Babić, a közúti baleset – amelyben egy nő életét veszített – helyszínének „menekültje”, Jutka, a szexuális ragadozó és a titkárnők molesztálója, Simonović, az újságírók üldözője és házainak felgyújtója után lett még egy, valószínűleg nem az utolsó „despotánk”, aki azt képzeli magáról, hogy a törvények fellett áll – írja az Autonomija portálon Zlatko Jelisavac a lučani Milan Blagojević namenska gyár igazgatójáról, Radoš Milovanovićról, aki ellen vádat emelt a bíróság a gyárban történt baleset után, a munkahelyi védelmi előírások be nem tartása következtében fellépő veszély okozása miatt.
Az említett igazgató ugyanahhoz a taktikához nyúlt, mint Jutka és Simonović, és úgy döntött, segítségül hívja az általa uralt gyár munkásait, hogy ezek támogassák egy „megrendezett” bírósági eljárás során az „igazságtalanság” ellen folytatott harcában. Jelisavac szerint az ilyen megmozdulásokkal a bírósági eljárásokat az idióta valóságshow-k szintjére akarják süllyeszteni, mindent megtéve azért, hogy értelmetlenné váljon a tárgyalás.
A szerző idézi a Danas napilap október 5-én megjelent tudósítását, amelyben az áll, hogy az ivanjicai bíróság épülete előtt a gyár igazgatóját a „spontán” összegyűlt tömeg tapssal fogadta, míg az üzemi balesetben elhunyt kollégájuk apját a „Te pitiáner csaló”, „Szégyelld magad”, „Tudtad, hova küldted a fiadat dolgozni” felkiáltásokkal fogadták, a családot azzal vádolták, hogy „becsmérlik a céget és annak igazgatóját”. A helyszínen lévők egy része némán figyelte az eseményeket, elfordították a fejüket, a lehetséges összetűzést a rendőrség akadályozta meg, idézi a szerző a Danast.
Itt van, így jártak azok a szülők, akiknek gyerekük elhunyt a gyárban történt balesetben, és vádat emeltettek az igazgató ellen… Leköpték őket a kollégáik, mert igazságot mertek követelni gyerekük számára. Szerintem ezt a bíróság előtti „valóságshow-t” az AV emberei nyolc éve tartó diktatúrájának újabb mélypontjának tekinthetjük, mert ha ez az ocsmányság beválik, eddig gördülékenyen zajlanak a dolgok, akkor nyugodtan leolthatjuk a villanyt és bezárhatjuk ezt a mi kis balkáni söntésünket. Nyilvánvaló, hogy AV embereinek sikerült a köztudat ezen kicsi maradványát is teljesen lenulláznia, és mindenféle empátia nélküli erkölcsi amőbákká, „név nélküli” emberekké, érzéketlen automatákká változtatniuk bennünket, akik csak a vezérük és segítőinek parancsszavára reagálnak – írja Jelisavac, aki a mai Szerbiát orwellinek nevezi, és felteszi a kérdést, hogyan vagyunk hajlandók mindezt elfogadni.
Az Autonomija cikke ide kattintva olvasható el.
Boldog(talan) tizenkilencedik születésnap
Régen volt. De mintha tegnap lett volna. A főváros tele volt emberekkel. Mindenhonnan jöttek. Az útblokádok sem állták útjukat. Réten, mezőn és kukoricáson keresztül, a fővárosig. Amikor felkel és megindul, a nép olyan, mint a víz. Mindig megtalálja az utat – írja Dragan Vujadinović 2000. október ötödikére emlékezve a Danasban megjelent jegyzetében.
– Október ötödike sokáig nagy napnak számított. Talán állami ünnep is lehetett volna. Ha maradnak a „sárgák”. Mára a puccs és az erőszakos államcsíny napja lett. A parlamentből az összes ellopott képpel együtt.
Most legyél objektív és igazságos. Senki, akinek magához való esze van, nem kételkedik abban, hogy Ötödike után nem lett jobb. Nehezebb se volt. Az összehasonlítási alap a polgárháború, a nemzetközi szankciók, a milliárdos infláció, amely egy délután alatt „megette” a fizetéseket és a nyugdíjakat volt, majd végül a bombázás. Egy szóval, jobb, de nem eléggé.
Sokkal nagyobb volt az elvárás. Végül, Ötödike a legnagyobb vereséget akkor szenvedte, amikor azok kerültek újra hatalomra, akik okozták – véli a szerző.
A Danas írása ide kattintva érhető el.
Minden győzelem történelmi
Hét éve, amióta Aleksandar Vučić áll az SZHP élén, minden választási eredményt az eddigi legjobbnak minősített. Így a hivatalosan a Szerb Lista, ami gyakorlatilag a Szerb Haladó Párt testülete, győzelmét is a koszovói rendkívüli választásokon. „Nagyszerű politikai képviselete” lesz a koszovói szerbeknek, újságoltan örömmel Vučić, míg mögötte rajongói táborában Marko Đurić megpróbálta meghatározni, melyik lenne a legjobb pillanat, amikor elkezdhet tapsolni – tekint vissza szerkesztőségi kommentárjában a koszovói választásokra a Danas.
