Elkezdődött az európai parlamenti választás kampánya. Kérdezhetnénk: miért fontos ez nekünk? A választ a szerbiai hatalom része, a meghatározó pártunk elnöke (részben) megadta. Szerinte ugyanis mi is dönthetünk arról, hogy a nemzetileg elkötelezett, a nemzeti együttműködés doktrínáját megfogalmazó magyar kormánypártok hány képviselőt juttathatnak az Európai Parlamentbe. És hát az ő listájukon, „befutó” helyen található, a mi nemzeti közösségünkhöz tartozó jelölt is.
Több sebből is vérzik azonban az elhangzott állítás. Én itt csak néhányra hívom fel a figyelmet.
1) Választásra jogosultak száma Vajdaságban
2019. április 5-én megjelentették, hogy addig hány külföldi (nem EU-s) polgár jogosult levélszavazásra: akkor ez a szám 115.151 volt. Sajnos, nem tüntették fel az országok szerinti megoszlást, így a mi nemzeti közösségünk szavazásra jogosult polgárainak számáról az utolsó ismert (2018. november 29.) adatot tüntethetem fel, az pedig 55.967 személy. Mivel a regisztrálás május 2-ig még lehetséges, tételezzük fel, hogy addig meglesz a 60.000 szavazópolgár. Ennek az adatnak a naprakészsége igencsak megkérdőjelezhető, hiszen itthoni nemzettársaink nem arról híresek, hogy bejelentik az elhalálozottakat, illetve a tényt, hogy valaki már régen nem Vajdaságban, hanem valahol külföldön él, ott talált lehetőséget egzisztenciájának biztosítására. Emiatt – szerintem – azok a választára jogosultak, akik itthon vannak, nincsenek többen 40.000-nél.
2) Polgáraink választási hajlandósága
Elegendő leellenőrizni, hogy az előző – legyen az hazai, vagy anyaországi – választásokon mekkora volt a részvétel. Mindegyik adat arról tanúskodik, hogy 50 százalék körül volt a szavazók tábora. Csakhogy meglehet az is, a külföldre vándoroltak is leadják szavazatukat. (Például hazajönnek; de az sem zárható ki, hogy az illetékesek megtalálják a módját – ahogyan tavaly a magyar országgyűlési választásokon is –, hogyan lehet megoldani a nem itthon élők szavazását. Igaz viszont, hogy én ezt választási csalásnak tartom.)
3) Mi jelent a 20–30.000 szavazat?
Nem tévedek, ha a kérdésre azt a választ adom: Semmit! Ha a legextrémebb eset következik be, azaz minden szavazatot a magyarországi kormánypártokra adnak, csak akkor „hasznosítható”, ha pont annyi hiányzik majd a meglévők mellé egy újabb képviselői hely megszerzéséhez.
Mindebből az következik, hogy bármennyien is szavaznak a vajdasági/délvidéki magyarok közül, még a „befutó” helyen levő jelöltünk sorsa sem tőlük függ. (Nem mellékes, hogy ő bizony csak akkor lehetett jelölt, ha állandó lakhelye Magyarországon van; vagyis az itthoni 4-500 eurónyi évi bére helyett durván fogalmazva több ezer euróból tengeti a saját és családja életét).
Nem hiszem, hogy nem létezik valamilyen hátsó gondolat a kampány erőltetése mögött. Itt is egy jelenleg folyó belpolitikai történést sejtek. Remélem, tudják, hogy tavaly nyáron módosították a helyi önkormányzatokról szóló törvényt, amelyben meghatározták, hogy idén február végéig az érintett önkormányzatok alapszabályát összhangba kell hozni a törvénnyel. Mivel ez is megtörtént, a következő lépés az önkormányzati döntések meghozatala volt március 28-ig. Ezt már nemigen tudták tartani, mert például Magyarkanizsa község esetében még a helyi közösségekről szóló határozat javaslata sem készült el, pedig már április 6-a van.
Jelenleg nem az adott jogszabályokkal kívánok foglalkozni, egyedül csak azzal a, törvényekben meghatározott, elvvel, amit összeférhetetlenségnek neveznek. Ennek zanzásított, tömörített változata úgy szól, hogy a hatalom magasabb szintjén képviselői vagy kinevezett tisztséget betöltő személy, illetve a közigazgatásban (bármely szinten) dolgozó nem tölthet be alacsonyabb szinten semmilyen tisztséget.
Maradjunk Magyarkanizsa községnél. Összegyűjtöttem minden szükséges adatot, azokat rendszereztem, így készült el a következő táblázat:
(Megjegyzés: Időközben Vadász Kávai Piroska esetében nyugdíjba vonulása miatt az összeférhetetlenség megszűnt.)
Úgy tűnik, ez az egyik „probléma”, amiről el kell terelni a figyelmet. (Hiszem, nemcsak Magyarkanizsa önkormányzatára jellemző a kérdés, lesz-e olyan személy, aki hajlandó az ottani tényeket összegyűjteni és megjelentetni). Az érintettek még arra sem hivatkozhatnak, hogy nem tudtak róla, hiszen egyikük jogi végzettséggel rendelkezik. De az is tény, hogy mindegyikük aláírta az összeférhetetlenségi nyilatkozatot.
Tény, hogy három éven keresztül igazolt volt az összeférhetetlenség, azaz adott volt a lehetőség még a korrupcióra is. Nyugati demokráciákban az érintettek azonnal lemondanak minden tisztségükről. Ezért elvárom – ha már szeretnénk, hogy országunk végre az EU tagja legyen –, ezt tegyék meg az itt felsorolt személyek is!
