Amíg Szerbia köztársasági elnöke az ország hadseregének erőteljes fejlesztéséről beszél, addig egyes szakemberek szerint ez a történet egyenesen röhejesnek hat, ha ismerjük a katonaságon belüli állapotokat. Az Al Jazeera újságírója, Tomislav Šoštarić járta körbe a témát a héten, abból kiindulva, hogy a közelmúltban Aleksandar Vučić elnöke újfent a régió katonai nagyhatalmának nevezte Szerbiát, mondván, még a NATO-tag Horvátország is beismerte, hogy Szerbia a régió katonailag legerősebb állama.
Az elnök és a hatalmon lévők nem tudják elégszer kihangsúlyozni, hogy Szerbia kizárólag (ön)védelmi megfontolásból fegyverkezik, miközben két NATO-tagállam (Horvátország és Montenegró) a szomszédja, egy másik pedig (Észak-Macedónia) a NATO-tagság előszobájában van, addig Szerbia újfent a katonai semlegességről beszél.
A Biztonságpolitikai Központ kutatója, Katarina Đokić szerint a katonai semlegességből adódóan nem lenne meglepetést, ha Szerbiában újra bevezetnék a kötelező sorkatonai szolgálatot. Annak ellenére is megtörténhet ez, mondja, hogy a védelmi minisztérium felmérései szerint ez anyagilag szinte kivitelezhetetlen. Szerinte a fegyverkezés is a katonai semlegesség elve miatt történik, és elsősorban az ország védelmi rendszerének szinten tartását szolgálja, nem fejlesztésről van szó.
– A Horvátországgal folytatott „fegyverkezési verseny” ellenére, amely a választási kampányok ideje alatt éri el a csúcspontját, világos, hogy Horvátország a NATO tagja és ezért nincs helye a konfrontációnak. Másfelől pedig figyelembe kell venni, hogy azok, akik vezetik az ország védelmi politikáját, Szerbia számára a legnagyobb biztonsági kockázatként Koszovó függetlenégét fogalmazták meg, ezért bizonyos, hogy a Szerbiai Hadseregnek létezik egy fegyveres konfliktus esetére kidolgozott forgatókönyve, de nem szabad elfelejteni, hogy Koszovóban még jelen van a KFOR, amellyel állandó jellegű a kommunikáció, és aminek a jelenlétét a szerbiai vezetők támogatják – nyilatkozta az Al Jazeerának Đokić, aki arról is beszélt, hogy nem világos, mi a célja Szerbiának a fegyvervásárlással, mert egyik védelmi miniszter se beszélt arról, mire használják a beszerzett fegyvereket, és hogy azok egyáltalán mennyire számítanak modernek.
Így pillanatnyilag egy dologra szolgál a fegyverkezés, és az a politikai önreklám. A felsoroltak mellett van még egy nagy problémája a hadseregnek: a katonaság emberállomány tekintetében is rosszul áll, egyre többen hagyják ott önként a hadsereget, mondja a kutató.
– Maguk a hivatásos személyek panaszkodtak, hogy nincs, aki vezesse a tankokat. A pilóták átlagéletkora egyre magasabb, nagy gondot jelent a repülőgépek karbantartását végző műszaki személyzet hiánya is. Az új fegyverek populista bemutatásával szemben ez az érem másik oldala – hangsúlyozza Đokić.
Davor Lukač, a FoNet újságírója, katona elemző szerint Vučić hadseregről tett kijelentései belső használatra vannak, az erőteljes fegyverkezés pedig egyenesen fikció – új egyenruhákat vettek és egy kevés fegyvert a gyalogsági különleges alakulatoknak.
Lukač is a szakemberek távozását látja a katonaság egyik legégetőbb problémájának.
A teljes írás itt érhető el.
Célkeresztben az újságíró
Az N1 televízión szerepelve beszélt a médiaház újságíróját, Miodrag Soviljt és az N1 igazgatóját, Jugoslav Ćosićot érintő lejáratási kampányról Dinko Gruhonjić újságíró, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) programigazgatója. Mint mondta, az hogy az N1 újságírójának kérdéseit a hatalomhű médiumok összefüggésbe hozzák Vučić elnök egészségügyi állapotával, célkereszt rajzolása az újságírókra, de egyben a társadalom betegségének a tünete is. Az elmúlt hét év során az „erőszak normalizálásának”, a bulvársajtó gátlástalan, totális propagandájának vagyunk a szemtanúi, az erkölcsöt pedig félretették, mondja.
