Leslie L. Lawrence igazi nevén Lőrincz L. László. Az eladott könyvei alapján jelenleg Magyarország legsikeresebb és legolvasottabb kortárs írója. A (kissé tudományos-fantasztikus alapú) kalandregények műfajában hazájában verhetetlen. Vajdaságban is sokan olvassák. Nem valamelyik nepáli láma kolostorban találom – hanem a Budapest peremén, a hegyoldal lábánál levő családi házában. Tágas, de nem hivalkodó. Minimum, amilyent egy ilyen sikerember megérdemel. Becsületes munkával kereste meg a rá valót. Tárt kapuval vár. Nyilván az ablakból leste érkezésem, mert mindjárt elém jön. Kedvesen, szívélyesen köszönt. Megható, még ha nem is most találkozunk először. Ilyen Ő: barátságos és barátkozó ember. Ugyanez jellemzi kedves feleségét, Zsuzsát. (Érdekes asszony. Mintha csak férje egyik regényéből lépett volna az életbe. Halk szavú, de amikor feladata van, mindig a helyén áll. Csupa szív teremtés). Laciék a teljes napjukat rám szánják. Egy elfoglalt ember részéről ezt óriási kegyként élem meg. Boldogág vele beszélgetni. Egy pazar közös ebédszünetet leszámítva egész nap készül az interjú. Nincsenek sztárreagálásai, megnyilvánulásai. Semmi fölvágás, vagy „ne így fényképezz, amúgy vagyok fotogenikusabb”. Nem alakoskodik. Közvetlen és őszinte. Összességében: nagyon, de nagyon rokonszenves! Én izgulok, ő nyugalmat sugároz. Mintha nem is egy rendkívüli észember volna. Zseninek tartom, de tiltakozik:
„Csupán egy szorgalmasan dolgozó ember vagyok. Akinek megadatott, hogy azt teheti, amire tehetséget kapott.”
A néhány évvel ezelőtti (első) találkozásunk másnapján már fölajánlotta a számomra megtisztelő tegeződést. Ebben maradtunk.
A legújabb könyved, Az ikrek ideje miről szól?
– Ez egy a Báthory Orsi-sorozatba tartozó könyv. Akik ismernek, azok tudják, hogy a Báthory-sorozat mi: Orsi egy magyar származású amerikai lány, aki bizonyos oknál fogva később tudja meg, hogy ő magyar származású, s ezek a könyvek az ő történetét írják le. Orsi (hogy ne hazudtoljam meg magamat) mindenféle bűnügyekbe keveredik, és félig magánzsaru módjára oldja meg őket. Hozzá kell tenni, Orsi Báthory Erzsébet leszármazottja. Erről az ősről elég sok kemény legenda kering. Van vele egy ilyen kapcsolat, hogy örökölni is lehet a keménységet, amiből a sorozat főszereplőjének bőven jut. Az ikrek ideje története: Orsi vesz egy lakatlan gyárat, azonban később kiderül, hogy ez az épület korántsem lakatlan, és vannak benne – de hogy mik és kik, és hogy és mi történik ott, az majd a könyvből maradéktalanul kiderül.
Nemrég lettél 80 éves. Hogy szolgál az egészséged?
– Jól. Van egy sztentem és egy pacemakerem – ennyivel javítottak és erősítettek. Nagyon jó orvosaim vannak, akik vigyáznak rám.
Ennek ellenére nem kíméled magad…
– Nincs rá szükség. Azt mondták az orvosaim, hogy ezek miatt nem kell kímélnem magam. A pacemakertől mehetek hidegre, melegre, futhatok stb. Pláne írhatok! Azt mondták, hogy még a Himalájára is fölmászhatok, de én a pacemaker nélkül sem másznék föl (nevet). Ezek olyan segédeszközök, amelyekkel nyugodtan lehet élni. Azt mondták, hogy azért a mikróba ne másszak be, mert az kiüti az elektromos részt. Vigyázok magamra, és igyekszem sportszerű életmódot folytatni. Nem iszom, nem dohányzom, és főleg dolgozom. Munkaterápián vagyok.
Minek a rövidítése a nevedben az L. betű?
– Semmi különös. Amikor írni kezdtem, volt már egy Lőrincz László író. Logikusan az L betűt választottam a névhez. L. L. L.
Miért kétkötetesek a könyveid?
– Olvasóbarát formátum: amikor az emberek metrón, buszon vagy bárhol olvassák, nehéz egy vastag könyvet kezelni. Így csak felét kell a táskájukba tenniük.
A szerző miért egyszer Lőrincz L. László, máskor Leslie L. Lawrence?
