Egyszerű volt valamikor a földművelés, hiszen a földet csak fel kellett szántani, bevetni és betakarítani a termést, aztán pedig jó pénzért eladni az éhező városiaknak. Időközben azonban kiderült, hogy nemcsak búzát, kukoricát, répát, repcét és napraforgót teremhet ez a kiváló, zsíros feketeföld, hanem: több ezer hektáron például autópályákat, 50-100 méter széles sávon és több száz kilométeren, illetve hektáron futó gyorsvasutakat. A nagyobb városok úgynevezett ipari övezeteinek környékén pedig 5-10, sőt 15-20 ezer eurót is fizetnek egy hektár termőföldért. Még kiszámítani sem könnyű, hogy a búzával bevetett hektár mennyi idő alatt teremné meg a 20 ezer eurót. Sokkal jobb tehát, ha gyárcsarnokok teremnek rajta.

A jól termő földek észszerűbb kihasználásának egyik újabb keletű módja a golfpályák létesítése. Nem szeretnék most senkit sem megsérteni azzal, hogy elmagyarázzam, mi is az a golf. Elég csak annyi, hogy kemény ütővel lyukra, illetve lyukakra játsszák. Van persze egy labda is természetesen, amelyet bele kell ütni valamennyi lyukba, amelyekből hivatalosan és szabályosan 18 van. Mármint lyuk. Sajnos eddigi egyetlen, valamirevaló igazi golfpályánk, a Zsablya melletti csak 9 lyukkal rendelkezik, ezért nemzetközi tornákat és versenyeket nem tarthatnak. Ami viszont tarthatatlan. Indokolt tehát a döntés, hogy Szerbiában, Belgrád környékén, az Avala-hegy lábánál két komoly golfpályát létesítenek. Az egyiket 300 hektáron, 300 millió euró beruházásával, a másikat pedig 80 hektáron. Természetesen a nemzetközi minősítést jelentő 18 lyukkal. És mindez indokolt is, hiszen Szerbiának nem kevesebb mint 750 igazolt golfjátékosa van. Hogy mit jelent Európába igyekvő hazánknak ez a 300 millió eurós golfpálya 300 hektáron, azt talán azzal is érzékelhetnénk, hogy például Szendrő mellett a kínaiak mindössze 50 millió euróért építenek egy autókábeleket gyártó üzemet, amely ezer munkást foglalkoztat. De a tervezett újvidéki csokoládégyár sem kerül többe 40 millió eurónál, és legalább 100 embernek ad munkát és kenyeret. Most már tehát nemcsak értjük, hanem érezzük is a 300 hektáros golfpálya súlyát. Egy kicsit azonban sajnáljuk ezt a 300 hektár termőföldet, erdőt és lebontandó lakóházat, épületet. Talán lehetett volna olcsóbb megoldást találni. Külvárosi utcáink például tele vannak lyukakkal, és nem 18-cal, hanem többel is. Ezeken kellene a golfpályákat létesíteni. Azzal, hogy a golfütő helyett lapátot és csákányt kézbe venni, labda helyett pedig betont és aszfaltot a lyukakba. A golfütővel esetleg valakinek vagy valakiknek a fejére lehetne koppintani.

Egy valamire, remélem, önök is felfigyeltek, nevezetesen arra, hogy a golfpályák kérdését – kivételesen – nem Kína segítségével szándékozzuk megoldani! Szóval a golfpálya kínját nem Kínával. No, de emiatt nem kell aggódni és kétségbeesni, mert ezt a 300 millió eurós golfpályát a 18 lyukkal együtt egy amerikai–osztrák–izraeli érdekeltségű cég vállalta. Az összetétel valóban bizalmat keltő és jól hangzik: amerikai–osztrák–izraeli! Sőt, ebből az összetételből talán még abban is biztosak lehetünk, hogy magyar származású üzletember is lesz közöttük.

Nagy Nándor

Az írás a Családi Kör 2019. november 7-ei számában jelent meg.