– Mert, amikor társadalmi szinten egyszer az erőszakot veszélytelen dologgá nyilvánítják, amikor egyeseket árulóknak titulálnak, luxemburgi külföldi bérenceknek stb., akkor, bármilyen rosszul is hangzik, de teljesen „normálissá” válik, hogy ezek emberek „megérdemelnek” valamilyen verést, amire, miután az megtörténik, a közvélemény egyáltalán ne reagáljon. Ugyanis fel van készítve arra, hogy az erőszak teljesen hétköznapi dolog egy ilyen konfliktusokkal teli társadalomban – állapítja meg Gruhonjić, majd felteszi a kérdést: Ha arra szoktatod a közvéleményt, hogy kizárólag olyan kérdések engedélyezettek, ami egy adott politikusnak megfelel, és ha a közvélemény ezt elfogadja egyfajta normalitásnak, akkor miről beszélünk – hol van a kritikus közvélemény, mi a szerepe ilyen helyzetben a sajtónak, az újságírónak?
Az NDNV programigazgatója szerint az Európai Uniónak is gondot okoz majd az, ami a médiumokkal történik Szerbiában, a sajtószabadság szintjének zuhanása. Azt megérti, hogy a régió stabilitása abszolút prioritást élvez az EU számára, de ezt elhibázott taktikának tartja, aminek előbb-utóbb meglesz a böjtje.
– Ha van egy ilyen ország Európában, ahol nem működnek az intézmények, de deklaráltan az EU felé tart, akkor az EU-nak előbb vagy utóbb gondot okoz majd az az állam, ahol gyakorlatilag minden intézményt tönkretettek és szinte bármit meg lehet tenni – fogalmazott Gruhonjić.
Az interjút itt találják.
Az újracsomagolt párbeszéd válsága
Az előttünk álló parlamenti választásról folytatott, hatalmi és egyes ellenzéki pártok részvételével zajló párbeszédsorozattal foglalkozott szerkesztőségi kommentárban a Danas napilap. Ebben megállapítják, nem kell meglepődnünk, ha az Európai Parlament képviselői, akik eddig a közvetítő szerepét töltötték be a megbeszélések alatt, nem vennének részt a továbbiakban a párbeszédben, és nélkülük tartanák meg a következő, decemberre tervezett találkozót.
A napilap szerint ez azért történhet meg, mert a delegációt vezető Vladimír Bilčík, az EP szerbiai jelentéstevője és Tanja Fajon, az Európai Unió és Szerbia közötti stabilizációs és társulási parlamenti bizottság elnöke gyakorlatilag semmilyen hatással nincs Belgrádra. A haladók annyit és akkor teljesítenek a megbeszéltekből, amikor és amit akarnak, mert az EP képviselői, főleg azok, akik régebb óta töltik be a jelenlegi funkcióikat, semmilyen módon nem tudják „megzsarolni” a haladókat, írja a lap.
– Ha ilyen körülmények között az európai integráció gyorsaságához kötnének dolgokat, a hivatalos Belgrádot ez csak megmosolyogtatná. Miért jönne valaki harmadszor is tárgyalni olyan valakivel, aki nem hajlandó teljesíteni a megbeszéltek szerint őrá eső feladatokat – teszik fel a kérdést.
A napilap szerint a hatalomnak leginkább az nem tetszik, hogy az EP képviselői állítólag hotelekben találkozgatnak a választás bojkottját meghirdetett Szövetség Szerbiáért embereivel. Ez valóban az eredetileg megbeszéltek – a hatalom és az ellenzék parlamentben folytatott tárgyalásainak – újracsomagolását jelenti.
Decemberig biztosan megmarad az érzés, hogy a hatalom és az ellenzék között meglévő kommunikációs válság tovább tart, a közvetítő szerepet betöltők pedig nem segítenek abban, hogy közeledjenek az álláspontok, írják.
Az eredeti kommentárt itt olvashatják.
