A tizenhét éves törökkanizsai Barna Martin meggyilkolásáról a hírt elsőként az egész országban a Szabad Magyar Szó közéleti hírportál, médiacsaládunk tagja közölte. Szeptember 21-én jelentettük meg a Törökkanizsai gyilkosság: Miért hallgat mindenki? című írásunkat, amelynek az volt a célja, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét a tragédiára, ugyanis a szeptember 18-án, vagyis kedden este történt gyilkossággal kapcsolatban napokon át némák maradtak a hivatalos szervek és a média. Martin gyilkosai nem először viselkedtek erőszakosan, erről az egész település tudott, de senki sem reagált időben.
A Szabad Magyar Szó közéleti hírportál több olvasója is érdeklődött a tragédiát követően, hogy milyen információnk van a Törökkanizsán történt tragédiával kapcsolatban, mivel sehol nem találnak hírt arról. Elmondtuk nekik, hogy a nagykikindai rendőrségtől nem érkezett semmilyen értesítés az esettel kapcsolatban, és a szerbiai belügyminisztérium honlapja, amelyre naponta átlagosan hét-nyolc, bűncselekménnyel kapcsolatos közlemény kerül fel, egy szót sem írt arról, hogy az észak-bánáti városban meggyilkolták a 17 éves Martint. Az is furcsa volt, hogy a szerb sajtó egyáltalán nem foglalkozott az üggyel, a Blic, a Kurir, az Informer, az Alo, a Telegraf, a Novosti (és még sorolhatnánk) sem a nyomtatott, sem az online kiadásukban sem írtak az esetről. A legnépszerűbb közösségi oldalon talált bejegyzésekből az derült ki, hogy a gyilkosságot olyan személy(ek) követték el, akiket a helyiek igen jól ismertek, s akik korábban is okoztak már testi sértést másoknak, de a legtöbb ember szemet hunyt efelett, és így következhetett be a tragédia.
Az egyik bejegyzésben egy törökkanizsai férfi a következőket írta:
„Nem örülök, hogy ezt a közösségi oldalon kell közzétennem, és annak sem örülök, hogy ezt teszem, de a lelkem és a szívem szakad meg. Az érzelmeimet és a gondolataimat sokan látják majd, méghozzá azért, mert a közösségi oldalak találkozóhelyekké váltak, itt értesülünk dolgokról, a problémák pedig a szemünk előtt játszódnak, de nem vesszük észre őket. Hogy ennek mi lett a következménye? Egy kioltott élet, egy olyan fiatalé, aki még a felnőtté válást sem érhette meg. Egy édesapa és egy édesanya elvesztett gyerekét soha senki nem tudja már visszahozni, s olyan családokat kaptunk, amelyeket nem lehet megvigasztalni, mert a gyermek már nem él.
Hogy jutottunk el idáig?
Volt két gyerek, akik mindannyiunk szeme láttára csavarogtak Törökkanizsa központjában. Két gyerek, mindkettő szociális eset, akiket a szüleik nem tudtak a megfelelő módon nevelni. Pedig lehetett volna időben segíteni nekik, de ehhez az kellett volna, ne csak elmenjünk mellettük, hiszen igyekeztünk tudomást sem venni róluk. A gyerekek azonban lassan, de biztosan egyre több problémát okoztak. Mink van most, és mink nincs? Van két kiskorú elkövetőnk, akik gyilkossá nőtték ki magukat, és egy emberélettel kevesebbünk van, nincs Martinunk, és soha többé már nem is lesz. Emberek, valamennyien hibásak és felelősek vagyunk, és mindannyian szégyellhetjük magunkat! És mit kapunk majd egy év, egy vagy legfeljebb két évtized múlva? Két gyilkost, akik elhagyják a börtönt vagy a javítóintézetet, és tessék, ezt kapjuk majd!” – olvasható a Facebookon megjelent, szerb nyelven írt bejegyzésben, amelyből kiderül, hogy a többségi nemzetet is mélyen megérintette a magyar fiú halála.
