Agyam ködös, a szívem fáradt,
Tépelődve nyílt ki a szemem,
Híg pára az ablaküvegen,
Az ég veszett vörösbe lázadt.
Dér támadta meg a falombot,
Dermedt levél hull a fejemre,
Szél inal a porban nyelvelve,
Ahogy az utcára kihajlok.
Öltözni kéne vagy szeretni –
Csak láthatnék most egy virágot!
Összetörtek zűrös, nagy álmok,
S vágyott csönddel nem kínál senki.
Tükröm vág rám csúfos grimaszt itt,
Mert olyan bolond ez a reggel?
Uszít zug, vörös felleggel,
– A természet velem haragszik…
