Nenad M. Kostić, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) külső tagja, a Danas napilap jegyzetírója nyílt levelet írt Aleksandar Vučić államfő szüleihez.
– Tisztelt Vučić asszony és Vučić úr, hasonló korúak vagyunk. Ahogy önöknek is, nekem is két fiam van. Aggódom Aleksandar fiuk miatt.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Az emberek, már jól bevált szokás szerint, más gyerekeit is valamelyest felügyelik. Így szerzünk tudomást arról, ha a gyerekek meglógnak az órákról vagy rossz társaságba keverednek. Cselekszünk. A gyerekek tiltakoznak, később viszont belátják, hogy a polgári szolidaritás mindenkinek hasznára válik.
Ha kerülik a közéletet, akkor a politikusok rokonait megilleti a magánélet. Azoktól a barátaimtól hallom, akiknek van tévéjük, hogy nyilvánosan támogatták Aleksandar fiukat, amikor ő jelöltette magát a köztársasági elnöki pozícióra. Mivel az önök Aleksandarja bevezette önöket a közéletbe, még a politikába is, így merészelem megszólítani önöket.
Aleksandar következetesen megszegi az alkotmányt és a törvényeket, a jogászok figyelmeztetése ellenére. Valószínű, hogy fáj önöknek, amikor kritizálják a fiukat, de ezen tettiért önök nem felelősék.
Aleksandar következetesen megszegi azokat a viselkedési szabályokat, amelyekre önök kiskora óta tanították. Egy tisztességes, bátor, igazságos fiút szerettek volna, ő pedig ilyen lett! A viselkedése az önök felelőssége. A választás előtt a fiukat segítették. Most arra kérem önöket, a társadalomnak segítsenek.
A kis Aleksandart arra tanították, hogy tisztelje az embereket. A nagy Aleksandar kineveti és sértegeti őket.
A kis Aleksandart arra tanították, hogy ne hazudjon. A nagy Aleksandar gyakran hazudik. Kicsiket hazudik, hogy elérje a céljait. Nagyokat hazudik, hogy összekeverje a tényeket a kitalációkkal, egyenlőségjelet tegyen a jó és rossz tulajdonságok között. Az összezavart polgárokkal könnyebb manipulálnia.
A kis Aleksandart arra tanították, hogy meghallgassa azokat az embereket, akik nála többet tudnak. A nagy Aleksandar megveti az értelmiségieket és a szakembereket. Az aluliskolázottaknak hízeleg, szerinte ők az „igazi elit” és a nép, az egyetemi tanárokat és a művészeket pedig lenézi, és „álelitnek” és csőcseléknek nevezi őket.
A kis Aleksandart arra tanították, hogy nem szabad lopni, rágalmazni, hamisítani, visszaélni dolgokkal, lefizetni, kenőpénzt elfogadni, bűnözőket segíteni. A nagy Aleksandar mindazt, amit megtiltottak neki, megengedi és feljogosítja rá a minisztereit, a csinovnyikjait és a híveit.
A kis Aleksandart arra tanították, hogy anyukája, az újságíró, a polgárok számára fontos munkát végez, és hogy a médiumoknak kell felügyelniük a hatalmat. A nagy Aleksandar üvöltözik a lelkiismeretes újságírókkal. A kvázi újságírók a jelentéktelen médiumokban dicsőítik Aleksandart, szidják az ellenfeleit és aláírás nélküli kitalációkat jelentetnek meg.
Segítsenek a fiuknak, hogy illedelmes tudjon lenni. Mivel a leszoktatás nehezebb, mint a rászoktatás, legyenek kitartóbbak az átnevelésben, mint a nevelésben voltak – írja Nenad M. Kostić.
Az eredeti levelet ezen a linken olvashatják.
Szerb és horvát politikai elit: A nacionalizmus sarába ragadva
A vasárnap esedékes horvátországi elnökválasztás (és az összes eddig szerbiai és horvátországi választás) tükrében elemzi az elmúlt néhány évet Velimir Ilić újságíró az Al Jazeera internetes portálján megjelent szövegében. A szerző szerint az úgynevezett politikai elit – a szerb és horvát is – az európai értékektől hangos, miközben a nacionalizmus, a populizmus, sovinizmus és a többi -izmusok édes nedűjével itatják egymást.
