A londoni rendőrség április 11-én letartóztatta Julian Assange ausztrál internetes aktivistát, miután az ottani ecuadori nagykövetség megvonta tőle az általa 2012 óta élvezett menedékjogot és behívta a helyi rendőrséget. Assange (szül. Hawkins, jelenlegi vezetéknevét mostohaapjától kapta), aki a kormányzati és egyéb dokumentumokat kiszivárogtató WikiLeaks nemzetközi nonprofit szervezet alapítója, igazgatója és nyilvános arca, számos országban élt már, előadásokat tartott a sajtószabadságról, a cenzúráról és az oknyomozó újságírásról. Nyilvánosságra hozott anyagokat az elefántcsontparti egészségügyi válságról, miután egy svájci hajó szennyező anyagot öntött a tengerbe Abidjan kikötőjében. Az ítélet nélküli kenyai kivégzésekről szóló iratok közzétételéért megkapta az Amnesty International 2009-es Média-díját, de kitüntette az Economist konzervatív gazdasági hetilap és a Yoko Ono Alapítvány is.
A botrány később kezdődött.
2010-ben a WikiLeaks közzétett olyan dokumentumokat az amerikai erők afganisztáni és iraki háborújáról, amelyek titkosítva voltak. Assange fő forrása az amerikai hadseregben szolgáló Bradley Manning volt (aki azóta nemet és nevet változtatott, most Chelsea Manning néven él, miután 35 évre ítélték, de hét év után Obama eltörülte maradék büntetését). Rajta keresztül szerzett meg hétszázezer titkos dokumentumot és videót. A WikiLeaks ezenkívül öt médiapartnerével együtt titkos amerikai diplomáciai üzeneteket is közzétett, mire a Fehér Ház Assange tevékenységét már akkoriban „meggondolatlannak és veszélyesnek” tartotta. Assange ennek ellenére még tovább ment: az évek során látványosan közel került az orosz politikai vezetőséghez, így 2012-ben például rendszeresen jelentkezett interjúkkal a Kreml-propagandát terjesztő orosz RT televízióban. Az ecuadori nagykövetségen (amely ötmillió dollárt fordított védelmére és megfigyelésére) is számos alkalommal meglátogatták orosz hírszerzők.
Ezzel betelt a pohár.
Amerika visszavág
Az amerikai hatóságok szerint a WikiLeaks oldalain közzétett titkos dokumentumok sok amerikai állampolgár életét veszélyeztetik, ezért az USA 2012 nyarán kiadatását kérte a brit hatóságoktól, mivel Assange akkoriban Angliában tartózkodott. Ugyanakkor Svédországban azzal vádolták, hogy 2010-ben egy nőt megerőszakolt, egy másikat pedig szexuálisan molesztált. Ezért Assange 2012. június 19-én Ecuador londoni nagykövetségén kért menedékjogot, ahová futárnak álcázva magát, sántikálva rohant követ rejtve cipőjébe, hogy a brit rendőrség ne ismerje fel.
Rafael Correa akkori ecuadori elnök, legális menedékkérőként fogadta Assange-ot, akit „antiimperialista szimbólumnak” nevezett. Correa ugyanis Hugo Chávez venezuelai elnök szövetségese volt, akinek A 21. század szocializmusa elnevezésű elmélete fontos szerepet játszott USA-ellenes politikájában.
Assange letartóztatása
Az idők azóta megváltoztak. Assange hosszú, ősz szakállal hagyta el a londoni ecuadori nagykövetséget. Egyetlen könyvet szorongatott megbilincselt kezében, Gore Vidal közismert baloldali értelmiségi A nemzetbiztonsági állam története című művét.
Mi történt időközben?
