A világsajtó az elmúlt héten az új Európai Bizottsággal (külön annak magyar tagjával) foglalkozott, de folyamatosan írt a brit parlamenti választásokról, a hongkongi körzeti választásokról és a romániai elnökválasztásról is. De Trump és Andrew herceg sem maradt ki.
Az Európai Parlament megválasztotta az új EU Bizottságot von der Leyen asszonnyal az élen, aki a változások menetrendjét ígéri: előtérbe helyezte a digitalizációt és az éghajlatvédelemet.
Erről a Frankfurter Allgemeine Zeitung ezt írja:
„Parlameni beszédében von der Leyen az EU átalakulásának központjába a digitalizációt és az éghajlatvédelmet helyezte. Az »Európai Zöld Deal«-lel azt akarja elérni, hogy 2050-re az Unió legyen a világ első éghajlat-semleges »kontinense«. A sajtónak adott nyilatkozatában kizártnak tartja, hogy az EU egy napon átveheti tagjai kollektív védelmét. »Az EU soha nem lesz katonai szövetség« – hangoztatta, egyértelműen elhatárolva magát a francia törekvésektől. »Az EU és a NATO kiegészíti egymást és nem versenyez egymással« – mondta von der Leyen. De szerinte sok olyan terület van, ahol szükség van az EU-ra. Létezik egy »hatalmas eszközkészlet«, amely a fejlesztési támogatástól a nemzetközi beruházásokig és a védelemig terjed. Von der Leyen bírálta, hogy Franciaország, Dánia és Hollandia most ellenzi azt, amit korábban megígértek: a csatlakozási tárgyalások megnyitását Észak-Macedóniával és Albániával.”
Az EU Bizottság magyar tagjáról a budapesti 166 óra c. hetilap ezt írja:
„Miután az Európai Parlament jogi bizottsága összeférhetetlenség miatt nem támogatta az eredeti magyar jelöltet, Trócsányi Lászlót az Európai Bizottság tagjának, Orbán Viktor miniszterelnök Várhelyi Olivért, az EU melletti brüsszeli állandó magyar képviselet vezetőjét jelölte biztosnak, azzal a szándékkal, hogy ő lássa el a szomszédságpolitikai és bővítési tárca teendőit. Várhelyi személyében a jogi szakbizottság nem talált semmi kivetnivalót, de a parlament külügyi bizottságában – amely a konkrét posztra való szakmai alkalmasságot volt hivatott megállapítani – a magyar jelölt a meghallgatása után nem kapta meg a szükséges többséget. Pótkérdéseket kapott, amelyekre írásban kellett választ adnia. E válaszokat a frakciók koordinátorai már kielégítőnek találták…
(Várhelyi) leginkább szembetűnő tulajdonsága az, hogy minden részletre kiterjedően hűségesen, lendületesen, időnként indulatosan képviseli Orbán Viktor politikáját, annak minden Európa-ellenes megnyilvánulását, a magyar kormány bármiféle bírálatát csípőből és harciasan utasítja vissza… Az írásbeli »pótvizsgával« a magyar diplomata nagyjából abba a helyzetbe került, hogy a budapesti kormány – Brüsszelben gyanakodva szemlélt – keleti nyitása miatti büntetés ostora rajta csattant: kénytelen volt újra és újra leírni mint egy rossz diák, hogy igen, ő teljesen függetlenül fog eljárni, nincs kormány, amely neki parancsolhatna, csak az uniós érdekeket kívánja nézni…”
A Munkáspárt ártana Nagy-Britanniának
A londoni The Times így kommentálja Jeremy Corbynnak, az angol Munkáspárt elnökének választási programját:
„Aligha lehet túlbecsülni az angol Munkáspárt választási programjának radikális természetét. Az ország még nem látott ilyen messzemenő ambíciókat. A program középpontjában az állam méretének és hatókörének rendkívüli kiterjesztése áll – ideértve a tömeges államosítást az energetikai, távközlési és postai ágazatban, valamint egy hatalmas állami beruházási programot és az adók meg állami kiadások óriási növekedését. […] Nagy-Britanniának az állami tulajdonviszonyok sötét története azt sugallja, hogy ezek az ágazatok politikai nyomás alá vannak helyezve a bérek emelésére, valamint a fogyasztói árak, a nyereségek és a beruházások csökkentésére. Még ennél is rosszabb, hogy az államosítás nagy adósságot ró az országra, aláássa a piaci bizalmat, és növeli a hitelkamatlábakat. ”
