Nem is oly rég (2019. június 18-án) a Vajdasági Magyar Szövetség megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte. A rendezvényen elhangzottak kapcsán nem kívánom megismételni azokat a tényeket, amelyeket a 20. évfordulón már ismertettem (kétszer is) a közvéleménnyel, mivel szinte semmi sem változott, hacsak nem vesszük figyelembe, hogy mind a nemzeti közösségünknek, mind pedig tagjainak a helyzete, annak minden szegmenségében, drasztikusan romlott. Az, aki már olvasta, megismerte a tényekhez szigorúan ragaszkodó véleményemet, de ne felejtsük el, hogy „egy újszülöttnek minden vicc új”, így ajánlom az azóta felnőtt fiataloknak, no meg azoknak, akiknek időközben „benőtt a feje lágyuk”, hogy ők is olvassák el az írásaimat, mert érdemes, az pedig már az ő dolguk, elfogadják-e azokat tényként, vagy sem.
Felvetődhet a kérdés: Nem elkésett ez az írás? – amire a válaszom, igen és nem is.
Igen, mivel: Papírra vethettem volna ezt a) 2019. március 27. vagy 28., b) 2019. április 16., c) 2019. június 11., illetve d) 2019. június 18. kapcsán. Ezek a dátumok sokaknak semmitmondók, ezért csak röviden utalok arra, mi is történt 25 éve e napokon.
- a) 03. 27–28. – a valamikori VMDK legszégyenteljesebb, Zentán megtartott közgyűlésének kezdete és befejezése. Szubjektívan: a délvidéki/vajdasági magyarság első politikai szervezetében a másként gondolkodókkal való leszámolás napja.
1994.b) 04. 16. – Csubela Ferenc, dr. Hódi Sándor és én (Balla Lajos) először találkoztunk Jenő atyánál Tóthfaluban (Gruber Ferenc és Egeresi Sándor is ott volt, ők azonban csak gépkocsivezetőkként voltak jelen) abból a célból, hogy kezdeményezzük nemzeti közösségünk új, politikai érdekvédelmi szervezetének létrehozását.
1994. c) 05. 18. – a kezdeményezők, kibővítve a Gubás házaspár köré tömörült szabadkai értelmiségiekkel és más települések, illetve községek képviselőivel, Tóthfaluban szintén összejövetelt tartottak, amelyen véglegesítettük az alakuló közgyűlés helyszínét, időpontját, annak napirendjét, valamint a meghozásra váró döntések javaslatait.
- d) 06. 18. – Zentán lezajlott a VMSZ (majdnem MÉSZ) alakuló közgyűlése.
Nem, mivel: Volt még egy dátum, mert június 11-én érkeztünk Németországba, Jo Winter evangélikus lelkész meghívására, majd bemutatkozó körúton vettünk részt (Erfurt, Münster, Bremen, Hamburg), amelynek utolsó állomása Berlin volt. A németországi béke- és erőszakellenes szervezetek e városokban létrehozták a Zitzer Szellemi Köztársaság konzulátusait. A Berlinben eltöltött pár nap után 1994. július 4-én érkeztünk haza.
Mivel a három hét alatt szinte semmilyen kapcsolatot nem tudtunk tartani az itthoniakkal, így az összegyűjtött napi sajtóból kíséreltünk meg újra „képben lenni”. Ekkor jutott tudomásomra, hogyan zajlott le a Vajdasági Magyar Szövetség alakuló közgyűlése, azaz az is, hogy a megbeszéltekből egyedül Csubela Ferenc elnökké választását – és semmi mást nem – tartották be az alapítók. Számomra ezért ez a dátum – június 28., az ünneplés helyett – az emlékezés napja.