– Nagy a különbség. A Lawrence néven írtak egyes szám első személyben íródnak: a főszereplő, a főhős mindig a „szerző”, a mesélő, azaz a főhőse Leslie L. Lawrence. A történet többnyire valamilyen keleti országban játszódik, de ez nem törvényszerű. Ami a tartalmakat illeti: ezek többnyire a realitás talaján járnak. Majdnem. Tehát itt a misztikumnak meg a fantasztikumnak kisebb szerep jut, mint a Lőrincz-könyvekben. A Lőrincz-könyvek fantasztikus könyvek. Ott sok minden megtörténhet, ami a való életben általában nem szokott megtörténni. Kicsit a sci-fi felé megy, de nem az, hanem fantasztikus kalandregény. Például az egyik legutóbbi könyvemben, a Vijjogókban, ott tudod, milyen lények szerepelnek egy erdőben, ez mégis valahol lehet a valóság, de túlmegy a realitáson. A Leslie-ben ezt nem engedheti meg magának az ember: ott a történet a való élet talaján áll. A Lawrence-könyvekben, akit lelőnek, aki meghal – az soha többé nem támad fel. A Lőrincz L. Lászlóban szabadabb a helyzet, ott több a fantasztikum: visszatérhet a halottnak hitt hős.
Az olvasók tesznek különbséget a szerzői nevek között?
– Naná! Azért kellett a két név, mert annak idején a két típusú könyvnek nem volt azonos az olvasótábora. A bűnügyi történeteket Leslie L.-el sokkal többen szerették, mint a Lőrincz L. Lászlót. Mostanra ez kiegyenlítődött. Nem akartam összekeverni a kettőt. Ha egy név alatt írnám, akkor a szegény olvasó soha sem tudná, hogy mit tart a kezében. Nem szabad becsapni az olvasót. Ha valaki megszerette a Leslie L. Lawrence-t, amint ott a 38-as revolverével ténykedik, s akkor a legközelebb is megveszi az ugyanilyen név alatt író szerzőtől a könyvet, hazamegy és látja, hogy itt fantasztikum van, marslakók jönnek, föltámadnak a halottnak véltek – akkor azt mondja, hogy becsaptam.
A Lawrence írói álnév arra utal, hogy legalább egy ideig külföldön éltél…
– Igen, előfordult az író-olvasó találkozón, hogy odajöttek és megkérdezték: Most melyik országban, hol tetszik lakni? Londonban, vagy? Mindig elkentem valahogy a dolgot, hogy „hát, most itt”. Akkor még sokan nem ismertek. Most már mindenki tudja, hogy igazi magyarországi vagyok. Azt hitték, hogy én egy angliai magyar vagyok, mint ahogyan a könyvben az is szerepel, hogy Leslie Angliában él, de magyar származású.
Éltél külföldön hosszabb ideig?
– Fél éveket, egy éveket igen. Németországban, Bonnban egy évig, egyetemen, ott kutattam is, meg tanítottam is; a Szovjetunióban többször, több helyen hol fél, hol egy évig, és voltam egy évig Mongóliában.
A műfajodba mikor szerettél bele?
– Középiskolás koromban életem első izgalmas olvasmánya volt James Hilton A kék hold völgye című regénye. Ez a könyv nekem csak a terepet jelentette. Pontosabban a témát: hogy milyen területről és milyen közegről szeretnék írni. Két dolog volt nagyon fontos a J. Hiltonban: az egyik az, hogy keleten játszódott le, a másik pedig, hogy egyben fantasztikus tartalmú. Sci-fi volt, csak Tibetben játszódott. Ez nagyon fontos volt számomra. A Himalája környéke, meg az a kultúrközeg. Ezt szerettem volna én is. Akkor még nem érdekelt, mondjuk, az arab kelet. Az első könyvem is gyakorlatilag már ilyesmi volt. Egy ifjúsági regény az első szépirodalmi könyvem, A sólyom kinyújtja karmait, illetve Dzsingisz kán ifjúsága. A 70-es évek elején (amikortól nagyobb mértékben írtam), már csak a Kelet érdekelt. Ebben a közegben játszódjanak a könyveim.
Amikor még nem lehetett tudni, hogy Lőrincz Lacikából tudós, író vagy cukrász lesz
34 éves korodban váltál elsőkötetes regényíróvá. Utána úgy hoztad föl a 80 könyvre, hogy évente 2-3-at írtál?
– Van több is kicsit, mint 80… A 80-ba csak a szépirodalmi művek tartoznak. Írtam még tudományos népszerűsítőt és más tudományos munkákat. Az általam elkövetett könyvek száma tíz-tizenöttel több ennél. Az évente három sem volt ritkaság.
Írt még magyar író 80 könyvet?
