Mit tesz a kormány az iskolás kortárs erőszak ellen és milyen eredményei lehetnek ezeknek a törvény- és szabályozás módosításoknak? Ezzel a témával foglalkozik Ivan Sekulić, a Központ a Demokráciáért Alapítvány munkatársa a Peščanik internetes portálon megjelent írásában.
A miniszterelnök asszony törvénymódosításokat is ajánlott az iskolások közötti erőszak megfékezése érdekében. Ezt a miniszterelnöki iroda közleményben tudatta a nyilvánossággal, valamint azt is, hogy a miniszterelnök tanügyi szakszervezetekkel, valamint civil szervezetekkel tárgyalt, és egy munkacsoport megalakítására tett ígéretet (ebben több minisztérium állami hivatalnokai kapnak helyet), amely ezentúl két témával foglalkozik majd kiemelten – az egyik a kortárs erőszak, a másik pedig a tanárokat, tanítókat ért erőszak. Arról is értekeztek, hogy a digitális világ az a hely, ami egy külön problémát jelent, ott az erőszak kifejezetten sokáig tarthat, ezért ennek megelőzésére és a veszély jelentésére használható applikációkról is szó esett.
– Szép dolog azt hinni, hogy a gödörből majd ásó segítségével tudunk kiszabadulni. Át is tudnánk siklani a megbeszélés ezen „részlete” felett, ha a tárgyalóasztal azon oldalán, ahol a házigazdák ültek, nem olyan személyek kaptak volna helyet, akik jelenlétükkel a miniszterelnök víziójához bizonyos mennyiségű színházi abszurditást adtak. Abban kellene bíznunk ugyanis, hogy az ő kortárs erőszak elleni ajánlásait egyebek mellett olyan személyek valósítják majd meg, mint Zlatibor Lončar, Nebojša Stefanović és az ő jobb keze, a bizonyítottan verbálisan erőszakoskodó Biljana Popović Ivković, aki a politikai ellenfeleit „kívül és belül is ronda” embereknek nevezte – teszi fel a kérdést Sekulić, aki szerint más összetett társadalmi problémához hasonlóan, a kortárs erőszakról sincsenek megbízható adataink.
– Azt viszont tudni kell, hogy a gyermekek (és a nők) elleni erőszak témáját a kormány, a miniszterelnök asszony és elődjének a vezetésével sokáig ölbe tett kézzel figyelte. Azon esetek kivételévek, amikor ellenzéki politikusok verbális erőszakoskodását kellett elítélni. A gyermekek erőszaktól való megóvásának és az erőszak megelőzésének stratégiáját 2008-ban hozták meg, három éve lejárt. Az új tervezetében, amely évek óta elfogadásra vár, egyetlen plusz dinárt sem szántak a költségvetésből erre fordítani, így nagyon sok aktivitást adományba kapott eszközökből lehet majd csak fedezni. Mindez annak ellenére történik, hogy a szociális központokban bejelentett gyermekek elleni erőszak száma 2014-től 2018-ig nem kevesebb mint 68 százalékkal nőtt.
Šarčević miniszter – természetesen – azt mondja, nem arról van szó, hogy növekedett az iskolai erőszak, hanem láthatóbbá és felismerhetőbbé vált. Az új stratégia tervezetében az áll, a 2017. és 2021. közötti időszakban 15 százalékról 10 százalékra kell csökkenteni a kortárs erőszakban részt vevő fiatalok számarányát. Ezt a szokásos semmitmondó közhelyekkel sikerül majd teljesíteni: a koordináció fejlesztésével (pártapparatcsikok értelmetlen munkacsoportjaival), az intézmények kapacitásának megerősítésével (rosszul fizetett hivatalnokok minőségtelen képzésével), kampányokkal és procedúrákkal (plakátokra és papírra nyomtatott semmitmondó üzenetekkel) – állapítja meg Sekulić.
A teljes írást ide kattintva olvashatják el.
Statisztika, a mi büszkeségünk
– Szerbiában a munkanélküliség 9,5 százalékosra zuhant, tette közzé a Köztársasági Statisztikai Intézet november 29-én. De ezt mi már, természetesen, tudtuk. Mert november 28-án, csak egy nappal korábban, Aleksandar Vučić elnök hozta elsőként nyilvánosságra ezt az adatot. Így a KSI, egy független és szakavatott intézmény egy már ismert adatot közölt, olyat, amely addig a pillanatig kizárólag az ő birtokukban kellett volna, hogy legyen – írja a Danas napilapban Aleksandar Milošević jegyzetíró, aki szerint annak ellenére, hogy a statisztikai intézetnek van egy nyilvános naptára arról, mikor közöl adatokat, az utóbbi évek során kiderült, hogy nem az intézet a statisztikai adatok megbízható forrása, hanem Aleksandar Vučić.
