Szerbia és Magyarország is azon országok közé tartozik, amelyek külön fejezetet kaptak a dániai székhelyű Freemuse éves jelentésében, amely pontosan dokumentálja a művészi szabadság megsértésének ismertté vált eseteit, elemzi azokat és felmutatja a megfigyelhető tendenciákat.

A Freemuse huszonegy éve alakult Koppenhágában, s kezdetben a művészi szabadságnak a zenében történő érvényesülésével foglalkozott. Figyelme később fokozatosan terjedt ki a művészetek többi válfajára és a művészi szabadság megsértésének a cenzúrán kívüli egyéb, sokszor durvább, máskor finomabb eszközeire – írja az artportal, amelynek a cikkéből kiderült, hogy a nemrégiben napvilágra került legfrissebb jelentés szerint 2018 rossz év volt a művészi szabadság érvényesülése szempontjából és noha e szabadság megsértésének számos esete nem az állam és intézményei, hanem például egyházi szervezetek, fundamentalista csoportok vagy épp a közösségi médiát működtető társaságok számlájára írandó, ez nem menti fel az állami hatóságokat az ilyen esetek megelőzése terén viselt felelősségük alól.

Aktívan működik a cenzúra

A jelentés szerint a cenzúra legalább 60 országban továbbra is aktívan működik, s ennek tavaly 1.807 művész, illetve alkotásaik estek áldozatul. A dokumentált esetekből 270 érintette a zenei területet, 147 a vizuális művészetet, 108 a filmet, 70 a színházat, 50 az irodalmat és végül 14 a táncművészetet. A cenzúra vádja legtöbbször a hivatalos kurzustól eltérő, kormánykritikus politikai tartalom megjelenítése volt. A dokumentum megjegyzi, hogy „zavaró mértékben” emelkedett a terrorizmus visszaszorítását szolgáló jogszabályokra történő hivatkozás az ilyen ügyekben, különösen a globális Észak országaiban, így az USÁ-ban és Németországban. Így nem véletlen, hogy az összes esetnek csak 38%-a vált a Dél országaiban ismertté, míg az ügyek többségére, 62 százalékára az Észak országaiban derült fény.

Nem meglepő az sem, hogy a nők, az etnikai kisebbségekhez tartozók és az eltérő szexuális orientációjúak továbbra is az átlagosnál nehezebb helyzetben vannak, 20 országban kellett szembenézniük közvetlen fizikai erőszakkal, az esetek 56%-ában olyan országokban, melyek nem kriminalizálják a homoszexualitást.

A jelentés 157 bebörtönzött vagy őrizetbe vett művészről tud, közülük a legtöbben zenészek, őket a színészek és rendezők, a vizuális művészek, az írók és a táncművészek követik; a fizikai szabadság korlátozása inkább a déli országokban tartozik a hatóságok fegyvertárához.

A vád az esetek 56 százalékában kormánykritikus álláspont megfogalmazása volt, 18%-ban a terrorellenes törvények megsértése, 12 százalékban a vallási hit megsértése, 9 százalékban pedig valamilyen el nem ismert, üldözött kisebbségi csoporthoz tartozás.

Különösen kritikusnak érzékeli a jelentés azoknak a művészeknek a helyzetét, akik egymással súlyos konfliktusban álló országokban (Oroszország-Ukrajna, Izrael-Palesztina, India-Pakisztán, stb.) fogalmaznak meg a hivatalos politikától eltérő pozíciókat. Kilenc ország – Fehéroroszország, Egyiptom, Georgia (Grúzia), Izrael, Nicaragua, Oroszország, Spanyolország, Törökország és az USA – a Freemuse szerint a terrorizmus-ellenes és a szélsőséges erők visszaszorítását szolgáló törvények leple alatt lépett fel kritikus művészekkel szemben.

A 22, külön fejezetet kapott ország között szerepel Magyarország és Szerbia is – a térségben még Horvátországnak és Lengyelországnak jutott ez a kétes dicsőség.

A magyar és a szerb fejezet is három megállapítással kezdődik.

Magyarország:

– a kormány kemény pénzügyi eszközökkel bátorítja az öncenzúrát;

– az állami zaklatás célkeresztjébe az irodalom és a színház került;

– a színházak és kulturális intézmények élére olyan vezetőket neveztek ki a régiek helyett, akik bizonyították lojalitásukat a kormány által képviselt autoritárius narratíva mellett.

