Több mint felére csökkenetek az erdőben élő gerinces állatok populációi az elmúlt 50 év alatt az erdők biodiverzitásáról a Természetvédelmi Világalap (WWF) vezetésével készült első globális állapotfelmérés szerint. 

1970 és 2014 között a 455 vizsgált populáció kereken 53 százalékkal csökkent. A legnagyobb veszteségeket a trópusi erdők, köztük az amazonasi esőerdők állatai szenvedték el, ahol a legnagyobb számban élnek erdőlakó gerincesek – állapította meg a nemzetközi környezetvédelmi szervezet által kedden kiadott Below the canopy (A lomsbsátor alatt) című jelentés, amelynek készítői 268 erdőben élő gerinces fajt vizsgáltak, ezek 75 százaléka trópusokon élő erdőlakó.

Az erdőirtás, az illegális vadállat-kereskedelem, a nem fenntartható vadászat, az invazív fajok megjelenése, a klímaváltozás és a betegségek mind veszélyt jelentenek ezen fajokra – olvasható a WWF honlapján közzétett jelentésben. Élőhelyük elvesztésé, az erdők állapotának romlása – amelyekért elsődlegesen az ember okolható – az erdő és az erdőben élő fajokra leselkedő veszélyek 60 százalékát jelentik.

Ezen hatalmas veszteség hatása túlnő a vadvilágon. Az erdőlakó fajok egészsége valójában összefügg az erdők általános egészségi állapotával és az emberek, valamint a bolygó egészségi állapotával – hívták fel a figyelmet a szerzők.

Az erdők jelentik a szárazföldi gerincesek több mint felének otthonát, ezek a fajok biztosítják az erdők egészségét, létfontosságú feladatokat látnak el, beporozzák a növényeket, elterjesztik a magvakat. Az egészséges erdők tisztítják a levegőt és a vizet, meggátolják az áradásokat, élelmiszerrel és munkahellyel látják el az embereket. Megkötik és tárolják a szenet, a szénelnyelő képességük védi a bolygót a klímaváltozás hatásaitól.

Ha vissza akarjuk fordítani a biodiverzitás csökkenését világszerte és el akarjuk kerülni a klímaválságot, meg kell védeni az erdőket és a benn élő fajokat – figyelmeztetnek a kutatók.

A WWF jelentése beszámol ugyanakkor fajmegőrző programok sikerességéről is, köztük a Costa Ricában élő mellényes bőgőmajom és a közönséges csuklyásmajom, valamint a Közép- és Kelet-Afrikában élő gorillák számának növekedéséről. Utóbbiak egyedszáma ezerre nőtt köszönhetően a helyi lakossággal való együttműködésnek, a vadorzók elleni fellépésnek és az ökoturizmus szabályozásának. (MTI)