Hódmezővásárhely polgármestere, a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) alapító tagja. A közvélemény elsősorban az előbbi tisztsége alapján ismeri, hisz – mondhatni – politikai „újoncként” sikerült megnyernie a polgármesterválasztást egy „ősfideszes” városban 2018 februárjában, majd idén októberben meggyőző fölénnyel újra is választották.
Márki-Zay Pétert az MMM-ről, a „siker receptjéről”, és a 2022-es magyarországi parlamenti választás potenciális közös ellenzéki miniszterelnökjelöltjének profilképéről kérdeztük.
Először is arra kérem, mutassa be az olvasóknak a Mindenki Magyarországa Mozgalmat.
Ez egy mozgalom, nem párt. A célunk az, hogy minden tisztességes magyar embert összefogjunk, pártoktól függetlenül, ugyanakkor a pártokat is. Alapvetően az ellenzéki pártokat szeretnénk összefogni, és lehetőleg egy , a fideszesek számára is hiteles, vállalható jelölt mögé felsorakoztatni annak érdekében, hogy a jelenlegi, sokunk által kritizált, diktatorikus, megfélemlítéssel élő és nagyon korrupt hatalmat legyőzzük Magyarországon. Szeretnénk azt, ha Magyarország egy nyugati, demokratikus, piacgazdaságon alapuló jogállam lenne. Ez a közös cél összeköt benünket, jobb- és baloldali embereket, keresztényeket és ateistákat. A cél tehát egy széles körű nemzeti összefogás, Magyarország európaiságának az erősítésére, nagyon sokan látjuk ugyanis ezt a a Fidesz 9 éves uralma alatt veszélyeztetve. Még a korábban a Fideszre szavazók is — mint például én magam — úgy éreztük, hogy egy összefogásba kell beállni, és együtt fellépni az összmagyarság érdekében. Működésünk első évében az önkormányzati választásokra összpontosítottunk, és nagyon komoly eredményt értünk el, ott is, ahol az MMM, mint jelölőszervezet nem jelent meg. Hódmezővásárhelyen, elsősorban énmiattam, MMM-ként indultunk, és a 10 képviselői helyből 9-et meg is szereztünk, míg a Fidesz egy kivételével csak listán jutott be. De nagyon sok településen az MMM a pártokkal együtt volt jelölőszervezet, és nagyon sok településen nem jelent meg közvetlenül. A legnagyobb sikerünk az, hogy az üzenetünk, hogy az ellenzéknek össze kell fognia, átment, és nagyon sok helyen még az a javaslatunk is átment, hogy egy esélyes, mindenki számára elfogadható civil személy mögé álljon be az ellenzék. Tulajdonképpen ezzel épült fel Magyarországon az új ellenzék.
Az MMM tehát nem önálló párt, önálló programmal. Ennek ellenére felvetődik a kérdés: van a Mozgalomnak üzenete, célja, stratégiája a határon túli magyar közösségek irányába?
Két okból kifolyólag is van. Az egyik, hogy mi a nemzet egységében gondolkodunk, számunkra tehát a határon túli magyarok épp olyan fontosak, mint a határon inneni magyarok. Ezt a Fidesz is megalapozta azzal, hogy választójogot adott a határon túli, nem Magyarországon élő magyarok számára. Az MMM ezt teljes mértékben elfogadhatónak tartja. A jobboldali tagjaink számára ennek nyilván érzelmi oka is van, a baloldali MMM-tagok pedig azért értenek vele egyet, mert szerzett jogokat nem veszünk vissza. Az MMM legfontosabb alapvetése ugyanis a jogállam. A másik ok egyben stratégiai kérdés is. Mi nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy demonstráljuk a teljes magyar közönség számára a Fidesz által kisajátított értékek össznemzeti voltát. Vagyis: nem gondolom azt, hogy csak az lehet jó magyar, aki fideszes, és hogy csak az keresztény, aki fideszes. Én magamat ugyanúgy konzervatív, jobboldali, nagycsaládos, katolikus magyarnak tartom, mint azokat, akik például az én családomon belül is a Fideszre szavaznak. Ezt is demonstráljuk azzal, hogy ezeket az értékeket mi nyíltan felvállaljuk, és a határon túli magyarság melletti kiállás is egy ilyen érték.
Magyarország önkormányzati választásokon van túl, Szerbia (többek között) önkormányzati választások előtt áll. Két sikeres választás tapasztalatainak birtokában mi az üzenete a mindenkori, így a vajdasági magyar potenciális polgármesterjelöltek számára? Mi a „siker receptje”?
