És Ábrahám korán ébredt.
Nem is tudván akkor még, hogy Jeruzsálem ormait járja
A nap még mindig a moabi hegyvidék fölé hajlik
A sziklás tájat vörösre és aranyra festve
És az első hűvöskés őszi szellő
A csontomig hatolt, felborzolva libabőröm.
Végül, hol a kövek közt a föld megmarad, a talajba
Nárcisz- és kökörcsinhagymákat duggatok
Téli növényeket és leveszöldségeket ültetek
De apámtól eltérően nem telepítek gyümölcsfákat, sem fenyőt
Vagy gránátalmát, vagy narancsot, s olajbogyót akár,
Gondosan, gondosan
Csak olyasmit ültetek, ami siet majd viszonozni
A szeretetem.
Szabó Palócz Attila fordítása
