Lassan egy hónapja köszöntött be az ősz, amely az előrejelzések szerint igencsak csapadékos lesz: az eső is képes fennakadást okozni a közlekedésben, ha azonban az útra felhordott földre ráesik a csapadék, akkor az igen komoly problémákat okozhat.
Bizonyára nincs olyan sofőr Szerbiában, aki ne bosszankodott volna már amiatt, hogy a korábban arra haladó vagy éppen előtte közlekedő traktor, mezőgazdasági jármű vagy kisteherautó jelentős mennyiségű földet hordott fel az útra. Az, hogy a személygépkocsi kereke is feldobálja a földet az autóra, a legkevesebb, azt ugyanis egy mosással el lehet távolítani, viszont ha a földre ráesik egy kis eső, akkor az aszfaltos utat belepi a sár, amely annyira csúszik, hogy a jégnél is veszélyesebb lehet. Sok sofőr ezzel nincs tisztában, és nem lassít le, pedig egy ilyen, sárral teli úton a fékezés vagy irányváltoztatás során az autó vezetője a másodperc tizedrésze alatt képes elveszíteni az uralmát a jármű felett, s nagyon könnyen az árokba találhatja magát, vagy éppen nekiütközhet a mellette haladó autónak, esetleg nekimehet a szembejövő járműnek.
Földet felhozni tilos!
A szerbiai Nemzeti Gépjárművezetői Akadémián (NAVAK) három évvel ezelőtt végeztek egy összehasonlító tesztet, amelynek a lényege az volt, hogy megállapítsák, milyen hosszú féktávra van szükség a száraz, a vizes és a saras úton. A szakértők a tesztelés után közzé is tették az adatokat, s kiderült, hogy az adott napon ugyanazzal az autóval, 60 kilométer/órás sebességgel haladva, száraz úton 14,04 méter kellett a kocsi megállítására, a vizes úton 15,36 méterre volt szükség, míg a sárral borított útszakaszon 35,91 (!) métert tett ki a féktáv. Ebből is jól látszik, hogy a saras úton két és félszer több méterre van szüksége egy autónak, hogy megálljon, mintha ugyanezt szeretné elérni egy száraz úton.
A sofőröknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a sár jelenléte az úton nagyon veszélyes. Éppen emiatt a traktoristáknak külön oda kell figyelniük, hogy a járművükkel ne hordják fel a földet az aszfaltos útra, vagy ha ezt nem tudták megoldani, akkor el kellene, hogy takarítsák saját maguk után az általuk felhordott földet. Nem véletlenül használtuk a feltételes módot, mert Szerbiában az ilyen eset, vagyis hogy a traktorista maga után tisztítja az utat, ritka, mint a fehér holló. Még akkor sem, ha a törvény kimondja, annak a sofőrnek, akinek a járműve földet hordott fel az útra, kötelessége az útról eltakarítani a földet, ha ugyanis nem így tesz, akkor 6000 és 20 000 dinár közötti pénzbírsággal sújtható. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a közlekedési rendőrök sem büntetik meg sűrűn az aszfaltot besározó sofőröket…
Tavaly kilencen az életükkel fizettek
Ebben az évszakban nemcsak a sárral borított út tartogat veszélyt a sofőröknek, hanem a mezőgazdasági termelők által végzett betakarítás után elszórt termények is. Az úton heverő néhány kukoricacső vagy egy-két nagyobb darab cukorrépa is képes balesetet okozni. Ehhez csak annyi kell, hogy a sofőr ne vegye észre a pótkocsiról vagy a nyerges vontatóról leszóródott terményt, ugyanis a kukoricacső a kerék alá kerülhet – még akkor is, ha csak ötven kilométer/órás sebességgel halad a jármű –, így a gumiabroncs elveszítheti az érintkezést a talajjal, ennek pedig komoly következményei is lehetnek.
A 2018-as hivatalos adatok szerint Szerbiában 3439 személy vett részt olyan balesetben, amely során vagy ők voltak a mezőgazdasági jármű sofőrjei, vagy utasként ültek benne. Aggodalomra ad okot, hogy tavaly a balesetet előidéző mezőgazdasági gépeket vezető sofőrök harminchét százaléka hatvanöt évnél idősebb volt, s közülük kilencen életüket vesztették az általuk okozott szerencsétlenség során. Szintén a tavalyi statisztikai adatok mutattak rá arra is, hogy tizenöt, tizennégy évnél fiatalabb gyerek szenvedett könnyebb vagy súlyosabb sérülést olyan balesetben, amelyet vagy ők okoztak, amikor a traktort vezették, vagy a gondviselőjük idézett elő, miközben a gyerekek a pótkocsiban vagy a traktor kabinjában voltak.
Nedves falevelek
Van még egy eset, amely az őszre jellemző, s különös figyelmet igényel a sofőröktől: ez pedig az, amikor a levelek leesnek a fáról, s az úttestre kerülnek. Télen, amikor vékony jégréteg vagy hó van az úton, mindenki óvatosabb, viszont ősszel, amikor az említett jelenségekkel még nem találkozni, sokan bátrabbak, s úgy vezetnek, mintha nyár lenne, s az út teljesen száraz lenne. Különösen veszélyes, amikor a kisebb utcákban nagyobb mennyiségű levél van az úttesten, s ezek nem szárazak, hanem nedvesek. Ilyen esetekben a féktáv akár a duplájára is nőhet, s nagyon oda kell figyelni, hogy mikor kezd el a mellékúton levő sofőr fékezni, ugyanis ha nem teszi ezt meg időben, könnyen megtörténhet, hogy nem tudja idejében megállítani az autót, s kicsúszik a főútra, vagy akár a gyalogátjáró előtt nem lesz képes megállni és átengedni a gyalogosokat.