– Persze. Többen. Jókai meg más magyar klasszikusok is. Egyes kortárs írók is sokat alkottak. Nemere István például (egyébként jó ismerősöm, sőt kellemes kollégák vagyunk), 700-at, vagy mennyit írt talán.
Ifjúsági és meseregényekkel kezdted. Azzal milyen sikert értél el?
– Nem lehetett megtudni. Annyit nyomtak, amennyi papírt beterveztek, s ha az elkelt, akkor nem volt utánnyomás. A kiadó még nekünk, szerzőknek sem mondta meg, hogy hány példányban jelenteti meg a könyvünket. Az egyik első könyvem valamilyen minimális, azt hiszem 1200 példányban jelent meg. Ez olyan kevés volt, hogy elfogyott 3 nap alatt, ami roppant nagy siker, csak hát olyan kis példányszámban jelent meg, hogy nem mérhető a sikeressége.
Mi a regényírásod titka? Azt nyilatkoztad, hogy ez egy komoly szakma, és megvannak a szabályai. Mindenki meg tudja írni ennek alapján?
– Nem tudja mindenki megcsinálni. Ez pontosan úgy néz ki, mint amikor építesz egy házat, vagy sütsz egy süteményt. Pontosan tudod, hogy mi kell bele. De nem minden építőmester és nem minden szakács ugyanaz a színvonal. Tehát miután megvan minden: tudod, hogyan kell írni, tudod, mi kell bele, akkor még a képességeidet is bele kell tenni. És az különbözik. Szándékosan próbálom kerülni a tehetség szót, de hát mégiscsak valahogy erről van szó. Megvan az anyag, amiből építkezned kell, és ezt a saját tehetségeddel ötvözve kell megcsinálnod. Itt már nagy különbségek vannak. Ezért nem tud mindenki jó könyvet írni.
Hogyan lehet megtanulni kalandregényt írni?
– Az olvasás a legjobb tanító, a legjobb iskola. Az egyetlen.
A tudomány világában – Lőrincz László egy tanácskozáson
Ha nem válsz íróvá, milyen tudós lettél volna?
– Úgy kerültem az irodalomba, hogy nagyon sokat segített annak idején Kuczka Péter. Ő volt a Galaktika főszerkesztője. Az első igazi szépirodalmi könyvem nála jelent meg. Egy sci-fi volt. Később ebből adtam neki egy példányt, s beírtam ajánlásként: „Kuczka Péternek sok szeretettel, aki, ha nincs, akkor én csupán csak egy Kossuth-díjas akadémikus lehettem volna.” A tudományos pályán biztosan ennél többre vittem volna, mint amennyire itt vittem. Ha egyszer a tudományos vérkeringésbe belekerül az ember, akkor ez picit olyan, mint a hadseregnél: ha valaki profi tiszt, nem szerelhetett le kisebb ranggal, mint ezredes. A tudományban is ez van: egy idő után már előreléptetik az embert. Leszel kandidátus, majd a tudományos rangfokozatokban felfele lépdelsz. Ha csak nem voltál teljesen tehetségtelen, akkor előbb-utóbb tényleg, vagy majdnem akadémikus lettél. Legalább levelező tag az Akadémián. Biztos valami ilyesmi lettem volna én is. Kutatásaimban megmaradtam volna Mongóliánál, de biztosan nem elégedtem volna meg ennyivel.
(Folytatjuk)
Miskolczi József
Lőrincz L. László Szilvásszentmártonban született 1939-ben. Orientalista, író és műfordító. Írói álnevei: Leslie L. Lawrence és (átmenetileg, mindössze két regénynél) Frank Cockney.
Az édesipari középiskolát Kaposváron végezte, majd az ELTE BTK történelem-mongol szakán szerzett diplomát 1962-ben. Később a Magyar Tudományos Akadémia Orientalisztikai Kutatócsoportjának a főmunkatársa volt, az ELTE előadója. 1967 óta a nyelvtudományok kandidátusa. Tanulmányai során éveket töltött a Távol-Keleten. A tibeti és a mongol folklór és irodalom, valamint e népek történelme képezte tudományos munkásságának fő területeit. Számos tudományos cikke és könyve jelent meg e témakörben, ezenkívül burját és mongol eposzokat fordított.
Írói tevékenységét ifjúsági regények írásával kezdte. Igazán népszerű íróvá azonban a nyolcvanas évek elejétől megjelenő tudományos-fantasztikus regényei, valamint a Galaktika folyóiratban megjelent sci-fi novellái tették, amelyeket még Lőrincz L. László néven írt.
A Leslie L. Lawrence írói álnéven kiadott első munkája, a Sindzse szeme hozta meg számára az országos népszerűséget. Azóta több mint 80 regényt írt.
A második rész:
A harmadik rész:
Az interjú a Családi Kör hetilap szeptember 5-ei számában jelent meg.
