Pénteken, nem sokkal éjfél előtt próbáltam meg kipihenni a hét fáradalmait, de hiába feküdtem le, nem jött álom a szememre. Forgolódtam, kerestem a helyemet, de nem találtam. Egy idő után melegem is lett a Dormeo által tavaszi jelzővel illetett és hirdetett pokróc alatt, így kidugtam az egyik lábam. Nem változott a helyzet, semmivel se lett jobb, így kidugtam a másikat is. Semmi változás. Ekkora már biztos voltam benne, hogy valamilyen pszichikai hatás az, ami miatt nem tudok aludni. És pár percre rá, mint derült égből a seggberúgás, úgy villant be a zentai városháza képe, és az utolsó hír, amit lefekvés előtt elolvastam. Ez arról szólt, hogy a Haladó Párt képviselői és tagjai a zentai városházán töltik az éjszakát, hogy megvédjék azt a szerdánként tüntető ellenzéktől.
A zentai haladók (is) a városházán éjszakáznak
„Értesítjük Önöket, hogy az Aleksandar Vučić – Szerbia győz listáról a zentai községi képviselő-testületbe bekerült képviselők, valamint a Szerb Haladó Párt tisztségviselői és a helyi önkormányzat képviselői, a községben minden szerdán zajló történéseken okulva, amikor néhány ellenzéki aktivista az erőszakot népszerűsíti, sértegeti és lenézi a hatalmon levő politikai pártokat és azok tagjait, úgy döntöttünk, hogy a városháza termében maradunk, és megvédjük a zentai intézményeket, s nem engedjük meg, hogy a kisebbség terrorizálja a többséget” – áll a Szerb Haladó Párt zentai szervezetének közleményében, amit Igor Stojkov, a községi képviselő-testület titkára írt alá.
A lelkiismeretfurdalás volt az, ami engem nem hagyott aludni. Míg a zentai hősök, a bátrak, a városházán éjszakáznak, és óvják, védik az intézményt, addig én a saját kis ágyikómban keresem a helyemet. Hát milyen ember vagyok én, aki ilyen esetekben nem a szülővárosának egyik legpompásabb épületét védi péntek este, hanem holmiféle alvással próbál felkészülni a szombati asztalitenisz mérkőzésére?
Amikor az ember hibázik, próbálja azt megmagyarázni magának. Elsőre azzal próbálkoztam, hogy talán ezt a péntek éjszakát nélkülem is átvészeli a városháza, mivel az ellenzék különben is szerdánként szokott tüntetni.
De rájöttem, hogy ez igencsak gyenge lábakon álló magyarázat, mert mi van, ha a tüntetők összekeverik a napokat, elfelejtik, hogy ma péntek van és nem szerda. Vagy a mobiltelefonjuk védőképernyője beragad, azt írja ki a péntek helyett, hogy szerda. Egy szónak is száz a vége, nem lehet abban bízni, hogy az ellenzék tisztában van azzal, milyen nap van, éjjel és nappal is védeni kell az épületet.
De végül csak találtam egy kapaszkodót, amely meggyőzött arról, maradjak csak pizsamában, mert, ha fel is öltözöm, s elmegyek védeni a városházát, nekem ugyan nagy hasznomat a harcban nem veszik, ugyanis civil katona voltam, méghozzá a Vöröskeresztben. Tudom fejből a mentőszolgálat, a kórház és a gyerekorvos számát, de azt is elismerem, ez nem sok, ezzel nem nagyon lehet határozottan és keményen (meg)védeni egy városházát. Esetleg, ha van sérült, egy nyomókötést még megoldok, de ennél többre tőlem aligha lehet számítani.
A mobilt nem kapcsoltam ki éjszakára, ahogy az öregek mondták régen: sose lehessen tudni, mi fog történni. Reggel, míg a család többi tagja aludt, kiosontam a nappaliba, felöltöztem, kerékpárra pattantam és megnéztem a városházát.
Jelentem: a városháza sértetlen, ha volt is támadás, azt a hősök sikeresen visszaverték.
A zentai városháza április 12-én éjjel (fotó: Horváth Zsolt)
Visszaolvasva az eddig leírtakat, olyan érzésem van, hogy egyes részek ironikusnak tűnnek, mintha én kifiguráznám ezt az akciót. Erről szó sincs, ilyen vádakat ne is próbáljon senki ellenem felhozni, és egy példával alá is támasztom, hogy én ezt komolyan gondolom. Ha a napokat összekeverő ellenzék valóban mikrofonnal, hangfallal, magyar és szerb zászlóval megtámadta volna a zentai városházát, és porig rombolja azt, ki és mikor építene nekünk újat? Most adták át az új hőerőtelepet, megújult a gimnázium, nemsokára kezdődik a Thurzó iskola felújítása, hát tényleg elhiszi valaki, hogy ezután Zenta még kapna bárhonnan is pénzt egy új városháza felépítésére?!
Látjuk, hogyan fejlődik az ország, látjuk és a magyar politikusoktól halljuk is, kik dolgoznak naponta huszonnégy órán át Szerbia jövőjéért, és kik azok, akik még az éjszakáikat is feláldozzák a közintézmények védelmében. Ők a jövő zálogai. Az, hogy nekem erről Hofi Géza szavai jutnak eszembe – „Dögöljek meg, ha kiváltom” – már az én bajom…
Nyitóképünkön a zentai városháza, szombaton, április 13-án, 7 óra 25 perckor
