Nem a smirgli

„Betörnek, megkínozzák az idősebbeket, amiről azt gondolják, hogy értékes, azt elviszik” – egy olvasónk így írta le a Zenta és Tornyos között található Bogarason az elmúlt hónapok történéseit. A településen főként idősek élnek, a tanyák egyike-másika igen messze van egymástól, éppen ezért kiváló célpontok, hiszen a kiabálást sem hallhatják meg mások, és segítség is csak órákkal később érkezhet.

Akárhonnan közelítünk a bogarasi fosztogatásokhoz, a felháborodásig, a tehetetlenségig és az áldozatokkal való együttérzésig jutunk el. Nehéz szavakat találni, de talán elég az is, ha mindenki csak beleképzeli magát a helyzetbe, hogy az ő nagyszüleit kínozzák meg, dúlják fel a takaros otthonukat pénzt és ékszert keresve.

Rablások, fosztogatások máshol is történnek, de Bogarason ez már jó ideje megy. És ez az, ami aggodalomra ad okot, mivel kívülről szemlélve egyelőre úgy tűnik, hogy a helyzeten senki nem tud változtatni. Hogy akar-e, ez is egy jó kérdés.

Mindenesetre azok az olvasók, akik jelentkeztek a bogarasi fosztogatásokkal kapcsolatban, nevük elhallgatását kérték, amiből látszik, hogy félnek. És így gyorsan el is jutunk a polgárok védelmére és az adófizetők pénzén fenntartott rendőrségig, valamint a választott képviselőkig, akik minden egyes pozitív esemény (megnyitó, átadó, felújítás) során ott tolonganak az első sorban és nyilatkoznak az újságíróknak. Nem állítom, hogy a rendőrség nem végzi a munkáját, mert tudom, hogy elindították a nyomozást, viszont az, hogy egy-két olvasónknak az sem volt nyilvánvaló, hogy az esetet jelenteni kell a rendőrségen, igen sokat elárul a Szerbiában élő kispolgár helyzetéről.

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – szintén az adófizetők pénzén élő – képviselő emberekből, hogy eszébe sem jut őket értesíteni a gondjáról. És ahogy Magyarországon szokás mondani: Ez a durva, nem a smirgli…

Az írás a Családi Kör hetilap 2019. július 4-i számában jelent meg.

Fotó: Google utcakép