A bejegyzés alatt többen is azt írták, hogy az illetékes szervek csődöt mondtak, nem intézkedtek időben, s a polgárok sem cselekedtek, így bekövetkezett a szörnyű tragédia. A hozzászólásokból az is kiderült, hogy a tettest a helyiek jól ismerték, az előző két hónapban több erőszakos bűncselekményt is elkövetett. Egy édesanya bejegyzése szerint az elkövető egy hónappal korábban a fiának a fejét törte be, de az ügynek semmilyen következménye nem lett.
A rendőrség az esettel kapcsolatban nem adott ki közleményt, a szerb sajtó, amely azonnal ráharap minden ilyen témára, egy szót sem írt a törökkanizsai gyilkosságról. A Szabad Magyar Szón megjelent cikk után Igor Jurić, a meggyilkolt Tijana Jurić édesapja, a lánya nevét viselő alapítvány elnöke egy rövid Facebook-bejegyzésben azt írta, hogy „szinte senki sem tudja Szerbiában, hogy egy fiút, aki novemberben töltötte volna be a 18. életévét, megöltek Törökkanizsán, a saját szülővárosában. Barna Martint két 16 és 18 éves fiú verte agyon. Erről nem szabad hallgatni”.
Előzőleg is bántalmazták a fiút, semmi sem történt
Ez a bejegyzés szombaton egy órával éjfél előtt jelent meg, s vasárnap dél felé először a Blic, majd a Novosti is jelentetett meg cikket a gyilkosságról, sőt, a nagykikindai rendőrség is adott ki közleményt. A kérdés továbbra is nyitott: mi történt szeptember 18. és 21. között, miért nem foglalkozott az üggyel a szerb sajtó, és az illetékes szervek miért késtek napokat a közleménnyel? Az állami televízió beszámolója szerint a holttestet szeptember 18-án találta meg a törökkanizsai parkban egy helyi lakos.
„Reggel hét óra körül mentem egyet sétálni a kutyámmal, amikor észrevettem, hogy valaki összekuporodva fekszik a földön. Azt hittem, hogy részeg. Amikor közelebb mentem, akkor láttam, hogy a fiú halott” – mesélte az a helyi lakos, aki megtalálta Barna Martint, aki akkor már nem élt. A nő azonnal értesítette a rendőrséget, akik öt percen belül a helyszínen voltak. A Szerbiai Rádió és Televízió újságírója felkereste Barna Martin nagyapját, aki elmondta, hogy egy nappal a tragédia előtt is ugyanazok verték meg az unokáját, sőt egy hónappal korábban is.
„Egy hónappal ezelőtt megverték, a kórházban varrni is kellett a sérüléseit” – mondta Német Nándor, aki hozzátette, akkor is értesítették a rendőrséget, amikor a fejét betörték, és akkor is, amikor a fülét sértették meg. „Kijött a rendőrség, jegyzőkönyvet készítettek, hogy az unokám ártatlan, amazok voltak a bűnösek, de semmi más nem történt” – nyilatkozta a nagytata.
Mindenki tud mindent, az intézmények hallgatnak
Az állami televízió megkeresésére a rendőrség azt közölte, hogy augusztusban jelentettek egy verekedést, amiben Barna Martin és az egyik gyanúsított, M. D. vett részt. Barna esetében könnyű testi sérülést állapítottak meg, s a rendőrség az ügyészség meghagyása alapján szabálysértési feljelentést tett M. D. ellen. Az állami televízió riportere a Szociális Központtól is szeretett volna információt kapni, azonban az intézet annyit közölt, hogy akkor nyilatkoznak majd, ha a nyomozás lezárult. A Novosti napilapnak Martin iskolájában sem nyilatkoztak, megkérték az újságírókat, hagyják el az iskola épületét.
Mint ismeretes, a nagykikindai rendőrség őrizetbe vette a 19 éves M. D.-t és a 18 éves J. D.-t, valamint egy 15 és egy 16 éves kiskorút, akik a gyanú szerint szeptember 17-én Törökkanizsán megölték Barna Martint, aki novemberben töltötte volna be a 18. életévét.