– Nem tudjuk, mi a rosszabb az említett állami szintű politikában és a napi politikai csatározásokban, hogy mik vagyunk „mi”, és kik „ők”, annak a tagadása, hogy „ők” mik nem, és mik vagyunk „mi” vagy a sportban, főleg a fociban, kosárlabdában, vízilabdában… Úgy látszik, kizárólag a kultúra, a művészet, a civil szféra érti meg szinte tökéletesen és tiszteli egymást – írja Ilić, aki szerint választási kampányok idején kerül igazán felszínre a szerb–horvát egyet(nem)értés, a mostani horvát elnökválasztás apropóján sem elemzik szerb oldalról a történteket, inkább kárörvendenek – ezt azért teszik, hogy a horvát kampányt hazai pályán fel tudják használni önös populista érdekből, így egy-két tapsot is bezsebelhetnek azon a terepen, amelyet szinte már napi szinten ingat meg egy-egy botrány.
„Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić azért a legfontosabb témája a horvátországi választásoknak, mert a horvát politikusok gyűlölködve, megkérdőjelezhetetlenül érzik, kik azok a szerbek, akik képesek megerősíteni Szerbiát.”
A fenti mondatot a szerző Aleksandar Vulin védelmi minisztertől idézte, hozzátéve, ugyanez a Vulin mondta azt Horvátország ex-miniszterelnökére, mostani államfőjelöltre, Zoran Milanovićra, a miniszterelnök Andrej Plenkovićra és a jelenlegi elnökre, Kolinda Grabar Kitarovićra, hogy „annyira gyűlölik Vučićot, hogy félreteszik a nézeteltéréseiket és együtt támadják őt, ha úgy érzik, kárt okozhatnak neki vagy Szerbiának”.
Velimir Ilić részletes elemzését itt olvashatják.
Az elnök útjai
A Torontóban elő Vukašin Protić médiavillámháborúnak nevezi az államelnök közszereplését az elmúlt hónapokban, amelyek során utakat, autóútszakaszokat adott át büszkén, mondván: „Mindenhova eljuthatunk autóutakon”. A Peščanik internetes portálon megjelent szövegében Protić az útépítés környezetre, mezőgazdaságra és az új útszakaszok mentén élők életminőségére gyakorolt negatív hatásokra hívja fel a figyelmet. Az útépítés és -használat megbontja az ökológiai egyensúlyt és megszakad a helyi lakosság kapcsolata a természetes környezetével, írja.
– A 10-es közlekedési folyosó 85 kilométeres keleti elágazásának megépítése során 12,5 millió köbméter földet kellett megmozgatni, ami egy olyan folyamat, amely egyebek mellett az atmoszférába történő szénkibocsátással és a talaj összetevőinek megváltoztatásával jár. A földet 780 ezer tonna aszfalttal helyettesítették, valamint máshonnan odaszállított, összesen 9,5 millió köbméter építőanyaggal – írja a szerző, hozzátéve: – Egyes becslések szerint a keleti elágazás mentén, az út mindkét oldalán legalább 500 méteres sávban már nem megművelhetők a földek, egy kilométer útra számított 10-20 hektár föld pedig különböző szennyeződéseknek van kitéve. Többféle kutatás ajánlja azt, hogy autóutak közelében ne termesszenek emberi és állati fogyasztásra szánt ételt, írja.
A Merdare és Niš közé tervezett autóút kapcsán a szerző a meggyültetvények veszélyeztetettségéről szól.
– 3340 parcellát érintene az út, amelyeknek 77 százaléka megművelhető földterült, és ezek végérvényesen megsemmisülnek. (…) Sok termelő foglalkozik méhészettel is, ennek a mértéke is csökkenne a légszennyezés és a nektár szennyezettsége miatt. A régió egyfajta meggyparadicsomként ismert, az ország vezető gyümölcstermesztő területe. Ezen földterület kisajátítása nem csak a növénytermesztőkre lenne negatív hatással, akik így elveszítik a bevételi forrásaikat és az ősi meggyfajtákat, hanem a teljes közösségre, amely szövetkezetekbe tömörülve foglalkozik földműveléssel. Az Európai Beruházási Bank, amely finanszírozza az útszakasz kiépítését, azt ajánlja, hogy mindenki, aki elveszíti a birtokát, kapjon munkát az autóút építésén, vagy a közeli Leoni Wiring gyárban, ahol a tervek szerint kábeleket gyártanának majd a Mercedesnek, a Jaguarnak és a Range Rovernek – emlékeztet Protić.
További részleteket itt olvashatnak.
(V. Z.)

