Szerda este a floridai Miamiban – élénken pergő vitával, ám mégsem a szokványos ellenséges hangnemben – megkezdődött a 2020-as demokrata elnökjelöltek tévévita-sorozata. A 20 vezető jelölt közül véletlenszerűen kiválasztott tíz politikus mérkőzött meg egymással. (A másik tízes csoport ma este áll pódiumhoz.) A demokrata párti politikusok mindegyike által elfogadott közös cél, hogy a jövő évi elnökválasztáson valamelyikük legyőzze Donald Trumpot. Hogy erre melyiküknek lesz legnagyobb esélye, azt majd a jövő évi, államonként megtartandó előválasztások fogják eldönteni. A háromszor kétrészes tévévita-sorozat arra szolgál, hogy a választók minél jobban megismerjék a jelölteket.
Az első vitában – amint az várható is volt – a jobboldal által mindenáron megszüntetésre ítélt általános egészségbiztosítási jog megvédése, sőt kiterjesztése szerepelt legfontosabb témaként, hiszen a 2018-as kongresszusi választásokon éppen annak alapján aratott a baloldal elsöprő győzelmet a Képviselőházban. De sokat beszéltek a munkahelyek, bérek és a gazdasági egyenlőtlenség növekedésének kérdéséről, valamint a bevándorlás szabályozásáról is. Az utóbbira különösen súlyos ürügyet szolgáltatott a minap a Rio Grande (az USA és Mexikó határfolyója) partján talált apa-és-pici lánya holttest, valamint a Trump-kormányzat kegyetlen bánásmódja a határt átlépő kiskorúakkal, akik szüleiktől vagy felnőtt kísérőiktől elkülönítve, zsúfolt ketrecekben, betonpadlón alszanak, és még fogkeféjük, sőt cserepelenkájuk sincs.
Noha a demokrata elnökjelöltek nézetei között éles különbségek léteznek abban a tekintetben, hogy ki mennyire erőteljes eszközökkel támogatná a szociális programokat – ezt az amerikai sajtó és különösen a jobboldal a „szocializmus bevezetésének” próbálja elnevezni, hogy elrettentse a választókat –, abban mindannyian megegyeztek, hogy
az államnak a kisemberekért kellene dolgoznia, nem a milliárdosok érdekében.
Noha ez közönséges szólamnak hangzik, aligha volt ez valaha is olyan eréllyel kimondva amerikai elnökjelölti vitában, mint éppen most.
Vetélytársak ölelkeznek vita előtt: Julián Castro, Elizabeth Warren, Bill De Blasio és Amy Klobuchar. Az első kettő a vitában is vezető szerepet játszott, noha más-más kérdésben. (Fotó: Doug Mills, New York Times)
A vita másik érdekessége, hogy – noha természetesen mindenki mindenki „ellen” játszik ebben a körben – a demokrata politikusok minden eddiginél jobban igyekeztek, hogy ne egymás elleni támadásokban merüljön ki a vita, hanem inkább egymás politikai javaslatait bírálták vagy elemezték. Ennek alapján elmondható, hogy az elmúlt harminc év elnökjelölti vitáinak sorában ez volt az eddigi legtartalmasabb, legcivilizáltabb és legpergősebb eszmecsere, amelyben egyszerre mindenki csak egy-egy percet beszélhetett, és a televíziós műsorvezetők keményen a kezükben tartották – többbyire kiváló, jól célzott kérdésekkel – a vita menetét.
A szerda esti fellépők között Elizabeth Warren massachusettsi szenátor vezette a mezőnyt népszerűségben. Ő állt a két középső pozíció egyikén, és ő kapta az első kérdést, aminek kapcsán kifejthette az amerikai politikai rendszert „átstrukturálni” igyekvő terveit. Warren az a jelölt, akinek a legtöbb konkrét terve van a címben is szereplő cél megvalósítására, és őt tartják Joe Biden volt alelnök, ill. Bernie Sanders szenátor (akik csütörtökön lépnek fel) legnagyobb vetélytársának.
A vita egyharmadától kezdve azonban Warren egyre ritkábban jutott szóhoz, amikor a bevándorlásügyi gondok kerültek előtérbe. Az amerikai sajtó által populistának nevezett szólamot „az állam dolgozzon a kisemberekért” is megpróbálta elcsenni tőle Bill De Blasio New York-i polgármester, aki csak nemrég szállt be a versenybe, nem is igazán népszerű, de a legagresszívabban próbálta megközelíteni ellenfeleit.
A bevándorlási kérdésben – nyilván nem véletlenül – Julián Castro volt San Antonio-i (Texas) polgármester és az Obama-kormányzat városrendészeti minisztere jeleskedett, aki dekriminalizálná az illegális határátlépést és csak kihágásként kezelné. Továbbá legalizálná az érvényes dokumentumok nélkül az Egyesült Államokban tartózkodó külföldiek jelentős részét, valamint egy új „Marshall-tervet” állítana fel a legveszélyesebb közép-amerikai országok állapotának normalizálására, hogy otthon maradásra késztesse a bűnöző bandák és a diktatúrák elől menekülő családokat.
A demokrata elnökjelöltek első tévévitájának első csoportja, Miami, 2019. június 26. (Fotó: Doug Mills, New York Times)
Az egészségbiztosítás körül folyó vita elsősorban annak áráról szól, valamint arról, hogy a 20-30 százalékos felárat felélő magánbiztosítók mellett mekkora teret kapjon egy mindössze 2 százalékos „rezsivel” működő állami rendszer (ami jelenleg csak az idősek és a legszegényebbek számára elérhető). Az utóbbit még a demokrata politikusok egy része is „szocialistának” tartja, és a tíz résztvevő közül csak ketten merték kimondani, hogy általános állami biztosításra van szükség. Amikor Barack Obama előkészítette az Obamacare néven elhíresült reformot, akkor még ő is szerette volna bevezetni az állami rendszert mint egyik lehetőséget, de azt már saját pártja sem volt hajlandó elfogadni. Azóta a mégoly visszafogott reform jelentős részeit is megnyirbálta az elmúlt két év republikánus többségű Kongresszusa, noha telejsen felszámolni még Trump erőszakos politikája és a Legfelső Bíróság hiperkonzervatív bírákkal való feltöltése ellenére sem sikerült.
Az első vitaest legemlékezetesebb mondata az volt, amikor Julián Castro bejelentette:
„2021. január 20-án ki fogjuk mondani: Adiós, Donald Trump!”
Castro mellett egyébként még két jelölt – Beto O’Rourke volt texasi szövetségi képviselő és Cory Booker szenátor (New Jersey) is – folyékony spanyolsággal szőtte bele mondanivalóját az NBC, az MSNBC és a spanyol nyelvű Telemundo által közvetített vitába.
A szerdai tíz résztvevő a fenti képeken látható sorrendben:
Bill De Blasio New York-i polgármester, Tim Ryan kongresszusi képviselő (Ohio), Julián Castro (volt San Antonio-i, Texas, polgármester, Barack Obama városrendészeti minisztere), Cory Booker szenátor (New Jersey), Elizabeth Warren szenátor (Massachusetts), Beto O’Rourke volt kongresszusi képviselő (Texas), Amy Klobuchar szenátor (Minnesota), Tulsi Gabbard kongresszusi képviselő (Hawaii), Jay Inslee kormányzó (Washington állam) és John Delaney volt kongresszusi képviselő (Maryland).