Buta ötletek
A szintén londoni Sunday Times is a Munkáspárt választási programjáról ír:
„A kormánynak nincs egy »Ministry of Silly Walks«-ja (Ostoba Csapatok Minisztériuma, ami a Monty Python vígjáték vázlata), de a Munkáspártnak van ostoba ötletekkel foglalkozó osztálya. Ez az egyetlen magyarázat a négynapos munkahétre, egy populista ötletre, amelyet a szavazók alig értékelnek. Ők tudják, hogy azzal valami nincs rendben. Az, hogy a négynapos munkahét elképzelése megvalósítható-e a munkatermelékenység növelésével, az csupán egy fantázia az évtizedes stagnáló termelékenység után. Ők tudják, hogy ez a közszolgálat nagy részében nem lehetséges. […] A Munkáspárt választási programjába beépített négymunkanapos program nem más, mint egy megfizethetetlen remény része, amit a választóknak szkeptikussan kell kezelniük. Mi csak remélhetjük, hogy ezt megteszik. ”
Az igazságosság nyer, ha Trump elveszíti a választást
A stockholmi Dagens Nyheter a Trump elleni alkotmányos vádemeléssel foglalkozik:
„Végső soron az elnök posztjáról való eltávolítási eljárás inkább politikai, mint jogi kérdés. Annak ellenére, hogy az elnök elítélendő módon járt el, az nem feltétlenül bűncselekmény. A képviselőház demokrata képviselői nem térhetnek el hitelesen attól az állásponttól, amelyben Trump megsértette a törvényt, és minden bizonnyal megfogalmaznak majd egy vagy több vádat ellene. A szenátusban azonban kétharmadra van szükség az ítélet meghozatalához. Ott a republikánusok többséggel rendelkeznek, és arról döntenek majd, hogy történt-e megvesztegetés. […] Ennek ellenére van remény, hogy Trump botrányos fellépése segít, hogy újraválasztási esélyeit a jövő évi választásokon gyengítse. Akkor helyreállhat az igazságosság.”
A madridi El Mundo szerint:
„Az amerikai elnök ellen indított vádemelés nem annyira az elnök eltávolítási eljárásáról szól, mint a következő elnökválasztásról. Mivel a szenátust a republikánusok uralják, a Trump elleni vádemelésnek […] ott nem lesz esélye. A kongresszusi vizsgálat során manapság tett nyilatkozatok azonban annyira előnytelenek az elnök számára, hogy az eddig biztonságosnak ítélt újraválasztás kudarcot vallhat.”
Hongkong: Vereség, alázat, követelés, valószínűtlenség
A hongkongi kormányfő „tiszteletben tartja” a választások eredményét, a pro-demokratikus erők azonban lemondásra szólították fel Lamot.
Erről a Frankfurter Allgemeine Zeitung ezt írja:
„Carrie Lam miniszterelnök, miután a demokráciát támogató pártok egyértelműen győztek a hongkongi helyi választásokon, hétfőn bejelentette, hogy »tiszteletben tartja« a választási eredményt. Kormánya «alázatosan meghallgatja a lakosság véleményét és átgondolja saját hiányosságait« – mondta írásbeli nyilatkozatában. A választási bizottság szerint a demokráciát támogató pártok a kerületi tanácsok mandátumának kb. 77 százalékát nyerték el. Ez majdnem megháromszorozta mandátumaik számát. A helyi tanácsokban elért többségnél azonban sokkal fontosabb a választások szimbolikus jelentősége, ami elsősorban a tiltakozási mozgalom támogatására irányuló népszavazásban és Carrie Lam elleni bizalmatlanságban mutatkozik meg. A regisztrált szavazók körülbelül 71 százaléka szavazott, annyian mint még soha egy hongkongi választáson. A pekingi vezetés még nem nyilatkozott közvetlenül a választási eredmények kapcsán. Vang Ji külügyminiszter egy Japánban tett látogatása során kijelentette, hogy ez az eredmény »nem számít semmit, Hong Kong Kína része és egy kínai különleges közigazgatási régió«.”