Az Ecuadori Köztársaság elnöki székében Lenín Moreno váltotta Rafael Correát. Eleinte ez nem jelentett politikai változást, mivel Moreno elődjének az embere volt, az ő támogatásával került hatalomra. Moreno kezdetben folytatta elődje politikáját. Később azonban az új elnök politikát változtatott (amivel ki is hívta elődje haragját). Igaz, Moreno is jelentős „ütőkártyának” tekintette Assange-ot, de egészen más okokból: az új elnök törleszteni akarta országa hatalmas adósságát és ehhez szüksége volt nemcsak a Nemzetközi Valuta Alap, hanem Amerika segítségére is, hisz anélkül aligha számíthatott volna egy több mint négymilliárdos kölcsönre az IMF-től. Moreno a jövő héten Washingtonba is ellátogat majd, ezért nem lehetett Assange-nak továbbra is menedékjogot biztosítani. Ismét bebizonyosodott: a pénz beszél, Assange pedig „ugathat”, amennyit akar. Természetesen az sem segített, hogy Assange keményen bírálta Morenót is, mindaddig, amíg tavaly márciusban meg nem vonták tőle az Internet-használat jogát.
Assange öt év börtönbüntetésre számíthat, ha kiadják Amerikának, Svédországban viszont megszűnt a szexuális erőszak miatt ellene indított eljárás. Londonban egyelőre előzetes letartóztatásban van. Az sem érdektelen, hogy míg az Obama-kormányzat (amelyet Assange a legkeményebben bírált) nem lépett fel ellene (amerikai katoan bűntársának még meg is kegyelmezett), viszont Donald Trump számára hirtelen sietősnek bizonyult „eltüntetni” a világ szeme elől azt, aki – orosz titkosügynök hackerekkel együttműködve – hozzájárult hatalomra kerüléséhez.
Van-e Assange-nak „igazi” arca?
Vajon csak aktivista és újságíró, vagy áruló és szélhámos? A nemzetközi média régebben is sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel, és ma különsen ezt teszi. Így például a Frankfurter Allgemeine Zeitung pénteki száma öt cikkben számolt be róla és arra a következtetésre jutott, hogy ebben az ügyben Trump amerikai elnök véleménye „egyértelműen nem egyértelmű”…
Whoopi Goldberg humorista az ABC televízió The View (Nézet) c. adásában kijelentette, hogy szerinte az Assange ellen irányuló amerikai kiadatási kérelem „nem más, mint a CIA kampánya, amivel Assange-ot dehumanizált lényként akarják bemutatni”. Sunny Hostin műsorvezető azzal érvelt Assange mellett, hogy ha valaki benne lát problémát, „annak a Pentagon Papírokat is kétségbe kell vonnia” – amivel arra utalt, hogy az Egyesült Államok vietnami háborús politikájáról szóló titkos dokumentumokat Richard Nixon elnöksége idején a New York Times nyilvánosságra hozta. (Az abban szerepet játszó kiszivárogtató ma is Assange pártján van, az amerikai Legfelső Bíróság pedig a sajtónak adott igazat Nixonék betiltási igyekezete ellenére.) Erre Meghan McCain újságírónő (a tavaly elhunyt Jon McCain szenátor lánya, Trump egyik ellensége apjának becsmérlése miatt) azt felelte, hogy szerinte Assange kezdettől fogva nem volt más, mint egy „internetes terrorista”.
A fősodrú amerikai média alaposan körüljárja az Assange-ügyet. Az Atlantic már tavaly novemberben – amikor nyilvánosságra került, hogy Assange-ot államtitkok elárulása miatt perbe foghatják – arra figyelmeztette a nyilvánosságot, hogy a sajtószabadság kerülhet veszélybe, ha valakit csak azért vonnak felelőségre, mert amúgy is kiszivárgott dokumentumokat tesz közzé. A New York Times szerint viszont állami szervezetek ellen irányuló hackertámadás nem tekinthető normális újságírói tevékenységnek. A Washington Post is úgy véli, hogy Assange semmiképen sem tekinthető a „sajtószabadság fáklyavivőjének”, és ezért végső ideje, hogy személyesen felelőssége vonják.
Trump legutóbbi álláspontja (ami persze bármelyik pillanatban változhat) megfejthetetlen. Míg a kampány során azt harsogta, hogy „Szeretem a WikiLeakset”, most úgy nyilatkozott: „Fogalmam sincs a WikiLeaksről. Nem az én dolgom.”
Bezzeg amikor a WikiLeaks hozzájárult kampányának sikeréhez, akkor még az ellenkezőjét harsogta szászor is: tessék megnézni!
Nyitóképünkön: Egy Anonymous hackenek öltözött tiltakozó Ecuador londoni nagykövetsége előtt, 2019. áprilisában (Fotó: Alkis Konstantinidis, Reuters)
