Most a kávém mélyére ültél,
csak a szem sugára villan
néhány pillanatra ki a sötétből:
elhitetve, így van rendjén,
hátradőlve önmagunkban
– önmagunkból lesve ki –
fotelnek álcázott lelkünk
kényelmet imitálva,
pedig az első hely mindig
a vendéget illeti.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ)Banki átutalás vagy Paypal