Sajnos, az emlékezés napjai közben sokasodtak, ezért fel is sorolom őket:
- július 4. – a közösen elfogadott álláspontok be nem tartásának napja;
- június 17. – a plurális nemzeti közösségi érdekeket (köztük a politikait is) védő és érvényesítő civil szervezet átalakulása demokratikus centralizmus mentén működő (azaz központosított) párttá;
1995. november 20. – közlekedési szerencsétlenség Tiszaszentmiklósnál, súlyosan megsérült Csubela Ferenc, a VMSZ elnöke, egy héttel később pedig belehalt sérüléseibe;
2004. július 18. – bekövetkezett a szigorúan központosított pártok legnagyobb veszélye, egyes másként gondolkodókat kizártak a VMSZ-ből, elfogadták a párt programját (nagyon hasonlóra sikeredett, mint a korábbi, ráadásul a mai napig sem változott);
2007. január 21. – parlamenti választások Szerbiában;
2007. május 5. – a VMSZ magyarkanizsai közgyűlésén megválasztják Pásztor Istvánt elnöknek, miután március 5-én Kasza József bejelentette visszavonulási szándékát (ma sem tudjuk, hogy önként vagy „önként” tette);
2008. május 11. – előrehozott parlamenti választások Szerbiában;
2010. február 10. – kizárták a VMSZ-ből annak tiszteletbeli elnökét, Kasza Józsefet és Bunyik Zoltánt, a párt elnökségének tagját;
2012. május 6. – parlamenti választások Szerbiában;
2014. március 26. – előrehozott parlamenti választások Szerbiában;
2014. április 27. – koalíciós megállapodást írt alá a VMSZ és a Szerb Haladó Párt;
2015. április 5. – elfogadják a VMSZ legújabb Alapszabályát;
2015. augusztus 20. – megalakul a Magyar Mozgalom;
2016. február 12. – kizárták a VMSZ-ből a Magyar Mozgalom 32 tagját;
2016. április 24. – parlamenti választékosok Szerbiában;
2016. augusztus 14. – koalíciós megállapodás a VMSZ és a Szerb Haladó Párt között.
Amint láthatják, csak a parlamenti választásokat soroltam fel, de nemcsak azokra, hanem a 2007 után megejtett minden szintű választásokra vonatkozik mindaz, ami következik.
Sem a VMSZ Alapszabályában, sem a programjában nem található meg például, hogy ez a politikai szervezet jobboldali. Úgyszintén az sem, hogy a nemzeti közösségünknek és tagjainak érdekét felül lehet írni pragmatikus okokra hivatkozva. Az sem olvasható ki belőlük, hogy a hatalom gyakorlása érdekében bárki szűkítheti az egyéni és közösségi (vagy ahogyan egyesek „haladnak a korral”: kisebbségi), nemzeti – szerzett, esetleg egyezményekbe foglalt – jogokat.
Léteznek azonban ennél nagyobb problémák! Habár nem volt kötelező, én a VMDK-ba lépésemkor nyilvánosan átvilágítottam magamat. 1994-et követően a VMSZ tisztségviselői megtették-e ezt? Sajnos tudom, még most is vannak olyanok, akik a Josip Broz Tito Politikai Iskolában sajátították el a politika tudományát (onnan eredhet a demokratikus centralizmus), ismerem azokat is, akik szoros kapcsolatot tartottak a titói államvédelemmel, akik pont e tényeknek köszönhették a gazdasági életben vagy valamely társadalmi tevékenységben betöltött tisztségeiket; ami pedig a csúcs, akad egy-két személy, aki még a Szerb Szocialista Pártot is megjárta. Mégis leginkább problematikus számomra az erkölcsi hozzáállás hiánya. Vállalta-e valaki az erkölcsi felelősséget az általa okozott halálos közúti szerencsétlenségért (úgy tudom, legkevesebb három ilyen volt)? És mi van a gazdasági bűntettekkel vagy korrupcióval vádolt, esetleg vádolható személyekkel? A demokratikus országokban ilyen esetekben az erkölcsi felelősség azt jelenti, az illető lemond minden tisztségéről!
Úgy tűnik, Szerbia és a vajdasági magyar politikum még fényévekre van – nem Európától, hanem – a valódi demokráciától!
