Zoran Drobnjak, a Szerbia Útjai Közvállalat igazgatója néhány napja azt üzente a szerbiai rendőrségnek, hogy nem kell mindenáron betarta(t)ni a törvényt: ahol lehet, ott a megengedett óránkénti 130 kilométeres sebesség helyett vezessenek az emberek 150-nel, ahol pedig 100 km/h a megengedett, ott nyugodtan vezessenek 120-szal.
A Danas napilap szerkesztőségi kommentárban foglalkozik a kijelentéssel, amiben Vučić köztársasági elnök közelmúltban tett kijelentésére emlékeztetnek.
„Drobnjak iszik. Zorana nem eszik, nem iszik, én meg hála istennek egyiket és másikat is csinálom.” Drobnjak az idézett mondatok után néhány héttel később ajánlotta azt a rendőrségnek, hogy hunyjon szemet egy kicsit a törvény felett, de úgy tűnt, az igazgató mindezt mintha egy olyan ebéd után mondta volna, amelyen semmit sem evett, de inni ivott, írja a napilap.
– Hogy „engedheti el” a rendőr azt, aki 20 kilométer per órával túllépte a megengedett maximális sebességet? Lesz, aki azt mondja, mi a baj, új az autóút, Németországban sok szakaszon egyáltalán nincs korlátozás, miért vesztegetnék az emberek az idejüket, ha sietnek. Vagy azt, hogy a rendőrök emígy sem büntetnek. Vagy azt, hogy teljesen meg kellene szüntetni a sebességkorlátozást.
Ezek a felvetések viszont nem tapintanak a lényegre. Ha az autóutak elég biztonságosak, hogy 150-nel vezessünk rajtuk, akkor az előírásoknak megfelelően törvénnyel kell megemelni a határt. Ha ahhoz is elég biztonságosak, hogy eltöröljék teljesen a korlátozást, akkor el kell törölni a korlátozást – írják a Danasnál, kihangsúlyozva: addig viszont, amíg ez a törvény van érvényben, amelyik, addig ehhez kell tartanunk magunkat, majd felteszik a kérdést, mitől függne, hogy a 130 az 130, vagy esetleg 150.
– A korlátozás 130 lenne, de amikor a rendőr „úgy ítéli meg”, egyes szakaszokon a 150-et is tolerálná. Melyik szakaszon? Amikor az ember autóba ül, honnan tudja, milyen gyorsan vezethet? És a „megengedett sebesség” vajon attól függne-e, hogy melyik rendőr van szolgálatban? Vagy attól, hogy a sofőr zsebében van-e egy 20 eurós? Mi történik baleset esetén, a bíró a 130-at vagy a 150-et veszi-e majd figyelembe?
Az eredeti írást itt találják.
Nincs kritikus közvéleményünk
Dragan Ilić rádiós műsorvezető, pszichológus a FoNetnek adott interjújában a szerbiai sajtó helyzetéről beszélve elmondta, az ország politikai életének egyik, ha nem a legfontosabb pillére a média kontrollja.
Szerinte Szerbiában bármit meg lehet tenni, leellenőrizetlen hírt is gond nélkül le lehet közölni anélkül, hogy az adott csatorna elveszítené a nézők bizalmát. Ilić szerint a média helyzete a politikai élet leképezése Szerbiában – léteznek a hatalmi és az ellenzéki médiumok.
– Kijelenthetjük, hogy a médiafelhasználó egyenlő a választópolgárral. Amikor megérkezik a házba a jel, érkezzen az kábelen vagy parabolaantennán, valamilyen politikai üzenet is érkezik vele – véli Ilić, majd megállapítja, a kereskedelmi tévécsatornák teljes mértékben a hatalom és a tőke uralma alatt állnak, a sajtó helyzetét pedig a kilencvenes években tapasztaltakhoz hasonlítja. Szerinte az, aki valóban tájékozódni szeretne, annak kereszteznie kell a különböző médiumok tartalmát – a közszolgálati híradótól kezdve az N1 televízió híradóján keresztül a befolyásos Twitter-felhasználók által közétett információkig.
– A médiumok azt bizonygatják az embereknek, hogy ők a legokosabbak, hogy önállóan fel tudják mérni a helyzetet. Az ilyen populizmus jelen van a politikában, így a médiumokban is. Nálunk nem létezik az, amit kritikus közvéleménynek hívnak, nem folyik párbeszéd fontos társadalmi kérdésekről – mondja a műsorvezető, aki hozzáteszi: – Szerbiában csak monológokat lehet hallani, és állandóan arról akarnak bennünket meggyőzni, hogy mi vagyunk a legokosabbak a világon, és hogy a népnek mindig igaza van.
Az interjút, amelyet az Autonomija portál is közölt, itt olvashatják.
Vučić választja meg saját ellenfeleit is?
Aleksandar Vučić államfő múlt kedden volt a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) Kérdőjel (Upitnik) című műsorának vendége. A műsor előtt és ideje alatt az állami televízió épülete előtt a stúdióvendég ellen és mellett is tüntettek. A tévészereplést követő (sajtó)visszahangról írt jegyzetet a Danas napilapnak Branko Klanšček producer, aki szerint annak ellenére, hogy az államfő fontos témákról – Koszovóról, Szerbia és az EU viszonyáról, amerikai tisztségviselők belgrádi látogatásairól, az Oroszországból érkezett fegyverekről stb. … – beszélt a műsorban, az utcán tüntető ellenzéki politikai pártok vezetői nem politikai kérdésekkel foglalkoztak, hanem azzal, hogy Vučić hogyan jutott be a stúdióba, miért nem az utcáról, a tüntetők között ment be az RTS székházába.
– Amikor az ellenzék mégis valamilyen politikai kérdéssel foglalkozik, az általában olyan, amire az ország óriási hányada nem reagál. Abban az országban ugyanis, amely Európában első a funkcionális analfabéták számát tekintve és ahol több mint egy millió ember még az általános iskolát se fejezte be, hogyan lehetne egyáltalán politikai téma Stefanović miniszter hamis diplomája vagy Siniša Mali plagizált doktori disszertációja – írja Klanšček, aki emiatt teszi fel a kérdést, vajon Vučić választja-e meg saját ellenfeleit is.
– Nem elég Vučić ellen lenni, valami mellett is kell lenni. Nem elég csak kérdezni, lehetséges válaszokat is fel kell ajánlani. Nem elég csupán ellenzékinek lenni – véli a producer.
A teljes szöveget ide kattintva olvashatják.
