Nenad M. Kostić, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) külső tagja, a Danas napilap jegyzetírója nyílt levelet írt Aleksandar Vučić államfő szüleihez.
– Tisztelt Vučić asszony és Vučić úr, hasonló korúak vagyunk. Ahogy önöknek is, nekem is két fiam van. Aggódom Aleksandar fiuk miatt.
Az emberek, már jól bevált szokás szerint, más gyerekeit is valamelyest felügyelik. Így szerzünk tudomást arról, ha a gyerekek meglógnak az órákról vagy rossz társaságba keverednek. Cselekszünk. A gyerekek tiltakoznak, később viszont belátják, hogy a polgári szolidaritás mindenkinek hasznára válik.
Ha kerülik a közéletet, akkor a politikusok rokonait megilleti a magánélet. Azoktól a barátaimtól hallom, akiknek van tévéjük, hogy nyilvánosan támogatták Aleksandar fiukat, amikor ő jelöltette magát a köztársasági elnöki pozícióra. Mivel az önök Aleksandarja bevezette önöket a közéletbe, még a politikába is, így merészelem megszólítani önöket.
Aleksandar következetesen megszegi az alkotmányt és a törvényeket, a jogászok figyelmeztetése ellenére. Valószínű, hogy fáj önöknek, amikor kritizálják a fiukat, de ezen tettiért önök nem felelősék.
Aleksandar következetesen megszegi azokat a viselkedési szabályokat, amelyekre önök kiskora óta tanították. Egy tisztességes, bátor, igazságos fiút szerettek volna, ő pedig ilyen lett! A viselkedése az önök felelőssége. A választás előtt a fiukat segítették. Most arra kérem önöket, a társadalomnak segítsenek.
A kis Aleksandart arra tanították, hogy tisztelje az embereket. A nagy Aleksandar kineveti és sértegeti őket.
A kis Aleksandart arra tanították, hogy ne hazudjon. A nagy Aleksandar gyakran hazudik. Kicsiket hazudik, hogy elérje a céljait. Nagyokat hazudik, hogy összekeverje a tényeket a kitalációkkal, egyenlőségjelet tegyen a jó és rossz tulajdonságok között. Az összezavart polgárokkal könnyebb manipulálnia.
A kis Aleksandart arra tanították, hogy meghallgassa azokat az embereket, akik nála többet tudnak. A nagy Aleksandar megveti az értelmiségieket és a szakembereket. Az aluliskolázottaknak hízeleg, szerinte ők az „igazi elit” és a nép, az egyetemi tanárokat és a művészeket pedig lenézi, és „álelitnek” és csőcseléknek nevezi őket.
A kis Aleksandart arra tanították, hogy nem szabad lopni, rágalmazni, hamisítani, visszaélni dolgokkal, lefizetni, kenőpénzt elfogadni, bűnözőket segíteni. A nagy Aleksandar mindazt, amit megtiltottak neki, megengedi és feljogosítja rá a minisztereit, a csinovnyikjait és a híveit.
A kis Aleksandart arra tanították, hogy anyukája, az újságíró, a polgárok számára fontos munkát végez, és hogy a médiumoknak kell felügyelniük a hatalmat. A nagy Aleksandar üvöltözik a lelkiismeretes újságírókkal. A kvázi újságírók a jelentéktelen médiumokban dicsőítik Aleksandart, szidják az ellenfeleit és aláírás nélküli kitalációkat jelentetnek meg.
Segítsenek a fiuknak, hogy illedelmes tudjon lenni. Mivel a leszoktatás nehezebb, mint a rászoktatás, legyenek kitartóbbak az átnevelésben, mint a nevelésben voltak – írja Nenad M. Kostić.
Az eredeti levelet ezen a linken olvashatják.
Szerb és horvát politikai elit: A nacionalizmus sarába ragadva
A vasárnap esedékes horvátországi elnökválasztás (és az összes eddig szerbiai és horvátországi választás) tükrében elemzi az elmúlt néhány évet Velimir Ilić újságíró az Al Jazeera internetes portálján megjelent szövegében. A szerző szerint az úgynevezett politikai elit – a szerb és horvát is – az európai értékektől hangos, miközben a nacionalizmus, a populizmus, sovinizmus és a többi -izmusok édes nedűjével itatják egymást.