A szerb sajtó csak vasárnap, 22-én kezd el foglalkozni azzal az esettel, amely a hét elején történt: miközben Barna Martint 20-án örök nyugalomra helyezték a helyi temetőben. Nem csak későn kezdett el belgrádi sajtó foglalkozni az üggyel, de szinte kivétel nélkül hibásan tették azt: Martin családjának magánéletével foglalkoztak, a fiúról azt állították, hogy maga is erőszakos, iszákos volt, és rossz társaságba keveredett, míg az elkövetőkről csak annyit közöltek, erőszakos viselkedésükről az egész település tudott.
Nem elég csak ujjal mutogatni!
Igor Jurić nyilvánosan is szólt az esetről a múlt hét végén Közbiztonság és felelősség címmel Szabadkán megrendezett konferencián.
Jurić a törökkanizsai gyilkossággal kapcsolatosan rámutatott a falubeliek, de az egész társadalom felelősségére:
– Minden egyes törökkanizsai polgár, akivel erről az esetről beszéltem azt állította, tudták, hogy ezek a fiatal személyek milyen erőszakosak. Mindenki azt várta, hogy valaki reagáljon. Én pedig azt kérdeztem, hogy mit tettek ők annak érdekében, hogy ez a szörnyűség ne történjen meg? Nem elég csak ujjal mutogatni! Úgy vélem, nagyon fontos, hogy mindannyian reagáljunk abban az esetben, ha szükség mutatkozik arra. Csak akkor várhatjuk el, hogy a társadalmunk jobb és veszélytelenebb legyen, ha mindannyian teszünk érte, ha mind hozzájárunk ahhoz, hogy a környezetünk biztonságosabb legyen. Egy társadalom részére nincs nagyobb tragédia egy gyermek elrablásánál, megerőszakolásánál, életének kiontásánál. Ezzel mindenki tisztában van, de a kötelezettségeinkkel ezzel kapcsolatosan kevésbé. Az állam már sokat tett Tijana törvényének meghozatala alkalmával annak érdekében, hogy gyermekeink számára biztonságosabb légkört teremthessünk az élethez, de még többet is tehet – mondta Igor Jurić, akinek, mint ismeretes, tizenöt éves kislányát, Tijanát 2014-ben rabolták el Szabadkán, és gyilkolták meg.
Ana Brnabić kormányfő is felszólalt a Tijana Jurić Alapítvány által szervezett konferencián. Elmondta, már eddig is sokat dolgoztak a gyermekek biztonsága érdekében, de ez még mindig nem elég.
– Sokat tettünk már, de nem eleget. Nekem is többet kell tennem az ügy érdekében. Arra kérem önöket, hogy már a jövő héten jöjjenek el hozzám, hogy beszélgessünk az Amber Alert rendszer bevezetéséről, hogy leüljünk a kormány alelnökével és mindazokkal, akikkel szükséges, és együtt beszéljük át, hogyan tudjuk ezt leghatékonyabb módon kivitelezni. Azért, mert el sem tudom képzelni, hogyan érezhetik magukat azok a szülők, azok a családok, ahol eltűnik egy gyerek, és nem tudják, hol van, és nem tudják, hogyan segíthetnének neki – intézte beszédét Igor Jurićhoz a kormányfő.
A gyerek a mi gondunk!
A kormányfő rámutatott, hogy az egész társadalomnak sokkal elkötelezettebbnek kell lennie a gyermekek biztonságát illetően. Hangsúlyozta, a kortárs erőszak növekvőben van. Hozzátette, nem tudja, hogy az erőszakos cselekedetek száma nőtt meg, vagy csak a bejelentések száma, hiszen mára kötelező lett az iskolákban jelenteni a kortárs erőszakot.
– A kortárs erőszak nem új keletű dolog. Fiatal korunkban mi, mindahányan valamilyen módon résztvevői voltunk: vagy áldozatként, vagy néma szemlélőként vagy erőszaktevőként. A kortárs erőszaki mindannyiunknál idősebb, de itt az ideje, hogy erről nyíltan beszéljünk, és beismerjük – gondjaink vannak, amelyek egyre csak növekednek.
