Az államfő szerint inkább pálinkát igyunk, mint sört. Ez volt az (egyik) üzenete Aleksandar Vučić kuršumlijai látogatásának, ahol az egyik helyi kisfiúval osztotta meg nézeteit az alkoholfogyasztásról, miután a gyerekek a „Vučiću, Srbine“ (talán a „Vučić, te (igazi) szerb férfi” lenne talán az enyhén szájbarágós, de leghelyénvalóbb fordítás – a szerző megj.) skandálással fogadták. A pszichológusok arra figyelmeztetnek, hogy az elnök potenciális mintakép lehet egyesnek, így nagy felőség hárul rá, a médiaszakértők pedig az államfő ezen szereplését elfogadhatatlannak tarják és szerintük ez a gyerekek politikai célokra való kihasználása, írta a Južne vesti hírportálon Milan Zirojević.
Kutlovac faluban Szerbia elnöke az alkohol varázsáról beszélt a gyerekeknek – ez egyik fiúnak azt ajánlotta, igyon pálinkát, egy másiknak pedig gratulált, mivel, ahogy mondta, már issza.
Predsednik Srbije o alkoholu. Sa decom. ?#ŠZTPVideo pic.twitter.com/eLXwgrNVu1
— #dasenelazemo (@istinomer) October 13, 2019
A gyermekek egészségügyi viselkedését felmérő állami szinten végzett tavalyi felmérése szerint ez a téma nem is annyira vicces, mint ahogy az elnök gondolná. A Dr. Milan Jovanović Batut Közegészségügyi Intézet által végzett felmérés szerint a 14 és 16 év közöttiek 50 százaléka fogyaszt időnként alkoholos italokat, 20 százalékuk időnként lerészegedik, hét százalékuk rendszeresen iszik. A Balkánon a felnőtté válás egyik lépcsőfoka az italfogyasztás, főleg a fiúk számára, és ebben sokszor a szülők is segédkeznek, buzdítják a gyereküket, véli a niši Bölcsésztudományi Egyetem Pszichológia Tanszékének docense, Milica Tošić Radev.
A docens szerint a szerb társadalom egészen elnéző az alkoholfogyasztást illetően, és emellett észlelhető a fiúk és a lányok nevelése közötti sztereotípia is. Ezért azon túl, hogy tilos alkoholos italokat eladni kiskorúaknak, azt ajánlja, hogy tiltsák be az olyan műsorok sugárzását is, amelyek tele vannak erőszakkal, szexuális tartalmakkal és – természetesen – alkohollal.
Tamara Skrozza újságíró, etikai szakértő szerint az államfő említett szereplésével több gond volt. Elsőként az volt számára szembeötlő, hogy a látogatás során, amelyet a Pink tévé egyenes adásban közvetített, a szabályokkal ellentétben nem volt eltakarva a gyerekek arca. Skandálni skandálhatnak a gyerekek, feltéve, ha a szülő (legalább szóban) beleegyez ebbe.
– Ő most már rendszeresen politikai célokra használja a gyerekeket, és ez az egész már kezd hasonlítani Tito pionírjaira, de általában véve is az autokrata vezetők gyerek iránt érzett megszállottságára: azzal a céllal teszik ezt, hogy gyerekek megjelenése javítson a megítélésükön, érzőbbé, „emberségesebbé” tegye őket. Hitler, Sztálin, a kínai elnökök, Észak-Korea vezetői és mások is ezt tették – nyilatkozta Skrozza.
A hírportál azzal is foglalkozik, hogy Aleksandar Vučić milyen nyilatkozatokat tett eddig alkoholfogyasztási szokásairól. Azt állította, hogy nem iszik, de arról is beszélt, hogy amíg a kormány tagja volt az idő alatt két kupica pálinkát ivott meg.
A legellentmondásosabb kijelentése viszont az, amelyben arról beszélt, hogy életében háromszor részegedett le. Amikor a Crvena Zvezda megnyerte Bariban a BEK-et 1991-ben, valamint akkor, amikor gyilkosság áldozata lett Slavko Ćuruvija és Zoran Đinđić. Ezzel a témával a Vreme újságírója, Jovana Gligorijević foglalkozott bővebben, amikor Vučić karrierjéről írt, valamint a Deutsche Welle újságírója, Nemanja Rujević Twitter-üzenetében is erre hívta fel a figyelmet, áll a Južne vesti összefoglalójában.
Az eredeti írást ide kattintva olvashatják.
Az ellenzék esélye
A Szerbiai Rádió és Televízió Upitnik (Kérdőjel) című műsorában szerepelt a szerbiai ellenzék képviseletében Marinika Tepić. A műsorban történtekkel szerkesztőségi kommentárban foglalkozott a Danas napilap. Szerintük egy fontos tény állapítható meg Tepić szereplése után: ahhoz, hogy az országban megváltozzon a helyzet, elég lenne heti egy alkalommal – olyan nem egyenlő feltételek mellett, ahogy az történt – beengedni az ellenzék képviselőit a köztévébe.
A lap úgy véli, az ellenzéki politikus őszinte politikai nézetei elérnék azt, ami most elképzelhetetlennek tűnik – nagyon gyorsan 40 százalékos támogatottság alá eshetne Vučić és az SZHP. Maradnának a legerősebbek, de nem 52-54 százalékon, ahogy azt most mérik.
Tepićtyel a stúdióban volt még Vladimir Orlić haladópárti parlamenti képviselő is.
