Hatalmas közönség- és szakmai sikert aratott a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) a Szabadkai Népszínház Mi történt Baby Jane-nel? című előadása, amit Galambos Péter állított színpadra. Aztán a díjátadón kiderült, nem ez az a színházi nyelv, amit folyékonyan beszélnek a magyar nyelvű színjátszás legnagyobb, legelismertebb seregszemléjén.
– Azt hiszem, megvan, ki kapja a legjobb női főszereplő díját! – mondta valaki partnerének a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházából távozóban, miután hosszas ünnepléssel véget ért a POSZT versenyprogramjában bemutatott, Harry Farrell műve alapján Ernyei Bea és Galambos Péter által színpadra írt alkotás. S valóban, Pesitz Mónika alakítása a címszerepben magával ragadta, megrázta, elgondolkodtatta, elborzasztotta, a közönséget és a színházi szakmát egyaránt.
Már az előadás napján érezhető volt, hogy a tizennégy, a versenybe a szelektorok – Gulyás Gábor esztéta és Zalán Tibor író dramaturg – által kiválasztott darabok közt különleges helyet foglal el a szabadkaiak produkciója.
A pécsi színház alatti szabadtéri kocsma ilyenkor az a hely, ahol összeverődnek az aznapi előadás szereplői, nézői, a színházcsinálók szerte a magyarlakta területekről. Ha már itt tartunk, idén elsősorban budapesti színházak produkciói kaptak meghívást Pécsre. Vidékről három, Erdélyből és a Vajdaságból pedig egy-egy társulat mutathatta meg magát. Szóval vegyes és jó társaság szokta ebben a csapszékben múlatni az időt, s természetesen szó kerül minden esetben az éppen látott darabokról.
Az általános közvélekedés a Mi történt Baby Jane-nel? kapcsán az elragadtatásról szólt, ami érintette mind a kendezés különlegességét, fineszességét, átgondoltságát, mind a játszók alakításait.
A POSZT-on szokás, hogy az előadásokat követő nap délelőttjén úgynevezett szakmai beszélgetéseken vesézik ki a meghívott szakértők és a produkció alkotói közösen a górcső alá veendő darabot. A mostani, 19. POSZT-on ezeket a beszélgetéseket Lévai Balázs producer, filmrendező, író vezette, a szabadkai előadás megbeszélésének felkért hozzászólói pedig két dramaturg, Selmeczi Bea és Verebes Ernő voltak. (Külön érdekesség, hogy a POSZT ideje alatt, a Színházi Dramaturgok Céhe szervezésében zajlott a felolvasó színházi előadásokat felvonultató Nyílt fórum. Ennek keretében adták elő a vajdasági, szerb konfliktusok ihlette Vid napja című darabot, melynek dramaturgja épp Selmeczi Bea volt.) Természetesen megszólalhatott Galambos Péter rendező, Ernyei Bea dramaturg, s a játszók: Pesitz Mónika, Kalmár Zsuzsa, Fülöp Tímea, Hajdú Tamás és Baráth Attila is.
Ernyei Bea, Galambos Péter, Pesitz Mónika, Kalmár Zsuzsa, Fülöp Tímea, Baráth Attila, Hajdú Tamás
Verebes véleménye szerint nagyon szép összjáték tanúi lehettünk. A színházi élmény olyan távlatokat célzott meg, melyek fúziói többféle művészeti ágnak. A színház új nyelvezetét vélte felfedezni, mely már-már meseszerű.
Magával ragad és beszippant – teszi hozzá Selmeczi. összességében mindketten komplexitásában, izgalmasságában, a fantáziadús rendezés, az újdonságokkal telitűzdelt, mégis egységes produkciót a színészi játékkal együtt tartották kiválónak.
A beszélgetés során arra is fény derült, hogy Galambost alapvetően az foglalkoztatta, hogy az alkoholizmust máig hajlamosak vagyunk bűnként, s nem betegségként kezelni. Ezt a betegséget pedig akár tünetmentessé is lehet tenni. E mellett jelen van a műben az évtizedeken át tartó testvérháború. s az alapkérdés, hogyan lehet ebből szabadulni. A válasz kimondva talán egyszerű, mégsem mindig sikerülhet: Egyszer csak igazat kell mondani, s akkor meg lehet bocsátani.
Az, hogy igazat szólva meg lehet-e, kell-e bocsátani azt, hogy az idei POSZT-on – legalábbis díjak szintjén – visszhang nélkül maradt a Szabadkai Népszínház komplex, zsigerekre és lelkekre egyaránt erősen ható előadása, az kérdés marad.
De aki látta a produkciót, az magában bizonyosan kiosztott mindenféle díjakat a legjobb alakítástól a díszleten, a színpadi zene kategórián át a legjobb dramaturgiai vagy rendezői munkáig.
S aki így érez, az szívszorulva, de bátran dúdolhatja a darabbéli testvérpárral Pesitz Mónikával és Kalmár Zsuzsával az előadás záró dalának, a Pegazusok Nem Léteznek zenekar Társasjáték című számának sorait:
Itt vagyunk még, meddig leszünk
Társasjáték a mi életünk
A legvégén majd célba érünk
A végtelenbe visszafekszünk
Meglátjuk majd, volt-e Isten
Vagy egyedül van minden itt lenn…
Ebner Béla
