az égtányér csorba peremén
kigyullad a ködleves mögött
izzítva a galuskákat a felesleges
lámpaborsók legurulnak a falról
tornyok kémények már ágaskodik
igaz csak fonákul hiszen mögöttük
mozgolódik a hajnal utolsó
madár-marasztaló csendfoszlánya
aztán zúdul zúdul dúdol a fény
a bal kéz kényelmes húrjain felel a város
