Az elmúlt egy évben legkevesebb tíz olyan jogerős bírósági ítélet született Szerbiában, amelyek kimondták, hogy azoknak a szülőknek, akiknek a kórházban eltűnt a gyerekük, a szerb állam tízezer euró kártérítést köteles fizetni.
A Novosti cikke szerint a legtöbb ítéletet Újvidéken és Kragujevacon hozták meg, ahol a Fellebbviteli Bíróságok megerősítették a döntést. A cikk szerint Belgrádban már sokkal lassabban mennek a dolgok, ott többet kell várni a szülőknek a jogerős ítéletre.
A legutóbbi jogerős ítéletet októberben erősítette meg az újvidéki Fellebbviteli Bíróság, amely kimondta, hogy a szerb államnak kártérítést kell fizetnie az újvidéki M. D.-nek.
A döntés értelmében Szerbia köteles 1,25 millió dinárt kifizetni az édesanyának, s ezen felül késedelmi kamatot is köteles fizetni a szerb állam. Az indoklás szerint a mintegy tízezer eurós kártérítés azért illeti meg a szülőt, mert lelki fájdalmakat kellett átélnie, a családi és a személyes életét háborgatták, el kellett viselnie a bizonytalanság, valamint azt is, hogy az illetékes állami szervek válaszra sem méltatták, s akarattal hallgattak és titkoltak el információkat a lánya sorsával kapcsolatban. Az állam a kártérítésen és a késedelmi kamaton felül 36 750 dinárt is köteles fizetni a bírósági költségek megtérítése miatt az újvidéki M. D.-nek.
„A bírósági döntés jogerőssé vált, de a kifizetés még nem történt meg. Nem gondolom, hogy ezzel a döntéssel sikerült az igazságot szolgáltatni, mivel az a tízezer euró már nem tudja visszahozni a gyermekemet, és arra sem tud válaszolni, hogy hol van most. Ez csak egy megfelelő büntetés az államnak, amelyik éveken át hallgatott” – mondta M. D. a Novostinak.
Az anya 1982. július 25-én szülte meg a gyermekét, aki a szülés után felsírt, s öt perccel később a kilences osztályzatot kapta. A lány 3,9 kilogrammal és 55 centiméterrel látta meg a napvilágot. Másnap egy nővér értesítette az édesanyát, hogy a csecsemő reggel kilenc órakor meghalt.
„Az egészségügyi nővér annyit mondott, hogy magzatvizet nyelt, s megfulladt. Nem temetik el, hanem a formalinba teszik, és az egészségügyi egyetemen őrzik majd” – nyilatkozta az édesanya, aki hozzátette, hiába szerették volna a rokonok látni a csecsemő holttestét, nem mutatták meg nekik. M. D. ekkor az anyakönyvezetőhöz fordult, aki megmutatta neki az eredeti halotti anyakönyvi kivonatot, azonban ezen nem szerepelt a halál oka, és másolatot sem kaphatott belőle. A kórháztól is megpróbálta beszerezni a dokumentumokat, de csak a csecsemő vércsoportját adták ki neki, valamint egy igazolást, hogy a holttestet megsemmisítették. A családnak sikerült kiderítenie, hogy július 25. és 31. között a patológiai osztály dokumentációjában nem szerepel egyetlen egy bejegyzés sem a gyermekéről, s azt is, hogy a jelzett időszakban egyetlen egy újszülöttet sem temettek vagy hamvasztottak el.
Amikor az édesanya az egészségügyi egyetemhez fordult, mivel a halotti anyakönyvi kivonatban az állt, hogy ez az intézet végezte el a boncolást a 35-ös szám alatt, akkor kiderült, hogy az említett sorszám alatt egy férfi szerepel, aki egy autószerencsétlenségben hunyt el.
