Vélem, hogy ha elmegyek,
Félbehagyva bennetek’,
Zsarátnokon elterülve,
Sörtés számat tágra tátva,
Hályogszememen két garas,
Fülsüket csöndet hallgatok.
Vissza többé nem tekintve,
Előre se, csak szerteszét,
Hús nem ér már,
Lég se, tér se,
Bottal, nem lévő kezemben,
Nyárfák fölött ballagok.
Csőrös szám és tapló hátam,
Szörny-gerincem elhagyom,
Semmi lábam lóbálom egy csillagon.
