Igazából tegnap este kellett volna megírnom ezt a szöveget, azonban akkor bizonyára egy szaftos káromkodással kezdtem volna. Így viszont, hogy aludtam rá egyet, nem fogok nyomdafestéket nem tűrő szavakat használni, pedig bizony lenne rá okom.
Ahogy a Barna Martin haláláról szóló hírt is a Szabad Magyar Szó jelentette meg elsőként az országban, úgy a zentai Stevan Sremac Általános Iskolában történt kortárs erőszakról is ez a portál írt legelőször: hétfőn dél körül láttam meg az írást, el is olvastam. Mint háromgyermekes szülő szörnyülködtem, ledöbbentem, hogy a Thurzó Iskola felújítása miatt a Stevan Sremac (korábban November 11., még korábban Dózsa) iskolába járó, sajátos nevelési igényű néhány diák (erre szokták a zentaiak mondani, hogy a specisek) mit művelt (ha jól tudom, a főkolompos egy lány volt). A sajátos nevelési igényű gyerekek szinte állandó felügyeletet igényelnek, éppen ezért bizonyára az ügyeletes tanár is hibázott.
Zenta: Szexuális erőszak és fizikai bántalmazás az általános iskolában
„Néhány sajátos nevelési igényű hetedik osztályos tanuló a nagyszünetben bement az ötödik osztályba, ahol szintén sajátos nevelési igényű diákok tartózkodtak, majd egyikük az ötödikes kislánynak elhajította a tolltartóját, felrúgta a táskáját, szétdobálta a tanfelszerelését, csúfolta, majd a haját húzta, és hasba is rúgta. Meg nem erősített információk alapján az egyik erőszakoskodó lehúzta a nadrágját, s ugyanezt kérték az áldozattól, felszólítva, ha nem teszi meg, akkor megverik. Az ötödikes lány végül megtört, és levetkőzött, majd mivel csöngettek, a hetedikesek elhagyták az osztályt, a kislány pedig felöltözött és sírt (a hírek szerint egy ötödikes osztálytárs is részt vett a lány elleni erőszakban, a többiek pedig szótlanul nézték végig az incidenst).” – írta a Szabad Magyar Szó. A szexuális erőszak kifejezést valahol erősnek éreztem, de utánaolvasva a témának, gyorsan megtaláltam, hogy az 1999-ben Genfben elfogadott egyezmény pontosan meghatározza az erőszak formáit, s a leírt cselekedet (a gyermek kényszerítése, hogy vetkőzzön le, illetve a nemi aktus esetleges kilátásba helyezése) igenis, szexuális erőszaknak minősül.
Mivel kíváncsi voltam, mit lép erre a többi vajdasági magyar sajtótermék, elkezdtem követni őket. Elsőként a Vajdasági Rádió és Televízió honlapja idézte rövidítve a Szabad Magyar Szó cikkét, teljesen korrekt módon, talán annyit hagytak ki belőle, hogy sajátos nevelési igényű diákokról van szó.
És utána megjelent egy cikk a Magyar Szó napilapban (semmi hivatkozás, hol látták az erről szóló írást, kitől értesültek az esetről), amelynek már a címe is sokatmondó volt:
„Inkább erőfitogtatás, mint erőszak”.
És ekkor csúszott ki a számon az első káromkodás, ugyanis a cím azért van idézőjelben, mert ezt a mondatot nem más, mint az intézmény megbízott igazgatója, Tandari Ferenc mondta, aki szerint „a kihallgatások után úgy látják, inkább erőfitogtatás, fölényeskedés történt, mint erőszak”.
És akkor tessék, egy idézet a Magyar Szóban megjelent cikkből:
„A táskáját elkezdték rugdosni, a hetedikes lány állítólag megfogta az ötödikes lány haját és ráncigálni kezdte, majd az egyik fiú fenyegetően azt mondta neki, hogy tolja le a nadrágját, ő ezt megtette, valamelyikük még bele is rúgott a lányba”.
