Az Újságírók Magyarkanizsai Egyesülete közleményt juttatott el szerkesztőségünkhöz, amit változtatás nélkül közlünk. A levelet az ÚMKE a Fejsztámer Róbertnek, a magyarkanizsai község elnökének címezte.
„Nem lepett meg a Községi Tanács és elnöke, Fejsztámer Róbert döntése, amely szerint a pályázati támogatás megvonása miatt benyújtott kifogásunkat visszautasította, mint elkésettet! Feltéve, ha egyáltalán a mi panaszunkról döntött, minthogy határozatát a Magyarkanizsai Újságírók Egyesültéhez intézte, a mi, civil, idén 15 éves, nemkormányzati egyesületünk neve viszont Újságírók Magyarkanizsai Egyesülete!
Nem is vártunk kedvező elbírálást, hiszen jól tudjuk, hogy az elsődleges indokolás, nevezetesen, hogy sok a civilszervezet és kevés a pénz, szemenszedett hazugság! Ilyen hamis, és egyúttal mosolyra fakasztó érvelésre csak azok képesek, akiknek szúrja a szemét a szabad sajtó, a szólás és a vélemény szabadsága, mint egyetemes emberi és civilizációs jog, akárcsak az elvek, a gondolatok szabad áramlása és ütköztetése. Ferde szemmel nézték, hogy az ÚMKE vendégül látta a Szabad Magyar Szó és Rádió jeles képviselőit és olyan ellenzéki beállítottságú újságírókat fogadott, akik felemelték szavukat a média szabadságáért, függetlenségéért és ezzel összefüggésben a mostani, egyeduralmi, diktatórikus rendszer mielőbbi megváltoztatásáért. Nyilván úgy értékelte, ezekre a nemes célokra nem érdemes évi 30.000 dinárt áldozni az adófizető polgárok költségvetéséből!
Az „illetékes” községi bizottságnak NEM az a feladata, hogy megállapítsa: „sok a civilszervezet”, illetve, hogy „kevés a pénz”, hanem a projektumok helytállóságának értékelése és a pályázati támogatás elszámolásának az ellenőrzése! Az ÚMKE pályázata ezúttal is megállta a helyét, a pályázati támogatás elszámolását illetően pedig minden évben parára elszámoltunk (mind a 30 ezer dinárról)!
Tisztázzuk le és mondjuk ki kerek perec, itt Fejsztámer Róbert, községi elnök megfontolatlan hatásköri visszaéléséről és önkényes döntéséről van szó, éppen ezért mielőbb kezdeményezni kell, hogy az önkormányzatban SENKI ne dönthessen egyedül, saját belátása szerint milliókról, ez esetben több mint tíz millió dinárról, főként annak vetületében, hogy már a három millió dináron felüli beruházások esetében is kötelező a közbeszerzésről szóló pályázat kiírása!
Lehet, hogy a községi elnök most csatát nyert, ám a SZABAD MAGYAR SAJTÓ eddig minden háborút megnyert, és most sem lesz vesztes! A szégyenfolt viszont megmarad, mégpedig a jelenlegi, elvtelen érdekházasságba kényszerített községi politikum öltönyén, minthogy a Községi Tanács is szemet hunyt az elnök igazságtalan és ominózus döntése felett.
A sajtó helyzete Szerbiában és Magyarkanizsán is lesújtó, és ennek a helyzetnek a súlyosbításához a magyarkanizsai község is hozzájárult és teszi ezt évről-évre gátlástalanul. A nyílt párbeszéd hiánya, a szabad sajtó és a kritikai gondolkodók elhallgattatása, és az eddig megvalósított szabadságjogok eltiprása Magyarkanizsán is megtelepedett.
Megszűnt az Új Kanizsai Újság, amely idén lett volna 25 éves! Ez is a jelenlegi, enyhén szólva szakmaiatlan „garnitúra” lelkén szárad, mert képtelen volt fenntartani és működtetni.
A visszautasításnak, mint minden rossznak, jó oldala is van, hiszen az ÚMKE munkája ezek után teljesen független a helyi önkormányzattól és a politikumtól is, további tevékenységét csak a szakma követelményrendszere határozza meg: az objektivitás, az események, döntések sokoldalú megvilágítása, a politikum ellenőrzése, a közösségi élet főbb jellemzőinek sokoldalú és kendőzetlen megjelenítése.
Nem maradnak el a sajtó helyzetével kapcsolatos előadások, beszélgetések és az Aranytollas diák, hagyományos fogalmazási verseny sem, amelyen eddig közel ezer magyarkanizsai középiskolás vett részt.”
Az ÚMKE elnöke, Röhrig Ottó
