Hogy mik vannak!
Olvasom, hogy a dél-szerbiai Varalica településen arra készülnek, hogy szobrot emelnek Mirko és Slavko tiszteletére. Mirko és Slavko kitalált figurák, képregényhősök a jugoszláv érából. Az 1941-ben játszódó sztori szerint az egyik szerbiai faluban a megszállók a teljes felnőtt lakosságot kivégezték, csak a bujdosó gyerekek maradtak életben, így ők veszik fel a harcot a német hadsereggel szemben. Mirko és Slavko tehát gyerekként fegyveres harcot folytat a felnőtt katonák ellen, afféle gyerekpartizánok, gyerekforradalmárok – és persze gyerekkommunisták – ők, a háború utáni titói jugoszláv kommunista világ kitalált hősei. Egész nemzedékek nevelkedtek rajtuk, hisz a képregény 1958 és 1979 között folyamatosan megjelent, még film is készült róluk.
A „beruházás” nem lesz épp olcsó mulatság, mert a helyi polgármester ragaszkodik hozzá, hogy a szobor a (világ)hírű brači márványból készüljön el – ilyenből épült fel például a washingtoni Fehér Ház is. A nagyjából 50 ezer euróra becsült kiadás ráadásul teljes egészében a helyi önkormányzat költségvetését terheli majd, ezért a helyi lakosság aláírásgyűjtésbe kezdett a tervezett szoboremelés ellen. Szerintük ennyi pénzt sokkal okosabb dolgokra is el lehetne költeni, például az utcák aszfaltozására, közvilágításra, vagy akár új munkahelyek teremtésére, mert a helyben munkát nem találó fiatalok természetesen Varalicából is menekülnek a világ minden tájára. Nemanja Nepostojić polgármester azonban hajthatatlan. Az egyik helyi újságnak úgy nyilatkozott, ez egy soha vissza nem térő alkalom az ő életében, hogy örök emléket állítson gyerekkora kedvenceinek, ráadásul szerinte a szoboregyüttes a turistákat is vonzza majd, tehát idővel megtérül a befektetés.
Egyre több szó esik napjainkban az úgynevezett álhírekről, és főleg azok káros voltáról. És joggal, mert az angolul „fake news”-ként ismertté vált, valótlan vagy csak részben valós hírek képesek tömegeket manipulálni, gyűlöletet szítani, választások – és ezzel országok – sorsát befolyásolni és eldönteni. Vírusként tudnak terjedni, szinte megállíthatatlan gyorsasággal, persze elsősorban az internetnek köszönhetően.
Az álhírek azért is veszélyesek, mert a legtöbbször valós elemeket kevernek össze valótlanokkal, és az egészet valóságként tálalják. Az igazság és a hazugság egyfajta turmixai, koktéljai tehát ezek a termékek, és gyakran nem könnyű szétbogozni az egyiket a másiktól.
De nem is mindig olyan nehéz. Például Mirko és Slavko valóban képregényhősök, és (képzeljék csak!) az is igaz, hogy a Fehér Ház brači márványból készült. Az összes többi viszont hazugság. Én találtam ki őket. Nincs ilyen nevű település Szerbiában és nem létezik ilyen nevű (lásd a nevét!) polgármestere. De mindez – hogy mi igaz, és mi nem – néhány kattintással, egy kis odafigyeléssel, utánajárással, kritikus szemmel kideríthető.
Szóval, elnézést ezért az átverésért és gyorstalpaló tanfolyamért. Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ne tessék mindent azonnal, teljesen és feltétel nélkül elhinni, amit hallanak/látnak/olvasnak. Ne hagyják magukat manipulálni!