Ez számomra még a történteknél is megdöbbentőbb volt: hogyan teheti meg az iskolaigazgató, hogy egy erőszakkal végrehajtott levetkőztetésre és hasba vagy hátba rúgásra azt mondja, ez nem volt más, mint erőfitogtatás. A cikk felkerült a Magyar Szó facebook oldalára is, és megnyugtató volt olvasni, hogy mások is felháborodtak a megbízott igazgató kijelentésén.
Néhány hozzászólás a cikk alatt:
-
Nem tudom, ha az ő lányát aláznák így meg, akkor is erőfitogtatás lenne??
-
No, nagyot csalódtam benned Feri! Ugyanis neked is van lányunokád! Ezek szerint csak szajkózzuk az erőszakmentességet, de nem teszünk érte!!!
-
Elég baj, hogy így látják! Simítani akarják az ügyet.
-
A megbízott igazgató kijelentését az ügy kapcsán így foglalhatjuk egy mondatba: Nesze semmi, fogd meg jól!
-
Erőfitogtatás? Hogy ne röhögjem el magam. Pénzbírság a szülőknek?
-
Kérdezem én azt az igazgatónak nevezet urat, ha az ő lányával ezt teszik, akkor is így nyilatkozna, félti a foteljét meg a jó fizetését.
Az, hogy a vajdasági magyarság napilapja így tálalja ezt a témát, igen sokat elárul a kézi vezérlésről, s arról is, hogy az újságírók nem merik megkérdezni a másik oldalt, de még a VMSZ-es igazgatónak sem mernek rendes kérdést feltenni, vagy azt mondani, hogy „ácsi, álljunk meg egy szóra, hogy meri ezt erőfitogtatásnak nevezni?!”
A cikket továbbolvasva kiderül, hogy az „erőfitogtatás” olyannyira súlyos, hogy az üggyel már a rendőrség is foglalkozik.
Másfél nappal a Szabad Magyar Szón megjelent cikk után a Pannon RTV is megjelentett egy írást az esettel kapcsolatban, amelynek az eredeti címe az volt, hogy: Fizikailag és szexuálisan bántalmaztak egy diáklányt Zentán.
Azért eredetileg, mert később – bizonyára valamilyen felsőbb sugallatra – a cikk címe módosult arra, hogy: Bántalmaztak egy diáklányt Zentán.
A riporter Urbán Zsuzsannát kérdezte meg az esettel kapcsolatban, aki – és most tessenek figyelni – se nem a Thurzó Lajos Általános Iskola, se nem a Stevan Sremac Általános iskola igazgatója, vagyis az ég adta világon semmi köze sincs az esethez, hiszen még nem is az általa vezetett intézményben történt – elmondta, hogy:
„Az intézkedések megtörténtek. Átnevelési folyamatot indítottunk. A jegyzőkönyveket elvégeztük. Ezt mind onnan tudom, hogy egyeztettem a megbízott igazgatóval, kollégámmal. Természetesen a rendőrség és a szociális központ is értesítve van. A megfelelő intézkedések folyamatban vannak.”
No, kedves zentai aggódó szülők, nyugodtan hátra lehet dőlni, az intézkedések megtörténtek, vagyis a megfelelő intézkedések folyamatban vannak, az átnevelési folyamatot elindították, a jegyzőkönyveket elvégezték (hogy ez utóbbi mit jelent, ahhoz kódfejtők segítségére lenne szükség, mindenesetre tökéletesen beleillik a megnyugtató mondatok tárházába és a VMSZ-es iskolaigazgatók kommunikációjába).
Itt tart ma a vajdasági magyar közösség, ilyen fantasztikus mélységekbe sikerült taszítani az oktatást és a tájékoztatást is, ez utóbbi parancsszóra címet változtat, embereket retusál temetésről, ha kell, szexuális erőszakot erőfitogtatássá változtatja.
És a végére egy üzenet a magukat újságírónak és szerkesztőknek képzelő uraknak és hölgyeknek, megbízott és nem megbízott vezetőknek: a valóságot büntetlenül nem lehet meghamisítani…
Surányi Zsolt