Nyilván valamilyen hasonlóságok felfedezhetőek Szerbia és Magyarország mai állapota között. Itt Magyarországon a Fidesz kommunikációjában a legfőbb érv a független, vagy ellenzéki polgármesterjelöltek ellen az volt, hogy a település nem fog kapni támogatást, ha nem a „megfelelő” jelölt nyer. Ez gyakorlatilag zsarolás, amit az ember már gyomorból is elutasít, de a praktikus szavazók számára ez egy komoly, nyomós érv. Ennek ellenére azt látjuk, hogy nagyon sok településen, a 23 megyei jogú település közül 10-ben, nagyon sok kisebb településen, Budapesten pedig a kerületek többségében a polgárok mégis megszavazták a független ellenzéki összefogás jelöltjeit. Mégpedig azért, mert azt gondolom, hogy egy közösség számára sokszor a rövid távú anyagi hasznoknál fontosabbak azok az európai értékek, amelyek egy szabad gazdasági fejlődést tesznek lehetővé. Itt, Hódmezővásárhelyen én azt látom, hogy a vállalkozók, vállalatok és sok munkavállaló is azért nem állt a Fidesz mellé, mert nem akarnak egy korrupt diktatúrában élni. Nem akarnak kiszolgáltatottságban élni, amikor megmondják nekik, hogy mit szabad és mit nem, zsarolják és fenyegetik őket, adóhatósági, vagy egyéb ellenőrzéseket zúdítanak rájuk, ha „rosszul viselkednek”, ha nem a hatalom elvárásainak megfelelően kommunikálnak, nyilatkoznak, ha nem adnak kedvezményt valakinek, vagy ha egyáltalán szóba állnak valaki mással. A politikai szándékok sokszor már olyan mértékben korlátozták a gazdasági szereplők mozgásterét, hogy azok többsége egy valóban európai jogállamra vágyott. Ennek adtak kifejeződést a szavazáskor is. Nyilván ez csak egy az okok közül. Minden polgármesterjelöltnek integratív személyiségnek kell lennie, és óhatatlanul kell egy jó program is, egy elképzelés és vízió arról, hogy a települést milyen irányba szeretné fejleszteni. Azt látom, hogy ez a vízió általában mindig az európai, demokratikus értékek mentén kell, hogy megvalósuljon, hiszen az sem véletlen a világban, hogy igazi gazdasági fejlődés csak ezekben a szabad demokráciákban van. Ahol korrupt diktátorok vannak, azok az országok a GDP tekintetében sincsenek a világ élvonalában, és ez a városokra is igaz. Tehát, ha egy jó polgármesternek van elképzelése, hogy merre fejleszti a várost, ahhoz az is kell, hogy az ott élő polgárok megtalálják benne a saját számításukat, lehetőségeiket. Ne korlátozzák őket, ne kelljen csúszópénzt adni ahhoz, hogy valaki telket vehessen és gyárat indíthasson. Összességében azt gondolom, hogy az a hiteles, jó jelölt, akinek van egy küldetése és nem utolsósorban jó közösségszervező, maga mellé tudja állítani, meg tudja győzni a városának a befolyásos tagjait, vállalkozókat, munkavállalókat, értelmiségieket . És természetesen nyitottnak kell lenni a mindenkivel való együttműködésre, a kormánnyal és a meghatározó politikai erőkkel, közben persze nem feladva az értékeinket.
Végül arra kérem, polgármesterként, MMM alapítóként, magánemberként – azaz bármilyen minőségében – rajzolja le a 2022-es magyarországi parlamenti választások közös ellenzéki miniszterelnökjelöltjének (ön szerinti) ideális profilképét!
Ez a kép hasonlít ahhoz, amelyet az imént a polgármesterjelöltekről elmondtam. Fontos az, hogy az egész közösség számára egy hiteles alternatívát képviseljen az a remélhetőleg egy valaki, aki majd ellenzéki miniszterelnökjelölt lesz. Én abban is biztos vagyok, hogy akkor van esélye igazán valakinek, ha a fideszesek számára is elfogadható személyről beszélünk. Ilyen értelemben is egy integratív személyiségre van szükség. Nyilván nem kétséges, hogy a kormánypropaganda, a rendkívül erős médiatúlsúly kígyót-békát fog terjeszteni bárkiről, aki csak potenciálisan is femerülhet, mint Orbán Viktor esetleges kihívója. Ezt megtapasztalta annak idején Botka László, Vona Gábor, és az utóbbi egy évben én is. Nagyon sok alaptalan rágalmat, hazug támadást kaptunk nemcsak személyünkben, de még a családunk is. Nyilván ki kell állni ezt a próbát is, tehát bárki, aki felvállal egy ilyen szerepet, annak személyében, családjában, múltjában kifogástalan embernek kell lennie. Nem lehet egy Borkai, és az ellenzéki sorokban is nagyon sok embernek van kisebb-nagyobb kifogásolható elem az életében, a múltjában. Akik már kormányoztak, sok esetben nem tudták felmutatni, hogy a korrupciótól valóban mentesen tudják irányítani az országot, vagy hogy következetesen kiállnak a nyugati értékek mellett. Nyilván, aki egyszer barátkozott Putyinnal, annak a szájából most nem hangzik túl hitelesen, hogy Orbán a legnagyobb ördög, mert most meg épp ő barátkozik Putyinnal. Egy jó miniszterelnöknekjelöltnek tisztességesnek, nem pártvonalak mentén gondolkodónak, és a jobboldaliak számára is elfogadhatónak kell lennie. Azt gondolom, hogy az összefogáson túl ez a siker receptje.
Fotó: Draskovics Ádám / www.adamdraskovics.hu
Hallgassa meg a Márki-Zay Péterrel készült beszélgetést podcast csatornánkon:
