Az M1, a magyar állami párttévé hazug propagandával áltatja nézőit, amikor az Európai Parlament választási beszámolóinak folyamatosan látható szalagcíme így hangzik: „Európa nemzetei választanak”
Ez természetesen nem igaz: az Európai Parlament tagjait NEM Európa nemzetei, HANEM Európa polgárai választják.
Ez alapvető különbség, ugyanis az Európai Unió képviseleti rendszerét hamisítja meg a párttelevízió. Az Unióban valójában óriási erőfölényben vannak a tagállamok hatalmon lévő politkusai (pl. Orbán Viktor) az uniós polgárok tömegeivel szemben. Az Unió törvényhozásának egyik felét ugyanis az Európai Unió Tanácsa alkotja, ahol minden állam- vagy kormányfőnek (így pl. Magyarország nevében a Putyin-szövetséges Orbán Viktornak) a legtöbb kérdésben vétójoga van, miközben az Európai Parlement — mint „alsóház”, mint a polgárok közvetlen képviselete — önmagában semmiről nem dönthet.
Ezt a tényt a magyar pártállami propaganda gondosan elkendőzi a magyar választók elől, hogy a Fidesz kétkulacsos Európa-politikáját minél opportunistább módon folytathassa.
Így történhet meg, hogy az Európai Néppártben felfüggesztett Fidesz egyszemélyi döntéshozója — gyakorlatilag diktátora — kivárhatja az EP-választások eredményét, és csak azután mondja meg választóinak — valamint az egész magyar nemzetnek –, hogy majd a Néppárt, vagy a félfasiszta Salvini-banda oldalára áll-e — attól függően, hogy hol lát nagyobb perspektívát saját hatalma érdekében.
Ilyen kétkulacsos, kivárós politikára egyetlen, valóban demokratikus nemzet többsége nem szavazna Európában.
Az első eredmények azt mutatják, hogy — noha a salvinista-orbanista szélsőjobboldal a korábbiaknál több szavazatot kaphat, — de a racionálisan gondolkodó, Európa-párti erők átláttak a szitán. Őszintén reméljük, hogy a magyar állami pártmédia Kádár-korszakra hajazó részrehajlása ellenére a magyar nemzet szavazói — bárhol is éljenek a Kárpát-medencében vagy a világban — előbb-utóbb maguk is belátják, hogy őszinte magyar hazafikként semmi közük nem lehet a félfasiszta salivinista csoportosuláshoz.
A magyar állam ugyanis a XX. század mindkét világháborújában a vesztes erők oldalára állt. Először a Monarchiához ostobán hű „elvszerűségből”, másodszor pedig egy monarchista tengernagy-kormányzó eleve kudarcra, sőt balsorsra ítélt „terület-visszaszerző” esztelenségének következtében.
A magyar nemzet léte forog kockán, ha hagyjuk, hogy harmadszor is az Európa-romboló félfasiszta gazemberek pártjára állhasson a magyar állam egyszemélyi döntéshozója, aki ráadásul nyilatkozni sem volt hajlandó a választások előtt, hogy melyik pártszövetség mellett teszi le a garast.
Aki ilyen emberre szavaz, az átengedi szuverén állampolgári jogait egy hatalomittas autokratának. Ehhez képest a sokat emlegetett „magyar virtus” egészen mást: önálló gondolkodást parancsol.
Nyitóképünkön az M1 hazug propagandacíme