Az éves jelentésbe belekerült a Magyar Idők hírhedt cikksorozata, amelynek célpontjai közül a jelentés megemlíti az Operaház Billy Elliot produkcióját – hozzátéve, hogy az intézmény igazgatója a kritikára a balett előadásai számának csökkentésével és egy keresztény évad meghirdetésével reagált –, a Magyar Nemzeti Galéria kommunista propagandaként beállított Frida Kahlo-kiállítását, a Petőfi Irodalmi Múzeum kormánykritikus íróknak is fórumot biztosító programjait, az Igenis, miniszterelnök úr pécsi előadása és az abban főszerepet játszó Alföldi Róbert zalaegerszegi közönségtalálkozója lemondását, és a Gerzsenyi Bea által rendezett színdarab lemondását a Párizsi Magyar Intézetben. A magyar fejezet végül annak megállapításával zárul, hogy a magyar kormány a „puha elnyomás” különböző eszközeivel, így a kiadók feletti kontroll erősítésével és a bizonyos politikai narratívákat támogató, másokat blokkoló pénzügyi mechanizmusokkal nemcsak korlátozza a művészeket önmaguk szabad kifejezésében, de veszélyt jelent megélhetésükre is. Ez a magatartás ellentétes a magyar kormány nemzetközi szerződésekben is vállalt kötelezettségeivel.

Szerbia:

– az állami fennhatóság alatt lévő kulturális intézményekben a politikai védnökség érvényesül, s a hatalmon levő pártot bírálók büntetésekre, szankciókra számíthatnak

– a kulturális együttműködés Koszovó és Szerbia között kifogásolható, ami az 1998–1999-es konfliktusból származik

– a Freemuse által 2018-ban dokumentált művészi szabadság megsértésének a 80 százaléka a politikához kapcsolódik

Szerbia esetében a jelentés kiemeli a hatalmon levő Szerb Haladó Párt szerepét, s megemlíti, hogy a művészeknek a legnagyobb gondot a kormány által alkalmazott cenzúra jelentette. Az éves jelentésben az áll, hogy a hatalmon levő párt az országban a legtöbb politikai, kulturális és szociális intézményt ellenőrzés alatt tartja. A konkrét esetek közül többek között megemlíti Dušan Petričić és Predrag Koraksić Corax esetét, amikor tavaly november 9-én a lazarevaci könyvtárban megnyílt kiállításuk rajzai másnap már nem voltak láthatóak, mivel a szervezők úgy döntöttek, hogy a Danas címoldalán megjelent Corax karikatúra miatt azokat azonnal eltávolítják.

A könyvtár igazgatónője tagadta azokat az állításokat, hogy a Szerb Haladó Párttól érkezett nyomásgyakorlás miatt kellett a rajzokat még péntek éjszaka eltüntetni a könyvtárból.

A színházi életből az aleksinaci esetet emelte ki külön a jelentés, amikor a színházi fesztivál programjából törölték azt az előadást, amelyben Sergej Trifunović szerepelt. A szervezők azt állították, hogy azért kellett egy másik előadással helyettesíteni a programban meghirdetettet, mert összeférhetetlenség állt fenn és jogi okok is adódtak. Ezzel arra próbáltak utalni, hogy a fesztivál igazgatója Toma Trifunović, Sergej édesapja, aki az előadás törlése után lemondott igazgatói posztjáról. Többen is azon a véleményen voltak, hogy az igazi ok, amiért az előadást, amelyben Sergej Trifunović is játszik, lemondták, az színész szókimondása, valamint a hatalom bírálata volt. Mint ismeretes, Sergej Trifunovićot január 26-án megválasztották a Szabad Polgárok Mozgalom elnökének. A Szerbiáról szóló jelentés azzal zárul, hogy annak érdekében, hogy könnyebb legyen kulturális együttműködés Koszovóval, lehetővé kell tennie a művészek és a műalkotások határokon átnyúló mozgásterének a biztosítását, és az államnak tiszteletben kell tartania azoknak a művészeknek a jogait, akik a koszovói kormány támogatásával készítenek művészi alkotásokat.

A Freemuse jelentése angol nyelven itt olvasható.

Címkék: cenzúra Szerbia Magyarország