A kormányfő hangsúlyozta, a kortárs erőszak mára már nem csak lelki sérüléseket okozó erőszakos viselkedés, ide sorolva a törökkanizsai gyilkosságot is:
– Itt már nem csak arról van szó, hogy valamely gyermek önbizalma sérül, ez már olyan erőszak, amelynek az elmúlt napokban tanúi lehettünk Törökkanizsán, amely azzal végződik, hogy egy gyermek életét kioltották. Nem számít már, hogy akarattal tették, vagy sem. Egyetlen dolog számít: egy fiatalt megöltek. Nem vádolhatjuk csak az erőszakot tevők családját, sem az iskolát, sem a minisztériumot, mert ez a probléma mindannyiuk gondja, nem csak a felsoroltaké. Minden egyes gyermeknek a mi gondunknak kell lennie!
A diszkrimináció okai – első helyen a nemzeti hovatartozás
Emila Spasojević polgári jogvédőhelyettes a gyermekek biztonságának érdekében összegívott konferencián elmondta, „a gyermekeket legtöbbször nemzeti hovatartozásuk miatt éri diszkrimináció – főleg a roma nemzetiségűeket, de a más, nem szerb nemzetiségű gyermekeket is diszkriminálják iskolatársaik. Nemkülönben a fejlődési rendellenességgel küzdő gyerekeket, a rokkantakat, azokat a gyermekeket, akiket csak az egyik szülő nevel. Nem ritkán a gyermeket vélt vagy valós szexuális beállítottsága miatt éri megkülönböztetés az iskolában vagy azon kívül.”
A jogvédő hangsúlyozta, az intézmények nem tesznek megfelelő lépéseket a diszkrimináció és a kortárs erőszak megfékezése érdekében.
– Az iskolákban a diszkriminációra azért kerülhet sor, mert az oktatási intézmények eddig sem tettek és most sem tesznek megfelelő lépéseket annak megelőzésére, és mert kimarad a felelős személyek reakciója azokban a szituációkban, amikor a diszkriminációra sor kerül. Nem tévedek, ha azt mondom, a gyerekek diszkriminációjára sok esetben a hivatalos személyek negatív álláspontja miatt kerülhet sor, amelyet a nyilvánosság is támogat.
A jogvédő helyettes felhívta a felnőttek figyelmét arra, a gyermekeik viselkedését a szülők viselkedése generálja:
– Igen egyértelmű a kapcsolat a diszkrimináció és az erőszak minden fajtája között, így a pszichikai, a fizikai, az emocionális, a gazdasági, és digitális erőszak között – amelyeknek egyre inkább ki vannak téve gyermekeink, és amelyekről egyre többet fogunk a jövőben beszélni. Az elmúlt napokban, hetekben megtörtént kortárs erőszak esetei mind figyelmeztető jelzés számunkra – a felnőttek, a szülők, az iskolák és az egész társadalom számára. A tinédzserek közötti viselkedési mintában mindinkább a rátartiság, az erőszakos viselkedés, a gyűlölet és a diszkrimináció dominál. A társadalmunknak éppen ezért kötelessége humánus, emberséges bánásmódot, empatikus viselkedést tanúsítania. Minden családban meg kell tanulnia a gyermeknek a toleranciát és a mások iránti tiszteletet. Mert miden szó, amit a gyermek kimond, miközben másokat bántalmaz, azt tőlünk, felnőttektől hallotta – üzeni a jogvédőhelyettes.
A tavalyi év során 1594 gyermek tűnt el Szerbiában, ebből tizenegy gyermek nem került elő. Annak érdekében, hogy ez a szám minél kisebb legyen, a Tijana Jurić Alapítvány kezdeményezi az Amber Alert riasztórendszer bevezetését Szerbiában. Az Amber Alert riasztórendszer azért fontos, mert abban a pillanatban, amikor egy gyermek eltűnik, az ország minden egyes polgárát bevonja a keresésbe. Az információ a rendőrséghez, a sajtóhoz és a mobilszolgáltatókhoz is eljut, akik azonnal közlik a gyermek eltűnésével kapcsolatos információkat, így sokkal nagyobb az esély arra, hogy a hivatalos szervek rátaláljanak az elrabolt gyermekre, mielőtt tragédia történne – mutatott rá Igor Jurić.
A riport a Családi Kör október 3-ai számában jelent meg.
