Csodás baglyok versenyeznek az év madara címért

E hangtalanul repülő éjszakai ragadozók közül jelölt hármat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a 2020-as év madarának. Bár állományunk hazánkban stabil, a nem fenntartható módon folytatott erdőgazdálkodás és mezőgazdaság veszélyezteti őket, írja a National Geographic.

A baglyok mindig is különleges szerepet töltöttek be az emberek életében. Sok hiedelem, monda kötődik hozzájuk: lehet vészhozó, mint a kuvik, amelyik a római monda szerint Julius Caesar halálhírnöke volt, ám ugyanakkor a bölcsesség szimbóluma is, mely latin nevét, Athene noctua,Pallasz Athénéről kapta, az istennő állandó (eposzi) jelzője volt a bagolyszemű. A kísértetállat szimbóluma az idők során halványodott, a tudással kapcsolatos jelkép viszont a mai napig megmaradt, bár nem kivételesen intelligens madarak.

A jelöltek között találjuk az Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában költő erdei fülesbagoly. Neve ellenére inkább kis erdőfoltokban, folyóárterekben, parkokban, öreg temetőkben telepszik meg. Előszeretettel foglalja el költőhelyül a varjak, szarkák fészkeit. Évente egyszer költ, viszonylag korán, már márciusban teljes az 5-6 tojásból álló fészekalja. Leggyakoribb hazai bagolyfajunk. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek. A telet gyakran a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át.

Várja a szavazatokat a Dél-Európában, a Közel-Kelet egyes részein és az egykori Szovjetunió területén át egészen Mongóliáig húzódó területen otthonos füleskuvik Hazánkban a felhagyott gyümölcsösökben, szőlőkben, telepített fenyvesekben, kertekben és parkokban költ. Odúlakó faj, előszeretettel foglalja el a szalakótáknak kihelyezett „D” típusú odúkat. Az egyetlen nálunk költő bagolyfaj, amely vonuló. A telet Afrikában tölti. Hazánkba április második felében érkezik vissza, és szeptember elejére az állomány döntő többsége már el is vonul. Költési időben tápláléka rovarokból áll. Mivel a rovarok száma erősen befolyásolja a költési sikert és a fészekalj nagyságát, ezért a növényvédő szerek használatának csökkentésével, valamint mesterséges költőodúk kihelyezésével növelhetjük az állományt.

A harmadik jelölt pedig a hideg- és mérsékelt égövi Eurázsiában Szahalintól és Japántól Skandinávián át a Kárpát-medencéig megtalálható uráli bagoly. A zárt, öreg erdőket kedveli. Elfoglalja a ragadozó madarak gallyfészkeit, valamint kettétört odvas fák üregében költ természetes körülmények között. Évente egy fészekaljat nevel, amely általában 3-4 tojásból áll. Főként kisemlősökkel táplálkozik, de elfogyasztja a madarakat, kétéltűeket és a nagyobb rovarokat is.

Alfred Brehm, német természettudós, enciklopedikus munkájában, Az állatok világában a Bagoly-félékről szóló cikk végén ezt írja: ,A baglyoknak, sajnos, igen sok az ellenségük. Minden nappali madár utálja őket. Majdnem valamennyi nappali ragadozó madár valósággal fejét veszti, ha nagyobb baglyot lát. Valamennyi apró madár ugyanilyen érzelmeket táplál velük szemben és bagoly láttára csapatosan körülveszik azt és élénk csacsogással és lármával, amelyet gúnyolódásnak és szidásnak lehet magyarázni, bosszantják és nyugtalanítják. Az egész erdő megélénkül, ha valamelyik madár baglyot fedez fel. Egyik madár hívja a másikat és a szegény éjjeli madárnak van mit szenvednie, mert az erősebb nappali madarak még tettlegesen is bántalmazzák. Az ember is gyakran csatlakozik ellenségeihez, bár étkezésre csak az osztjákok és a helgolandiak tartják kedves, ínyüknek megfelelő falatnak a bagolypecsenyét. A mező- és erdőgazda mindenesetre jól teszi, ha a baglyok védői közé áll és gyámolítja őket.”