kijelölték a területet szerdán.

A Madarasi Marhajárás a magyar–szerb határ északi oldalán (Térkép: Google)

A Madarasi Marhajárás a magyar–szerb határ északi oldalán (Térkép: Google)

Rácz András emlékeztetett, a legutóbbi természetvédelmi területté nyilvánítás is a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területéhez köthető, hiszen 2017 tavaszán vált védetté a több mint 100 hektáros bajai földikutya-rezervátum, amely kulcsfontosságú lépés a faj megóvása terén.

A Vajdaságban is boldogan „szaladgáló” délvidéki földikutya tavaly az év emlőse volt, kiemelkedő sikerrel.

Ugró Sándor, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója arról beszélt a megnyitón: a Madarasi Marhajárás gyep a rajta átfolyó Kígyós-főcsatornának köszönhetően változatos élőhelyi feltételeket biztosít az élővilág számára. A marhajárás elnevezés a szarvasmarha legeltetésre utal, amely 2004-ben szűnt meg. A gyepen 2008 óta juhokkal legeltetnek.

A terület botanikai értékei régóta ismertek. Ezek közül kiemelkedő a tarka sáfrány és a tavaszi hérics. Itt élő védett növényfaj még a sokvirágú habszegfű, a selymes boglárka és a kései pitypang. Nem védett ugyan, de szintén megtalálható a területen a taréjos búzafű, magas kígyószisz, szürke galaj és jakabnapi aggófű.

Az óriás tőrösdarázstól nem kell félni, ha mi nem bántjuk, ő sem fog minket

Az óriás tőrösdarázstól nem kell félni, ha mi nem bántjuk, ő sem fog minket

Állatvédelemben is jeleskedni próbál a magyar agrártárca. A sisakos sáska, óriás tőrösdarázs, a szongáriai cselőpók jelenlétére hívják fel a figyelmet, de rendszeresen költ a területen a füleskuvik, búbos banka, gyurgyalag, szalakóta, és a kis őrgébics, erdei fülesbagoly, és a parlagi pityer.

Egyiket sem fogjuk naponta kergetni, de legalább tudjuk róluk, hogy a határmentén ezentúl természetvédelmi területhet tartoznak. A cselőpókról például azt kell tudni, hogy a legnagyobb méretű pók, de nem kell tőle félni, nem halálos a mérge, és ha nem zaklatjuk, nem is kerül a közelünkbe, inkább elsétál.

Az óriás tőrösdarázs ugyancsak ártalmatlan az emberre, bár a legnagyobb méretű darázs Európában és pont a déli területeken él, nem veszélyes, nagy, ijesztő, de emberre nem veszélyes.

A sisakos sáska sem lesz napjaink megkeserítője, a sáskákon belül különcködő sisakos nem tud ugrani rosszul „kiképzett” hátsó lábai miatt; mellső lábai viszont tüskések, ezzel fogja el áldozatát, ami csak a sztyeppés réteken található meg.

A Madarasi Marhajárás ezentúl sem lesz más, mint végtelen füves rét a határnál, de most már legalább védett sztyeppeként is betudhatjuk a juhlegelőt.