– Ez ugyanis nem az első alkalom, hogy az elnök bejelenti, mekkora lesz egy számadat, majd utána a statisztikai intézet megnyilvánul és megismétli az elnök által közölt adatokat. Emlékezzünk csak vissza tavaly júliusra, amikor az elnök kijelentette, hogy a májusi átlagfizetés 426 euró volt. Egy nappal később a KSI ugyanazokat az adatokat közölte. Vagy idén márciusban, amikor azt mondta, hogy a januári fizetés „460 euró felett, ha jól tudom, 462” volt. Két nappal azután a KSI közli, 461 euró volt a fizetés. Most azt mondta, hogy a munkanélküliség 9,5 százalékos, a KSI szinte parancsszóra közzéteszi a 9,5 százalékra vonatkozó adatai – írja Milošević, aki idézi Siniša Mali pénzügyminiszter tavaly augusztusi kijelentését, amit azért tett, mert nem volt megelégedve a KSI GDP-növekedésre vonatkozó előzetes adataival: „A statisztikai intézettől azt várom, hogy ennél nagyobb lesz a növekedés. Holnap találkozom a statisztikai intézet igazgatójával annak kapcsán, hogy amikor minden számot összeadunk, akkor mekkora lesz a reális növekedés. Úgy vélem, 4,5 százaléknál is nagyobb lesz.”
– Két hét múlva a KSI közzétette, a növekedés 4,8 százalékos volt.
Vajon mindez azt jelenti-e, hogy már nem hihetünk a szerb statisztikáknak és hogy a KSI az elnöki kabinet egyik részlege lett? – testi fel a kérdést a szerző.
Az eredeti jegyzet itt érhető el.
A szerbiai közszolgálati médiumok nem tájékoztatnak nyilvánosságot érintő információkról
A közszolgálati médiumoknak törvényes kötelessége, hogy a köz érdekében tájékoztassanak, ugyanis ez az alapvető feladatuk a közszolgálati médiumokról szóló törvény szerint. Azt, hogy ez valóban így van-e, a VOICE (Vajdasági Kutató és Elemző Központ) honlapján megjelent szövegben Marija Grbić és beszélgetőpartnerei elemezték.
A VOICE-nak nyilatkozó médiaszakemberek úgy vélik, nem hogy nincs így, de a közszolgálati médiumok ma az aktuális hatalom érdekeit szolgálják ki. A Szerbiai Rádió és Televízió (SZRTV) és a Vajdasági Rádió és Televízió (VRTV) „nem is igyekszik a nyilvánosság számára fontos információk birtokába jutni”, így a törvénybe foglalt lehetőségeikkel sem élnek. Slobodan Arežina, a VRTV egykori műsorigazgatója szerint „a mi közszolgálati médiumaink szerkesztőségében nem gyakorlat” olyan információkat kérni, amelyek egyébként nem elérhetőek a nyilvánosság számára.
– Nem gondolkodnak ezen, mert ezt egyszerűen nem is csinálják. Ez olyan, mintha azt kérdeznék tőlük, hogy miért nem használnak valamilyen szuper új technológiát. Ez tehát nincs a tudatukban. Nem fogalmazódott meg bennük az eszme, hogy a nézőiknek vagy hallgatóiknak segítsenek a mindennapi életben azzal, hogy intézményektől kérnek információkat – mondta Arežina, hozzátéve: egyetlen eset sem jut eszébe évekre visszamenőleg, amikor a közszolgálati médiumok olyan információ alapján dolgoztak volna fel egy témát, amit a hatalmi szervektől kértek.
Zlatko Minić a Transparentnost Srbija szervezet tagja is hasonló véleményen van. Ő azt emelte ki, hogy nem foglalkoznak „kényes” témákkal, de a politikusok nyilatkozatainak tartalmát sem ellenőrzik le és mindennemű kritika nélkül közlik azokat – például nem kérik ki a dokumentumokat, amelyekre hivatkozik egy adott politikus.
– Nem az a nyilvánosság érdeke, hogy meghallja, mit mondanak a politikusok, hanem az, hogy megmagyarázzák neki, mi szerepel valójában egy dokumentumban, és ezt az újságíró és a beszélgetőpartnere kell, hogy elmondja neki. A megszerzett dokumentumok alapján kényes témák, gyanús tranzakciókat felkutatása pedig egy külön történet, ami teljesen normálisnak kellene, hogy számítson, de ezen a szinten még beszélni sem érdemes ilyesmiről – jelentette ki kategorikusan Minić.
A témáról további részleteket ide kattintva olvashatnak.
