Elsőként sikerült meteorraj becsapódása nyomán felszabaduló és a ritka légkörrel elvegyülő vízpárát megfigyelni a Holdon, írja az MTI.
A megfigyelést bemutató tanulmány a Nature Geosciences című folyóiratban jelent meg, a meteorrajok becsapódása 2014. január 9-én, április 2-án, 5-én és 9-én történt.
Az új ismeretek segíthetnek többek között a kutatóknak a Holdon lévő víz múltjának megértésében, amely potenciális forrást jelenthet az égitesten végzendő, hosszú távú missziók során.
Az eseményeket az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) LADEE (Lunar Atmosphere and Dust Environment Explorer) nevű űrszondája segítségével figyelték meg. A misszió során a szonda a Hold körül keringett, hogy részletes információkat gyűjtsön az égitest gyér légkörének szerkezetéről és összetételéről.
Bizonyítékok léteznek arra, hogy a Holdon van víz és hidroxil, a víz eredete azonban vitatott.
„A Hold légkörében az idő nagy részében nincs számottevő mennyiségű víz vagy hidroxil. De amikor a Hold áthaladt egy ilyen meteorrajon, elég vízgőz távozott ahhoz, hogy észleljük. És amikor véget ért az esemény, a víz vagy hidroxil eltávozott” – mondta Richard Elphic, a LADEE projekt kutatója.
Víz felszabadításához a meteoritoknak legalább 8 centiméterre kellett behatolniuk a felszín alá. A csontszáraz felső réteg alatt egy vékony átmeneti réteg, majd egy hidratálódott réteg található, ahol a vízmolekulák valószínűleg a talaj- és kőzetrészecskékhez tapadnak – olvasható a tanulmányban.
Ugyanakkor a Hold felszíne meglehetősen porhanyós, így a legkisebb meteorit is képes felszabadítani egy kis vízgőzt. Amikor egy meteorraj zúdul a Hold felszínére, a felszabadított víz belép az exoszférába és ott elterjed.
Ennek a gőznek mintegy kétharmada bejut az űrbe, de mintegy egyharmada visszatér a Hold felszínére a tanulmány szerint.
A kutatás segíthet megmagyarázni a sarkok közelében lévő kráterek sötét mélyeiben lévő jéglerakódásokat. A vízgőz ugyanis itt hosszú ideig marad stabil az alacsony hőmérséklet miatt.
„Tudjuk, hogy a víz egy része a Holdról származik, mivel a felszabadított víz tömege nagyobb, mint a meteoritokban lévő víz tömege” – mondta Dana Hurley, a Johns Hopkins Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.