Az SZL-nek 10 képviselője lesz a parlamentben. A szerbek lakta községek mindegyikében legalább 90 százalékos eredményt ért el a lista, Velika Hočán és Goraždevacon több mint 99 százalékot szereztek. Külföldi hírügynökségek, Vučićtól eltérően, az eredményre referendumszerű szavazásként tekintenek.
A lap azt írja, hogy Vučić múltját figyelembe véve minél nagyobb kontrollra törekszik, és egyre kevesebb teret ad a politikának. A szavazáson való részvételre úgy kell tekinteni, mint a közalkalmazottak egyfajta munka- és közéleti kötelezettségére.
Lehet, hogy az emberek úgy érzik, hogy hazafias, politikai vagy személyes okból kell így cselekedniük. Lehet, hogy Vučić valóban abban a meggyőződésben él, hogy 2012 óta egy történelmi, semmihez sem fogható győzelmi kampányt folytat.
A valóság viszont az, hogy amikor az embereket megfosztják valamitől, amihez joguk van – ilyen a szavazati jog is, még ha úgy érzik, hogy ezen jogukat becserélték valami másra (munkahely, segély, stabilitás megőrzése) sokkal erőteljesebben reagálnak, hangosabban, akár agresszívebben is, mint amikor az a jog sohasem volt adott. Valójában Vučićnak tudnia kellene, azzal hogy, azt állítja, csak akkor lehet leváltani, ha ő önként visszavonul, csak azt bizonyítja, mennyire helyesen cselekedett a szerbiai ellenzék, amikor a 2020-as választások bojkottja mellett döntött.
A teljes cikk ide kattintva olvasható el.
10:0
– Vučićnak formálisan semmi köze nincs Koszovóhoz, a választások sem elnöki választások volt, de az emberek mégis úgy szavaztak, ahogy: 98 százalék Vučić mellett. Ők 48 ezren. Akik kollektívan reagáltak egy névre: szerbek. Amikor Vučić (fel)szólítja őket – írja Dejan Ilić a Peščanik internetes portálon, aki úgyszintén a koszovói választásokat elemezte, a magyar politikai élettel is összehasonlítva azokat.
Azokon a helyeken, ahol nem a szerbek vannak többségben, vagyis a nagyrészt albánok lakta településeken, másképp szavaztak. Mivel parlamenti választás volt, a koszovói albánok úgy szavaztak, ahogy általában olyan országokban szoktak, ahol nagyobb a politikai szabadság. Ha csak a régióra szűkítjük a kört, vagyis Szerbiára és a szomszédságára, akkor így is fogalmazhatnánk – Koszovó polgárai ott, ahol nem a szerbek vannak többségben, úgy szavaztak, ahogy azt különben a demokratikus országokban szokás, a régióban pedig ezek azok az országok, ahol nem a (Vučić-párti) szerbek alkotják a többséget.
Még Magyarországon sem szavaznak a magyarok ilyen nagy arányban Orbánra – állapítja meg Ilić. – Ellenkezőleg, a magyarok fele Orbán ellen szavaz, annak ellenére is, hogy tudják, Orbán ezért nem tekint rájuk „igaz” magyarként. Ennek ellenére, a választói körzetek átrajzolásának és a választási törvény megváltoztatásának köszönhetően Orbánnak a leadott szavazatok kevesebb mint fele is elég ahhoz, hogy kétharmados többsége legyen a magyar parlamentben. Ezzel Orbán a nemmagyarjainak hagy annyi teret, hogy úgy, ahogy politikailag levegőhöz jussanak: ők szabadon szavazhatnak ellene, de ő erősen kézben tartja a hatalmat.
Ilić szerint azzal, hogy Koszovóban a két ellenzéki párt megszerezte a leadott szavazatok több mint felét, és az eddig hatalmon lévők ellenzékbe kerülnek – de nem úgy, hogy épphogy átlépték a választási küszöböt –, legalább egy ciklusban garantált a politikai pluralitás és a hatalom kritizálásának olyan, amilyen lehetősége. A többségében szerbek lakta települések kivételt képeznek.
– Az okosnak ennyi elég ahhoz, hogy levonja a következtetést a választás eredményéből. Ennek ellenére Vučić kiáll és elsöprő, 10:0 arányban elért győzelmet hirdet. Valamilyen űrt és űrbéli erőket emleget, hogy csak azok tudnák őt legyőzni a választáson. Mert tudja, hogyan kell viselkednie azokkal, akik reagálnak a „szerbek” hívószóra, de az űrbéli erőket nem is tudja, milyen néven nevezze, és hogyan éljen vissza azokkal. Tehát, ez a kis pályák kispályás játékosa fölényes győzelmet hirdetett azon a mérkőzésen, amelyen csak egy kicsivel nagyobb pályán nagy hátrányban áll vesztésre – olvasható egyebek mellett Ilić kommentárjában, aki publikációját azzal zárja, hogy az Ivanjicán és Lučaniban történtek tükrében a 10:0-s siker a következőképp néz ki a valóságban: 48 000 szerb kiment tapsolni Vučićnak, amivel szimbolikusan leköpte Oliver Ivanovićot.
A Peščanikban megjelent cikket ide kattintva olvashatja el.