– Nem tudjuk, mi a rosszabb az említett állami szintű politikában és a napi politikai csatározásokban, hogy mik vagyunk „mi”, és kik „ők”, annak a tagadása, hogy „ők” mik nem, és mik vagyunk „mi” vagy a sportban, főleg a fociban, kosárlabdában, vízilabdában… Úgy látszik, kizárólag a kultúra, a művészet, a civil szféra érti meg szinte tökéletesen és tiszteli egymást – írja Ilić, aki szerint választási kampányok idején kerül igazán felszínre a szerb–horvát egyet(nem)értés, a mostani horvát elnökválasztás apropóján sem elemzik szerb oldalról a történteket, inkább kárörvendenek – ezt azért teszik, hogy a horvát kampányt hazai pályán fel tudják használni önös populista érdekből, így egy-két tapsot is bezsebelhetnek azon a terepen, amelyet szinte már napi szinten ingat meg egy-egy botrány.
„Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić azért a legfontosabb témája a horvátországi választásoknak, mert a horvát politikusok gyűlölködve, megkérdőjelezhetetlenül érzik, kik azok a szerbek, akik képesek megerősíteni Szerbiát.”
A fenti mondatot a szerző Aleksandar Vulin védelmi minisztertől idézte, hozzátéve, ugyanez a Vulin mondta azt Horvátország ex-miniszterelnökére, mostani államfőjelöltre, Zoran Milanovićra, a miniszterelnök Andrej Plenkovićra és a jelenlegi elnökre, Kolinda Grabar Kitarovićra, hogy „annyira gyűlölik Vučićot, hogy félreteszik a nézeteltéréseiket és együtt támadják őt, ha úgy érzik, kárt okozhatnak neki vagy Szerbiának”.
Velimir Ilić részletes elemzését itt olvashatják.
Az elnök útjai
A Torontóban elő Vukašin Protić médiavillámháborúnak nevezi az államelnök közszereplését az elmúlt hónapokban, amelyek során utakat, autóútszakaszokat adott át büszkén, mondván: „Mindenhova eljuthatunk autóutakon”. A Peščanik internetes portálon megjelent szövegében Protić az útépítés környezetre, mezőgazdaságra és az új útszakaszok mentén élők életminőségére gyakorolt negatív hatásokra hívja fel a figyelmet. Az útépítés és -használat megbontja az ökológiai egyensúlyt és megszakad a helyi lakosság kapcsolata a természetes környezetével, írja.
– A 10-es közlekedési folyosó 85 kilométeres keleti elágazásának megépítése során 12,5 millió köbméter földet kellett megmozgatni, ami egy olyan folyamat, amely egyebek mellett az atmoszférába történő szénkibocsátással és a talaj összetevőinek megváltoztatásával jár. A földet 780 ezer tonna aszfalttal helyettesítették, valamint máshonnan odaszállított, összesen 9,5 millió köbméter építőanyaggal – írja a szerző, hozzátéve: – Egyes becslések szerint a keleti elágazás mentén, az út mindkét oldalán legalább 500 méteres sávban már nem megművelhetők a földek, egy kilométer útra számított 10-20 hektár föld pedig különböző szennyeződéseknek van kitéve. Többféle kutatás ajánlja azt, hogy autóutak közelében ne termesszenek emberi és állati fogyasztásra szánt ételt, írja.
A Merdare és Niš közé tervezett autóút kapcsán a szerző a meggyültetvények veszélyeztetettségéről szól.
– 3340 parcellát érintene az út, amelyeknek 77 százaléka megművelhető földterült, és ezek végérvényesen megsemmisülnek. (…) Sok termelő foglalkozik méhészettel is, ennek a mértéke is csökkenne a légszennyezés és a nektár szennyezettsége miatt. A régió egyfajta meggyparadicsomként ismert, az ország vezető gyümölcstermesztő területe. Ezen földterület kisajátítása nem csak a növénytermesztőkre lenne negatív hatással, akik így elveszítik a bevételi forrásaikat és az ősi meggyfajtákat, hanem a teljes közösségre, amely szövetkezetekbe tömörülve foglalkozik földműveléssel. Az Európai Beruházási Bank, amely finanszírozza az útszakasz kiépítését, azt ajánlja, hogy mindenki, aki elveszíti a birtokát, kapjon munkát az autóút építésén, vagy a közeli Leoni Wiring gyárban, ahol a tervek szerint kábeleket gyártanának majd a Mercedesnek, a Jaguarnak és a Range Rovernek – emlékeztet Protić.
További részleteket itt olvashatnak.
(V. Z.)
