1. helyszín: Zenta (Szerbia), egy óvoda udvara. Időpont: hétköznap, reggel nyolc óra előtt pár perccel. Szereplők: szülők és gyerekek, akik kerékpárral érkeznek. Valamennyien a falnak támasztják a biciklijüket, majd következik a legfontosabb művelet: a kerékpár lezárása. Van, aki – a kötélvastagságú zárral – a kerítéshez láncolja a kétkerekűjét, mások csak egy egyszerű, kis zárral próbálják megvédeni a vagyonukat. A kerékpárok között akad pár ezer dináros is, de olyan is, amely legalább százötven eurót ér.
2. helyszín: Újszentiván (Magyarország), egy óvoda udvara: Időpont: hétköznap délután. Szereplők: szülők és gyerekek, akik kerékpárral érkeztek reggel, s az óvodai foglalkozás után indulnak haza. Az édesapa vagy az édesanya a gyerekével odalép a kerékpártartóhoz, s egyikük megfogja a két- vagy háromkerekű biciklit, a rollert, s elkezdi kitolni az udvarból. Az utcán a csemete felül rá, és így mennek tovább, ha pedig sietnek, akkor beteszik az autó csomagtartójába. Egyik járműn sincs zár, senki nem bíbelődött a zárszerkezetek kinyitásával, csak megfogta a biciklit, és tolta.
Nemrég Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség vezetője azt mondta, sokan a jobb megélhetés miatt mentek külföldre, de ha itt javulna a helyzet, akkor ott csak 50–150 euróval keresnek majd többet, s annyiért nem biztos, hogy megéri itt hagyni a barátokat, a családtagokat… Jelen pillanatban a bérek közötti különbség sok ember esetében egy nullával több. A nullát viszont nem hozzáadni kell, hanem a szám végére odaírni, így lesz 500–1500 euró. És az is biztos, hogy nem mindenki a pénz miatt hagyja el Szerbiát. Zenta és Újszentiván között nincs negyven kilométer, és mégis, a zentai szülők naponta stresszelnek azon, ellopja-e valaki a gyerekük kerékpárját, míg Újszentivánon ezen nem idegeskednek az emberek. Ahogy a bérek között, úgy ezen a téren is ég és föld a különbség, pedig csak negyven kilométerre van egymástól a két település…
