konyha Bartha György verse

már nem tudom
miért ültem éppen a konyhában
ahol nagyanyám levestésztát
metélt és pattogott kopogott gyorsan
a kés az asztalon
nem is oda figyelt
egy lány hajolt az ölembe
a nyolcvan éves zsámolyon
a hajzuhatag alatt nem láthattam
de éreztem arca percenként változott
csak filmkockák egy álomban
s a kerítés mögül sikoltott valaki
apám kitárta az udvari ajtót
a meggyfa zöldellő ágai törtek be
mint valami vad ősszellemek

!
vasárnap volt a templom harangja előcsalta
az első csillagokat és a holdóra
mutatói vadul forogtak visszafelé
a tűzhely felett pedig gőzoszlopok
imbolyogtak kemény jóslatok