– Mindketten képviselők, tudniuk kellene vitát folytatniuk. Ennek ellenére Orlić elképesztő tehetetlenségről tett tanúbizonyságot. Nem is vett részt a vitában, Tepićről gyakorlatilag nem is vett tudomást, de a nézőket, a kamerákat se vette figyelembe… Orlić kizárólag a vezérét, Vučićot „nézte”, azon izgulva, vajon elégedett lesz-e a vezér azzal, ahogyan védelmezte és óvta őt.
És csak az volt a fontos, hogy egyfolytában beszéljen, összevisszaságokat mondjon és hang jöjjön ki a száján, nehogy abbahagyja, elhallgasson, de az is, hogy valaki segítsen neki, ha tud, ha más nem, a műsor szerkesztője-vezetője. Ekkor az SZRTV mindent világosan megmutatott – azt, hogy Vučićnak mennyire nincs pártja és olyan emberei, akik vitázni tudnának, ezért a nyers propaganda gépezetükkel uralkodnak – foglalták össze meglátásaikat a Danasnál, hozzátéve:
– Személyesen Vučić és a híres médiacsapata is tisztában van ezzel. Ezért tesznek meg mindent, hogy elkerüljék az ellenzék bármilyen megjelenését az SZRTV-n, valamint hogy „minimalizálják a kárt”, amikor az ellenzék Marinika Tepić szép alakjában megszólal. Egyetlen módja van, hogy minden erejükkel eltereljék a történetet egy másik irányba – hogyan sértegette Sergej Trifunović a műsor szerkesztőjét Twitteren.
A teljes kommentárt itt olvashatják.
Macron bemutatott a „Nyugat-Balkánnak”
– A szerencsétlenségünk sötétségében és a civilizált világon kívüli létünk több évtizedes nyomorában az Európai Unió egy gyönyörű csillagként fénylett, az egyedüli lehetséges mentsvárunkként. A valós (és vélt értékeivel – a kilátástalanságunkból kifolyólag lehet, olyasmit is láttunk benne, ami valójában nincs), olyan közelinek, de mégis távolinak tűnik számunkra, szerencsétlen „nyugat-balkániak” számára, akik nem jutottunk el hozzá – így fogalmazott Pavle Radić az Autonomija portálon annak apropóján, hogy a többszörös bejelentés ellenére sem kezdi még meg az Európai Unió a csatlakozási tárgyalások Észak-Macedóniával és Albániával.
Legutóbbi ülésükön az EU tagállamainak vezetői közül Franciaország, Hollandia és Dánia nem támogatta a már említett két országgal a csatlakozási tárgyalások megkezdését, valamint a koszovói vízumkötelezettség eltörlését. A szerző megfogalmazása szerint Emmanuel Macron francia elnökre hivatalba lépésekor sokan egy friss politikai erőként tekintettek, az európai politika új csillagát látták benne. Macron a csatlakozási tárgyalások megkezdését a joguralom fejlődésének hiánya és a korrupcióellenes harc elmaradása miatt ellenezte, valamint azért, mert szerinte meg kell reformálni az EU bővítése folyamatát.
Radić szerint sem kérdéses, hogy a „Nyugat-Balkán” országai elhagyatottak és hogy a demokratikus hatalomgyakorlás hiánya közepette a rendszerbeli korrupció terhét nyögik, de arra is emlékeztet, hogy nem kétséges, külső segítség nélkül a régió egyik országa sem találja meg a kiutat abból a civilizációs gödörből, amelyben különböző okok miatt, de belekerült.
Az eredeti szöveget itt találják.
Megkondult a vészharang az alattvalók korában
A valjevói Krušik fegyvergyárban történt állítólagos visszaélésekről nyilvánosságra hozott adatokról és az adatokat kiszivárogtató Aleksandar Obradovićról ír Zlatko Jelisavac az Autonomija portálon. A szerző úgy fogalmaz, egy olyan korban, amelyben félírástudók és semmirekellők uralkodnak, ahol még a remény sem lakozik, ott jelent meg Obradović, aki nem fél és láthatóan elege lett, nem tűri tovább a körülötte történő lopást, igazságtalanságot és megaláztatást. Ezzel nekünk is visszaadta azt a kedvet és akaratot, ami ahhoz kell, hogy tovább harcoljunk.
Jelisavac szerint ez az ügy nem csak azért érdekes, mert a dokumentumok szerint Nebojša Stefanović belügyminiszter apjának cége – és még három másik vállalat – a piaci ár alatt vásárolt fegyvert, amivel megkárosították a fegyvergyárat, hanem azért is, mert ez a módszer, ahogyan csinálják, klasszikus példája a pártkáderi játszadozásoknak, amely során állami cégekből vesznek ki pénzt a kormány által megválasztott káderek segítségével, akik kapcsolatban állnak az ügyletekben szereplő magáncégekkel.
Jelisavac emlékeztet arra, hogy az adatok nyilvánosságra kerülése után a bejelentő Obradović került rács mögé, majd a nyilvánosság nyomására házi őrizetbe. De arra is, hogy a védelmi minisztériumban is történt egy hasonló eset, amikor egy tiszt hozott nyilvánosságra adatokat a hadsereg belüli visszaélésekről. Négy olyan személyt vádolt korrupcióval, akiket állítólag maga a védelmi miniszter, Aleksandar Vulin protezsált be munkahelyükre. A szóban forgó tisztet lefokozták.
A közérdekű bejelentők (whistleblowerek) bátorsága és morális tartása ellenére semmi se fog történni, ha a rendszer védi a bűncselekmények elkövetőit, írja Jelisavac.
A portálon megjelent írást itt olvashatják.