A Neue Zürcher Zeitung a hongkongi kormányhű tábor választási vereségével is foglalkozik:
„Egy valódi demokráciában a kormányt arra kényszeríthetik, hogy maradjon hatalmom vagy mondjon le. Carrie Lam, Hongkong miniszterelnöke és csapata azonban nem elsősorban az embereknek tartozik beszámolni, hanem Pekingnek. Az, hogy ez az üzenet megérkezik-e oda, több mint kétséges. […] Ugyanilyen kétes az is, hogy Peking megérti-e a hongkongi emberek üzenetét, és ennek következtében megfelelően jár-e majd el. Az a puszta tény, hogy a lakosság szabadon kifejezheti véleményét, még nem jelenti azt, hogy a hongkongi rezsim meg is hallgatja azt, amit a kínai politikai rendszer nem hajlandó elfogadni. A pekingi hatalmi vezetők nem szoktak kompromisszumot kötni, mert csak a Kommunista Pártnak van mondanivalója. Az a tény, hogy a hongkongi helyzet enyhül a szavazás eredményeként és a mindennapi életben hamarosan visszatér a normalitás, a mostani körülmények között valószínűtlen – éppen ellenkezőleg: Ha Peking és Lam nem tesz engedményeket az újonnan megválasztott képviselőknek, az elégedetlenség csak növekedhet. Bizonytalan eredménnyel.”
Újrázó elnök Románia élén
Klaus Iohannis román államfő újraválasztásáról a Frankfurter Allgemeine Zeitung a következőket írja:
„Miért megtévesztő Iohannis elnök választási sikere? Úgy tűnik, hogy nincs erre a győzelemre utaló pozitív jel: a román elnökválasztáson a szavazatok csaknem 66 százalékát a hivatal eddigi betöltője, Klaus Iohannis kapta, aki, mint már hónapok óta várható volt, második hivatalos szolgálati idejét kezdheti. Legyőzött ellenfele, Viorica Dancila ezzel szemben nehéz idők előtt áll. Nem biztos, hogy képes lesz megtartani a bajba jutott Partidul Social Democrat (PSD) elnökségét. Hónapok óta zsibongás van a valamikori sikeres pártban. Nem csoda, mert az európai választások és a májusi korrupcióellenes népszavazás után el kellett fogadnia az idei harmadik egyértelmű szavazási vereséget.
Iohannis és az őt támogató PNL (Partidul National Liberal) nemzeti-konzervatív párt számára azonban a siker esélye sem olyan világos, ahogyan azt a vasárnapi eredmények sugallják. Mert minél gyengébb a még néhány héttel ezelőtt uralkodó PSD, annál lazább a kötelék, amely az ország liberális erőit egyesíti velük szemben. A PNL új miniszterelnöke, Ludovic Orban és programjában hasonló szövetségese, a Románia Megváltásáért Felelős Unió (USR), valamint az egykori miniszterelnök, Dacian Ciolos újonnan alapított pártja együtt egy parlamenti választáson, közvéleménykutatások szerint, egyértelműen abszolút többséggel kerülne ki.”
#MeToo és nem Mylord
A londoni Independent Andrew herceggel foglalkozik:
„A királynő és fia, Charles herceg jól tudja, hogy a közvélemény támogatásától függnek – ezt a leckét már 1997-ben, Diana hercegnő halála után mindketten megtanulták. Lépést kell tartaniuk az idővel és tiszteletben kell tartaniuk a közvéleményt. Az időket most a #MeToo, nem pedig a Mylord (azaz »Én is a szexuális zaklatás áldozata lettem«, illetve nem a »Nagyuram«) mottó uralja. És Andrew herceggel kapcsolatos közvélekedés nem lehetett világosabb: minél kevesebbet látják és hallják őt, annál jobb. Hacsak nem azt tudjuk róla, hogy valamit tesz néhai barátja, Epstein áldozatainak konkrét megsegítése érdekében. Ez becsületes dolog lenne.”
